Az ókori görögök úgy tartották, a vér a májban keletkezik, majd a vénákon át terjed szét a szervezetben. Az éltető nedvből pedig minden szerv és testrész kiválasztja azt, amire szüksége van, a salakanyag a kilélegzett levegővel és a vizelettel távozik. Az ütőereken azonban – az elfogadott nézet szerint – légnemű anyag halad, a pneuma, a levegőből érkező éltető elem.
Később gyanították, hogy a vér valahogy körbejár a tüdőben, a szívben elhasználódott vér oda kerül, majd a levegőtől felfrissülve visszajut a szívbe. Ez lenne ugye a kis vérkör, ám bizonyítására senki nem vállalkozott.
Merész és nehéz feladat
Mindössze ennyi állt William Harwey rendelkezésére a XVII. század elején, amikor elkezdte tanulmányozni a szív működését és a vér áramlását. “A feladatot olyan merésznek, nehézségekben bővelkedőnek találtam, hogy hajlamos voltam hinni: a szív mozgását csak az Isten értheti meg” – írta. Királyi támogatással a háta mögött, számtalan, sokszor élő állat felboncolásával megállapította, hogy a szív által egy óra alatt kilövellt vér tömege a testsúly körülbelül háromszorosa.
Ha a régi tanítás szerint a vér valóban a test szöveteibe jutna, akkor azok rövid idő alatt szétrepednének e mennyiségtől. És hogyan jöhetne létre a táplálékból ilyen rövid idő alatt ilyen óriási tömegű vér? A megoldás csak az lehet, hogy ugyanazon vérmennyiség kering a szervezetben. Elméletét számtalan bizonyítékkal támasztotta alá, az orvostudomány ezzel felfedezte a vérkeringést.
Illusztráció Harvey vérkeringéssel foglalkozó könyvéből
Forrás: Wikipedia
Bárányvért, az nyugtat!
Nem kellett hozzá sok idő, hogy egyesekben felmerüljön a vérátömlesztés: legtöbbször vérszegénység gyógyítására alkalmazták. Miután tudták, hogy a vénába juttatott anyag az egész testben szétárad, adta magát, hogy nyugtalan, őrjöngő betegnek bárányvért adtak. Mint Jean Denis, a Napkirály egyik udvari sebésze 1667-ben. Szerencséje volt, az eljárásból nem lett baj, de ahogy egyre többen próbálkoztak vele, sűrűsödtek a negatív tapasztalatok, haláleset is többször előfordult.
Próbálkoztak emberi vérrel is, de az eredményt soha nem lehetett előre látni. Ma, a vércsoportok ismeretében tisztán látszik, mekkora hazárdjáték volt ez. Ennek ellenére időről-időre próbálkoztak vérátömlesztéssel a későbbi századokban is, bár a tragikus tapasztalatok igencsak lelohasztották a vállalkozó kedvet.
