“Magyarország új alkotmányának elfogadása háttérbe szorította, hogy a Fidesz-KDNP kormány egy évvel ezelőtt került hatalomra. Az évértékelők helyett ezért mostanság inkább alkotmányértékelők születnek. Általánosságban kijelenthető, hogy akik a kétharmados győzelmet a végletes politikai megosztottság lehetséges feloldójaként várták, azok tévedtek” – írja Horbulák Zsolt, a szerző.
Szerinte ha megkísérelünk a nemzeti-jobboldali kormányra kívülről és belülről zúduló kritikaössztűz mögé nézni, árnyaltabb képet láthatunk a gazdaságról.
“A nagyvállalatokat jelentős különadókkal sújtják, amely mégsem akasztja meg a külföldi beruházók érkezését. Felszámolták a nyugdíjrendszer tőkefedezeti pillérét, ellenben a felszabaduló összeg jelentős részét adósságcsökkentésre fordítják. Az európai összehasonlításban nagyon alacsony egykulcsos jövedelemadót vezettek be a kiemelkedően progresszív adórendszer helyett. Csökkentik a táppénz összegét, a munkanélküli segély időtartamát, igaz, nem nyúlnak a szintén szociális csodának számító 65 éven felüliek ingyenes utazásához. Orvoslátogatási vagy kórházi díjat sem vezetnek be, viszont a gyógyszerkasszában megszorítások történnek. A lakáshitelesek kapnak majd segítséget, de szó sem lesz állami hitelátvállalásról” – értékeli a kormány intézkedéseit Horbulák.
Leszögezi: “A gazdaságpolitika egyik alapvető tétele a takarékosság. Igen, lesznek megszorítások, és azok fájni is fognak. A többletforrásokat immár nem kölcsönökből biztosítják. Természetes, hogy mindez erős kritikát kap a szakszervezetektől és a baloldali ellenzéktől. Az már érdekesebb, hogy a liberális oldalról is.”
A szerző rámutat, hogy az Orbán-kormány mozgásterülete nagyon szűk. “A jelenlegi erős forint sem kizárólag az ő érdeme, hanem az éppen javuló befektetői hangulaté. Ez fordítva is érvényes. A lakáshiteleseket sújtó nyári svájcifrank-erősödés sem alapvetően Orbán Viktor hibája volt, az oka abban keresendő, hogy a görög államadósság miatt a tőkepiacok az eurótól a frank irányába fordultak.
“A magyar kormány külpolitikája vagy a belső hatalmi ágak átrendezése komoly kívánnivalót hagy maga után, de maga a gazdaságpolitika nagy vonalakban elfogadhatónak tűnik” – vélekedik a szerző.
