Attila hun királyt gyakran emlegetik a történelem legveszedelmesebb hadvezérei között. Kr. u. 434-ben bekövetkezett hatalomra lépését követően a hunok ugyanis egyre jelentősebb fosztogatásokat végeztek a Római Birodalom keleti szárnyán, és nagyrészt nekik tulajdonítják Róma bukásának felgyorsítását is. Egy új kutatás szerint azonban a támadásokat nem csupán a terület-, és pénzszerzés motiválta, hanem a változó klíma is – írja az IFLScience.
A tanulmány szerzője, Dr. Susanne Hakenbeck szerint a történelmi források arra engednek következtetni, hogy a római és a hun diplomácia rendkívül összetett volt. Kezdetben ugyanis kölcsönösen előnyös megállapodások születtek, amelyek eredményeként a hun elit hatalmas mennyiségű aranyhoz jutott. Ez a kapcsolat azonban a 440-es évekre összeomlott, ami rendszeres támadásokhoz vezetett.
Ennek hátterében azonban nem csak a diplomáciai ellentétek, hanem az akkoriban bekövetkező száraz időszakok is állhatnak. A tanulmány szerzői tölgyfák évgyűrűiből származó szén- és oxigénizotópok segítségével rekonstruálták a közép-európai hidroklimatikus viszonyokat.
A kutatók szerint tehát a hunok megmagyarázhatatlannak tűnő erőszakossága a szélsőséges klimatikus elleni küzdelem egyik stratégiája lehetett. Ezt a feltételezést erősítik azon ötödik századi hun csontvázak is, amelyek izotópos elemzései során a táplálkozás hirtelen változására utaló jeleket találtak. A szerzők azt feltételezik, hogy a csoport egyes portyázásait az élelem és az állatállomány biztosítása érdekében indították, bár ahhoz, hogy ezt biztosan állíthassák, további bizonyítékokra lesz szükség.
Attila a portyákat követően azt is követelte a rómaiaktól, hogy adjanak át egy jelentős földterületet a Duna mellett. A kutatók szerint ezzel is az lehetett a célja, hogy enyhítse a száraz évszakok hatását, mivel az árterületen fekvő földek alkalmasak lettek volna arra, hogy több élelmiszert termeljenek. A szárazságnak a társadalmi átrendeződésben is jelentős szerepe lehetett, sok pásztor ugyanis azután indult hadba, hogy elhagyta a nyáját.
