A magyar állam összesen 284 építőipari beruházást függeszt fel 2100 milliárd értékben, ide nem értve a kivitelezés alatt levőket. A felfüggesztett beruházásokat újratervezik és 2025-2026-ban újraindítják – jelentette be szeptember közepén Csepreghy Nándor, az Építési és Beruházási Minisztérium miniszterhelyettese. Ezt a spórolási csomagot már tavaly év végén meglebegtette a Pénzügyminisztérium, azzal az indokkal, hogy növelni kell az ország pénzügyi tartalékait. Az idén júniusban azonban még csak 1150 milliárd forint beruházás felfüggesztéséről volt szó.
Számításaink szerint 2022-es áron durván 2500 milliárd forintnyi építési beruházást halaszt későbbre az állam
– kalkulált lapunknak Koji László, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének (ÉVOSZ) elnöke. Mindez persze attól függ, milyen áron számolunk, de legutóbb már Lázár János építésügyi miniszter is 2100-2500 milliárd közötti értékről beszélt. Ez hatalmas nagyságrend, hiszen a magyar építőipar legfontosabb partnere az állam, a rendelésállomány körülbelül 60 százaléka közösségi megrendelés. Összehasonlításképpen: az idén, elvonások nélkül, mintegy 3300 milliárd forintot tett volna ki az állami megrendelések értéke – fűzte hozzá az elnök.
Az ágazat rendelésállománya szeptember eleje óta kézzelfoghatóan csökken, de a zsugorodás mértékéről egyelőre nem adott becslést Koji. ami önmagában is nehéz helyzetbe hozhatja a kivitelezőket és az építőanyag-ipar szereplőit. Emiatt várhatóan a lánctartozások mértéke is növekszik majd. A legfrissebb, augusztusi KSH-adatok szerint egyébként júliushoz képest 4,4 százalékkal csökkent az építőipari termelés volumene. Az új szerződések mennyisége augusztusban már 50,4 százalékkal kisebb volt az egy évvel korábbinál, a teljes szerződésállomány volumene pedig 7,8 százalékkal maradt el a tavalyitól.
A visszaesés cégmérettől függően különböző mértékben érinti a szereplőket. A szövetség 400, leginkább közepes és nagy vállalkozás megkérdezésével készült friss kutatása szerint az üzleti tevékenységét leginkább akadályozó tényezők között az első helyen továbbra is a szakmunkás és a mérnökhiány áll, a válaszadók 65 százalékánál ez súlyos problémát jelent. De a második helyre feljött a munkaellátottság, mint nehezítő körülmény: a megkérdezett cégek 55 százaléka már erre is panaszkodott.
Megkezdődtek az elbocsátások
Az ÉVOSZ tagvállalatainak kétharmada jövőre a rendelésállomány jelentős csökkenésére számít. A szövetség úgy becsüli: a beruházások elhalasztása 2023-ban és 2024-ben átlagosan 15 százalékkal csökkenti az építőipar munkalehetőségeit volumenben. Az állami megrendelések szűkülése nagy mértékben érinti a mélyépítési alágazatot, hiszen itt a közösségi megrendelők vannak túlsúlyban, e területen már egyértelműen látszik, hogy 20 százalékkal biztos, hogy csökkenni fog a jövő évi munkalehetőség, ez évi áron számítva. A vasútépítéseknél pedig ennél is nagyobb, 20 százalék feletti lehet a visszaesés.
A rendelésállomány visszaesése alapján nehéz megjósolni, hogy mekkora elbocsátások várhatóak az ágazatban, amely 148 ezer aktív vállalkozással, összesen 375 ezer embert foglalkoztat – értékelt az elnök.
Az ÉVOSZ-nak már vannak adatai az elbocsátásokról, de senkit nem akarok elrettenteni – hárította el a részletekre vonatkozó kérdésünket Koji. Általánosságban annyit mondott, ha egy vállalkozásnak 20 százalékkal csökken a piaci/építési lehetősége, akkor nem lesz képes tartani a létszámot, hiszen az ágazat költségein belül a legnagyobb, 50 százalék körüli az élőmunka költsége. Első körben pedig a be nem tanított segédmunkásokra lesz a legkevésbé szükség.
Az elnök szerint az is borítékolható, hogy ágazat jövedelmezősége már ebben az évben lényegesen csökkenni fog, elsősorban az energiaár-változások, a fuvarköltség, és a munkaerő-költségek növekedése miatt. Az idei átlagosan 23 százalékos építőanyagár-emelkedést pedig a vállalatok nem tudják majd a vevőkre áthárítani.
Az ilyen nehéz időszakokra a legkevésbé a mikro- és kisvállalkozók vannak felkészülve, hiszen azok a megképzett eredményüket többnyire felélik, krízis esetén pedig inkább beszüntetik a tevékenységüket és kivárják, amíg lesz munkalehetőségük. A közepes és nagy cégeknek viszont van elég pénzügyi tartaléka ahhoz, hogy egy erősödő versenyben megtartsák legalább a szakmunkás és mérnök dolgozóikat.
