A csendes-óceaáni Bikini-atoll felett 1946. július 1-jén robbant atombomba, öt nappal később pedig Louis Réard egy párizsi divatbemutatón tárta a közönség elé formabontó női fürdőruháját: „Akár az atombomba, a bikini kicsi és pusztító” – mutatta be alkotását Réard.
A bikini valóban nagyot robbant, merész szabásával felkavarta a közvéleményt. A kihívó, kétrészes fürdőruha négy egyszerű, háromszög formájú ruhadarabból állt össze: kettő a kebleket, a másik kettő pedig a hátsót és a Vénusz-dombot takarta, szabadon hagyva a has köldök alatti tájékát és a combok felső részét is – írja a Múlt-kor.hu.
Újdonság volt, de úgy is mondhatjuk, újra felfedezték, hiszen már a római korból ismertek ábrázolások a bikinihez hasonló ruhadarabról. A kereszténység elterjedésével a ruhaviseletet is szigorúan szabályozták, változás csak a „modern” korban állt be. Az 1910-es években jelentek meg a vízpartokon a szorosan testhez simuló pólóba és shortba öltözött hölgyek. A ’30-as években pedig megjelentek a has felső részét és a lábakat szabadon hagyó kétrészes fürdőruhák is.
A prüdéria és a szigorú erkölcsök nagyon megnehezítették a ledér fürdőruházat elfogadását. Kezdetben Franciaország atlanti partvidékén és a mélyen katolikus európai országokban, így Olasz- és Spanyolországban, valamint Portugáliában, a hölgyek nem léphettek a tengerpartra bikiniben. Az 1951-es bikiniverseny, a későbbi Miss World szépségverseny elődje pedig óriási botrányba fulladt, a lenge öltözetű hölgyek parádéját és a győztes svéd hölgyet, Kiki Håkanssont még a pápa is elítélte.
Az 1950-es években számos filmsztár, többek közt Marilyn Monroe, Elizabeth Taylor, Ava Gardner, Brigitte Bardot is bikinit öltött magára, elősegítve ezzel a frivolnak bélyegzett ruhadarab elfogadottságát a nyugati társadalmakban.