Szakmai egyeztetésre gyűltek össze az egészségügyi szakdolgozók csütörtökön, hogy megvitassák az egészségügyben történt változásokat és a bérkérdést. Az utóbbi téma sarkalatos pontja volt a zártkörű eseménynek, mert egy év végi rendelet szerint nem januártól, hanem csak júliustól kapnak béremelést a szakdolgozók. A kétlépcsős emelés második ütemére is sokat kell majd várni, az ugyanis csak 2024. március 1-jétől várható. Erre az időpontra a szakdolgozók átlagos alapbérének el kell érnie a januárban megemelkedett orvosi alapbér 37 százalékát.
A kétlépcsős béremelés üteme felháborodást váltott ki a szakdolgozók között, mert valójában az emelés éves szinten mindössze 10–12 százalékos, a jelenleg 20 százalék feletti inflációt sem kompenzáló növekedést jelent. Ezt bérfelzárkóztatásnak sem lehet nevezni, mondta lapunknak Soós Adrianna, a Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) elnöke, aki hozzátette:
Már most több helyen olyan kevés a szakdolgozó, hogy alig lehet biztosítani a minimális szolgáltatást is. Ha erre jön még a sztrájk, akkor a betegeknek biztosan nagyon sokat kell majd várniuk egyes ellátásokra, és Soós Adrianna azt is elképzelhetőnek tartja, hogy szabadságon lévő egészségügyi dolgozókat kell behívni, hogy a tiltakozó akció esetén biztosítani lehessen az elégséges szolgáltatást, amelyről a sztrájktárgyalás során egyeznek meg.
Azt is elmondta, akkor állnak bele bármilyen tiltakozó akcióba, ha ahhoz a FESZ tagjainak legalább 10 százaléka előzetes nyilatkozatban csatlakozik. A tiltakozásnak többféle formája lehet. Közös szimbólumok használata (jelvény, karszalag, ruha) vagy erősebb akciók: felmondások letétbe helyezése vagy az önként vállalt túlmunka felmondása. Az utóbbi két opcióra az előzetes felmérések szerint van hajlandóság a szakdolgozók között, sőt Soós tud olyan szakdolgozóról, aki már fel is mondta az önként vállalt túlmunkát.
Az akció megszervezése azért is nehéz, mert a szakszervezet nem gondolja, hogy minden intézményben ugyanaz a megmozdulás lenne hatékony. Bár a bér mindenhol probléma, az orvosokkal való együttműködés mindenhol más: van, ahol közösen lehet velük fellépni, de van, ahol nem olyan jó a kapcsolat az orvosok és a szakdolgozók között.
Abban biztos Soós Adrianna, hogy bármilyen tiltakozó akcióba kezdenek is, a munkáltatókat a szakszervezet biztosítja, hogy a fellépés nem ellenük irányul, hanem a dolgozók anyagi helyzetének javítása a cél. A bérrendezés a munkáltató érdeke is, hiszen nem tudja fenntartani az ellátást, ha az eleve alacsony dolgozói létszám a tiltakozás miatt tovább apad.
Soós Adriannát is meglepte azonban az, hogy a szakdolgozók egy része – minden negyedik az elnök szerint – nincs tudatában annak, hogy nem érkezik emelt bér a számlájára februárban. A betegek is azt hiszik, hogy az orvosokhoz hasonlóan béremelést kapnak az ápolók is, így sokan nem értik, miért elégedetlenek a szakdolgozók.
A bérrendezésen kívül a munkavégzés helyének egyoldalú meghatározását is kifogásolják a szakdolgozók. Ez a szabály lehetővé teszi, hogy ahol szakdolgozóhiány van, ott a megyén belül átrendeljék egy másik intézménybe a dolgozót. A járvány alatt is érvényben volt ez, de akkor az ápolók ezt megértették, most viszont nem, mert sok esetben rosszak az utazási feltételek, ráadásul azok, akiknek kisgyerekük van, nem tudják megoldani, hogy egyik napról a másikra egy másik városba kelljen dolgozniuk.
A megyén belüli kirendelhetőség az orvosok körében is nagy felzúdulást keltett. A Magyar Orvosi Kamara február elejére rendkívüli küldöttgyűlést hívott össze, hogy megvitassák, milyen formában tiltakozzanak ez ellen. Az orvosok körében is felmerült a felmondások letétbe helyezése, illetve az önkéntes túlmunka felmondása.
