Keresve sem lehetne szemléletesebb példát találni a keresztényüldözésre annál, mint ami Indiában zajlik. Tavaly az év végi ünnepek közeledtével például hindu nacionalisták zavartak meg egy karácsonyi iskolai ünnepséget az Új-Delhi közelében fekvő Pataudi városában, majd egy másik észak-indiai városban, Ambalában karácsony másnapján ledöntöttek egy Jézust ábrázoló szobrot. Ugyanez a csoport megrongálta a helyi keresztény közösség által látogatott Szent Megváltó-templom épületét is.
Szintén az év végén, karácsony napján történt, hogy a kalkuttai Szent Teréz anya által az ötvenes években alapított Szeretet Misszionáriusai közösségnek megtiltották a külföldről érkező adományok és támogatások felhasználását. Az indiai belügyminisztérium december 27-én kiadott közleménye szerint egészen pontosan az történt, hogy a kérelmük ellenére nem újították meg a közösségnek azt a hatósági engedélyét, amely lehetővé tenné, hogy külföldről szerezzenek forrásokat. Az indoklás szerint erre azért került sor, mert a keresztény közösség a „külföldről érkező finanszírozást” szabályozó törvény alapján
nem felelt meg a jogosultsági kritériumoknak,
mivel a szervezetnél „ártalmas forrásfelhasználást” találtak. A karácsony utáni közlemény az indoklást ugyan nem részletezte, az ügyben jelentkező nemzetközi nyomás hatására azonban január elején a hatóságok felülvizsgálták korábbi döntésüket, és végül mégis engedélyezték a Szeretet Misszionáriusainak a külföldről érkező támogatások felhasználását.
A külföldről finanszírozott szervezetekre vonatkozó indiai törvény egyébként nemcsak a keresztény közösségeket érinti hátrányosan. A magyar kormány által előszeretettel Soros-szervezetnek bélyegzett Amnesty International például a napokban sok más civil szervezettel – közöttük a Christian Solidarity-vel – közös nyilatkozatot adott ki, amelyben a külföldi finanszírozásra vonatkozó törvény revolverként való használatának befejezését követelik az indiai kormánytól.
A Szeretet Misszionáriusai viszont alighanem a világ egyik legismertebb katolikus jótékonysági szervezete, a népszerűség pedig segítette őket a nyilvánosság előtt folytatott eredményes küzdelmükben. Teréz anyát, az alapítót, akit 2016-ban Ferenc pápa jóváhagyásával szentté is avattak, 1979-ben Nobel-békedíjjal tüntették ki humanitárius munkájáért. Ami általában a keresztények arányát illeti: Indiában összesen nagyjából huszonnyolc millióan élnek, azaz az ország népességének bő két százalékát teszik ki.
Az indiai vallási kisebbségeket érő egyre hevesebb támadásoknak egy másik hajmeresztő példájáról a 24.hu is hírt adott január elején. Előkerült ugyanis egy furcsa, mobiltelefonos alkalmazás, amely több mint száz indiai nőt kínált fel online árverésre.
Az indiai rendőrség az ügyben vallási hovatartozás okán elkövetett gyűlölet-bűncselekmény gyanújával indított nyomozást. Az ügy sértettjei között számos befolyásos muszlim nő is volt, közöttük színművészek, civil aktivisták, neves újságírók. Bennük az volt a közös, hogy valamennyien felszólaltak az országban egyre inkább terjedő iszlamofóbiával és a hindu nacionalista csoportok kisebbségek elleni uszításaival szemben. A rendőrség az esettel összefüggésben több gyanúsítottat őrizetbe vett, az appot pedig eltávolítottak.
Mindez nem sokkal azután történt, hogy Észak-Indiában hindu szélsőségesek két konferencián is a vallási kisebbségek elleni erőszakra bujtogattak.
Ha százan összeállunk, és megölünk közülük kétmilliót, akkor van esélyünk a győzelemre és arra, hogy Indiát hindu nemzetté tegyük
– mondta az egyik konferencián a New York Times és más lapok beszámolói szerint Púdzsa Sakun Pandi, a Hindu Mahaszaba nevű militáns nacionalista csoport egyik magas rangú női vezetője, aki még azt a nagyon konkrét felszólítást is hozzátette: „Legyél kész gyilkolni és börtönbe menni érte!” A szélsőséges pártvezető ezzel a kijelentésével az indiai muszlim kisebbségre utalt. Az amerikai Pew Research Center kutatása szerint 2020-ban 213 millió muszlim élt Indiában, ami a teljes lakosság több mint 15 százalékát jelenti.