Nem épülnek új lakások, ha nem lesz támogatott hitel
Az építőipar kieső megrendeléseit elvileg a lakossági és magánpiacról pótolni lehetne, azonban a lakosság a fizetőképessége határához ért. Jelen pillanatban igen komoly finanszírozási problémával küzdenek a magánmegrendelők is, a hazai befektetők masszívan kivárnak az áremelkedések miatt. A megtakarítások ugyancsak az infláció miatt nem elegendőek, így a lakásépítésekhez, lakásfelújításokhoz mindenképp hitelekre lenne szüksége. Kétszámjegyű hitelkamatok mellett viszont az emberek többsége nem fog eladósodni – figyelmeztetett Koji László. Szerinte
Az ágazat tavaly 22 ezer új és 250 ezer felújított lakást adott át, és az idén is minimum 17 ezer új építésű és legalább 250 ezer felújított lakással számol, állami segítség nélkül azonban ezek az értékek 50 százalékkal csökkenhetnek 2023-ban – prognosztizálja az ÉVOSZ. Az élénkítést célzó tervekből egyelőre csak annyi látszik, hogy a miniszterelnök újabb családtámogatási intézkedéseket jelentett be, amelyeket 2022 decemberében véglegesítenek. További részleteket azonban erről még nem tudni.
A szövetségnél arra is számítanak, hogy bezuhannak a lakásárak, mert sokkal kevesebb lesz a vevő, mint az eladó. Úgy látják: biztos, hogy 2023 első negyedéve, első féléve tájékán sokkal olcsóbban lehet majd használt lakást vásárolni, mint jelenleg, és a vevők jelentős része azt is vizsgálja majd, hogy milyen a fűtőrendszer a használt lakásokban.
Az építőipar helyzete ugyanakkor kedvezőbb lehet, amennyiben még jövőre megérkeznek az uniós pénzek. E rengeteg pluszforrás 60 százalékát energetikai és fenntarthatósági célú projektekre kellene elkölteni, amelyeknek a háromnegyedét építéssel együtt járó beruházásokra fordítanák. Nyitott kérdés az is, hogy Paks 2 építése 2023-ban megkezdődik-e, mivel az nagyon sok munkát kínálna az ágazatnak, minden cégméretben.
Megrendíti az építőanyagipart az energiaár-robbanás
Az idei harmadik negyedévben már érzékelhető a visszaesés, a lakossági és az ipari megrendelői oldal egyaránt jelentős költségsokkban van. Az új lakásépítések lelassultak, a megrendelésszám a projektek elhalasztása miatt esik
– mondta Szarka László, a Magyar Építőanyag és Építési Termék Szövetség (MÉÁSZ) elnöke, ám a csökkenés mértékét még korainak tartotta számszerűsíteni. Arról nincs tudomása, hogy az ágazatban elbocsátások kezdődtek volna, de felhívta a figyelmet, hogy az inflációs hatások súlyos teherként nehezednek a vállalkozásokra.
Tavaly a járványt követő kilábalás után óriási megrendelésállomány zúdult az építőiparra az egész világon, amely hiányjelenségeket szült a nyers- és alapanyagok terén: főleg a műanyagok, az építőkémiai és vegyipari termékek, a vas- és fémipari nyersanyagok, fémgyártmányok voltak érintettek. Ez komoly világpiaci áremelkedést eredményezett, amely begyűrűzött Magyarországra is, hiszen e termékek jelentős részben importból származnak. A hirtelen költségemelkedés egyes, import-összetevőket fokozottan igénylő termékeknél, például bizonyos ragasztóknál, epoxigyanta alapú termékeknél 15-48 százalékos áremelést okozott tavaly. Az árrobbanás hatása tartósnak bizonyult, a gyártáshoz szükséges anyagok megragadtak egy lényegesen magasabb árszinten, amelyet forint/euró árfolyam kedvezőtlen hatása is érint. Idén év elejétől az energiaár- és a költséginflációs hatások (béremelések, logisztika, szolgáltatási költségek) miatt kényszerültek rá a gyártók költségvezérelt árkorrekciókra.
Ráadásul tavaly május óta felrobbantak az energiaárak. A normál években megszokott 18-20 euró/megawattórás földgázár tavaly szeptemberben már 100 euró körül mozgott, és innen menetelt fokozatosan az idei augusztusi 300 eurós csúcsig. Azóta már csökkenés kezdődött, de még a mostani tőzsdei ár is a sokszorosa a másfél évvel ezelőttinek.
A jelentős költségteher energiaár-sokkot okoz a gyártóknak, különösen az energiaintenzív területeken, ahol égetni kell a termékeket: a cserép és kerámiagyártókat, a szálas hőszigetelőanyagok gyártóit, valamint a cementgyártást nagymértékben sújtja – magyarázta.
Az összköltségre vetített energiaköltség az építőanyag iparban nagyon jelentős, átlagosan 25 százalék körüli. Ahol viszont energiaintenzív a gyártás, ott a 30 százalék fölötti, a szálas hőszigetelők gyártása esetén pedig az extrém magas, a másfél évvel ezelőtti „normál” energiaárakon is 50 százalékot elérő költséghányad jellemző.
A szereplők közül sokan azért küzdenek, hogy a termelést egyáltalán fent tudják tartani, ne szakadjon meg az értéklánc, ne akadjon el a gyártás. Ez főként az olyan területeken kritikus, ahol magas az energiaintenzitás és ahol nem jellemző az import, például a kerámia és égetett cserép termékeknél mintegy 95 százalékban magyar termékeket használ fel az építőipar. A legnagyobb kihívás, hogy ekkora költségek mellett a termékek ára még elfogadható legyen a piacon. Szarka László szerint az ágazatot ezért egy energiaköltség-kompenzációs megoldás segíthetné ki, amellett, hogy a hazai gyártók a szóba jöhető alapvető takarékossági intézkedéseket jelentős arányban már végrehajtották, továbbá a kormányzat számára javaslatot tettek energiahatékonysági és technológiaváltási támogatások irányaira.
