A második világháborúban mind a német, mind a szovjet magatartást a zsákmányszerzés és a túszszedés, a bosszú és a tömeges megtorlás igénye határozta meg. Magyarország mindkettőt megszenvedte. A németek közel félmillió magyar zsidót deportáltak, közülük 400 ezren haltak mártírhalált.
A Vörös Hadsereg és az NKVD “demokratizmusa” abban nyilvánult meg, hogy nemre, korra és világnézetre való tekintet nélkül fogdosták össze és vitték el a magyar lakosságot – olvasható a Rubicon.hu-n.
Csalás, erőszak, megfélemlítés
A szovjetek komoly tervszámokkal érkeztek Magyarországra, az anyagi javakon túl a Szovjetunió munkaerő-szükségletének egy részét is a legyőzött országok polgáraiból igyekezett kielégíteni. Az elhurcoltak legnagyobb részét a honvédek tették ki: sokan bedőlve a szabad eltávozást ígérő röplapoknak megadták magukat, mások fegyveresen csatlakoztak, vagy harci cselekmény során estek fogságba – sorsuk ugyanaz volt.
Tömegesen fogtak el polgári személyeket is. A bevonuló szovjetek főbelövés terhe mellett rendelték háromnapos közmunkára a férfiakat, a híd- és vasútépítés után azonban senkit sem engedtek haza. A transzportok végállomása mindig valamelyik szovjet internálótábor volt. Volt, ahol erőszakkal, másutt megfélemlítéssel vagy éppen megtévesztéssel, csalással gyűjtötték össze az embereket.
Kétszázezer magyarnak volt egyirányú az út (Wikipedia)
Budapesten elsősorban az ostrom elhúzódása miatt szedték össze az embereket: a hónapokig tartó harcot ugyanis Malinovszkij marsall a védők nagy számával magyarázta. A város elfoglalása után a valódi hadifogoly-szállítmányokat civilek ezreivel egészítették ki. És ez folyt az egész országban.
Többen haltak meg,mint a harctereken
Volt, ahol erőszakkal, másutt megfélemlítéssel vagy éppen megtévesztéssel, csalással gyűjtötték össze az embereket. A harmadik csoportot a politikai elítéltek alkották. Politikai megfontolásból vitték el a Horthy-korszak számos prominens politikusát, katonai vezetőjét, tudósát, ellenfelei kikapcsolására a Magyar Kommunista Párt is felhasználta az NKVD jelenlétét.
Pontos adat nincs, a becslések szerint összesen 600 ezer magyar állampolgárt hurcolt el a felszabadítóként ünnepelt hadsereg. A foglyokat először hazai gyűjtőtáborokba vitték, ahol hónapokat is eltöltöttek, majd útnak indították őket valamelyik romániai átmenőtábor irányába.
Sokan ekkor döbbentek rá, hogy útjuk orosz kényszermunkatáborba vezet. Többen megpróbálkoztak a szökéssel: felszedték a vagonok alját, és a mozgó vonatból a sínek közé ereszkedtek. Mivel a tervszámok betartása nagyon fontos volt, a hiányzók helyét valahogy mindig feltöltötték – nemegyszer munkájukat végző román vasutasokat kényszerítettek a magyarországi transzportokba.
Az elhurcolt 600 ezer magyarból körülbelül 400 ezren tértek haza, a többiek Sztálin munkatáboraiban haltak meg. A szovjet lágerekben összességében több magyar állampolgár halt meg, mint a harctereken a háború hat éve alatt.