Púdzsa Sakun Pandi neve persze nem ismeretlen az indiai hatóságok előtt. 2019-ben például azért került börtönbe, mert Mahatma Gandhi halálának évfordulója alkalmából háromszor rálőtt egy Gandhit ábrázoló bábura, majd azt később fel is gyújtotta. A performansz szervezői az ábrázolás legkisebb részletekre is figyeltek, a Gandhit ábrázoló bábu alá még egy mesterséges vértócsát is sikerült odapingálni.
Az elmúlt hetek kisebbségellenes akciói széles tömegeket háborítottak fel Indiában a CNN riportja szerint. A növekvő lakossági nyomásgyakorlással annyit sikerült elérni, hogy az indiai Legfelsőbb Bíróság tíznapos határidővel a múlt héten magyarázatot kért az állami és a szövetségi hatóságoktól. A vezető amerikai hírcsatorna által megkérdezett elemzők szerint a Hindu Mahaszaba a nacionalista csoportok között csúcsragadozónak számít. A Hindu Mahaszaba India egyik legrégebbi politikai szervezete, amelyet még 1907-ben alapítottak a brit gyarmati időkben, amikor az országban fokozódott a konfliktus a muszlimok és a hinduk között. A politikai szervezet nem támogatta a brit uralmat, de ellenezte a Gandhi által vezetett szabadságmozgalmat is. Minthogy Gandhi különösen toleráns volt a muszlim kisebbséggel szemben, a csoport sok tagja ma is szinte szentként tiszteli az egykori indiai vezető gyilkosát.
A csoport a hivatalos honlapja szerint nem kisebb célt tűzött ki maga elé, minthogy Indiát a „hindu nemzet hazájává” nyilvánítsa. A honlapon többek között arról írnak, A szervezet az ellentmondásoktól sem mentes kampányai miatt ugyanakkor mindig is a marginális politikai erők közé tartozott – utoljára 1991-ben voltak tagjai az indiai parlamentben. A hozzájuk hasonló soviniszta mozgalmaknak elsősorban a nacionalista kormány hallgatólagos támogatása és kisebbségellenes politikája ad muníciót.
Noha a szélsőséges hindu csoportok nem állnak közvetlen kapcsolatban az indiai miniszterelnök, Narendra Modi pártjával, a Bháratíja Dzsanatá Párttal, a kormányfő tavaly májusban nyilvánosan tisztelgett a csoport korábbi vezetője, Veer Szavarkart (1883–1966) emléke előtt, különösen annak „bátorságáért” és „a társadalmi reformra fordított figyelméért”.
Narendra Modi még 2014-ben került hatalomra Indiában gazdasági reformot és fejlődést ígérve az országnak. Kisebbségi csoportok és elemzők ugyanakkor úgy látják, hogy már az első ciklusától kezdve a nacionalista ideológia és az ennek alárendelt célok irányítják a politikáját. 2018-ban India jelenlegi belügyminisztere, Amit Sah például „termeszeknek” nevezte a bangladesi muszlim menedékkérőket, és ígéretet tett, hogy megszabadítják tőlük a nemzetet.
A Human Rights Watch jelentése szerint 2015 és 2018 között hindu nacionalista csoportok több tucat embert öltek meg Indiában, az áldozatok közül sokan muszlimok voltak. A gyilkosságok indokaként állítólag több esetben a szarvasmarha-fogyasztást jelölték meg, a hinduk ugyanis szentként tisztelik a teheneket. Az emberi jogi szervezet szerint az állítólagos gyilkosságok nagy része megtorlatlan maradt: részben a rendőrségi nyomozás késedelme, részben pedig a kormánypárti politikusok erőszakot pártoló retorikája miatt.
2020 decemberében az északi államban, Uttar Pradesben egy megtérésellenes törvényt fogadtak el, ami jelentősen megnehezítette a felekezetek közötti házasságkötést, illetve az iszlámra vagy keresztény hitre való áttérést. Ehhez hasonló törvényeket további három indiai államban, Madhja Pradesben, Karnátaka és Asszám államokban is bevezettek, ami szintén hozzájárult a vallási kisebbségek elleni erőszakhoz, sőt, bizonyos esetekben le is tartóztattak vallásközi vegyes házasságokban élő párokat, katolikus papokat és lelkészeket is.
