A miskolci rendőrkapitány nyilatkozata és a tatárszentgyörgyi kettős gyilkosság újabb határvonalon lökte át a cigányság és a többségi társadalom viszonyáról folyó politikai diskurzust. E viszony kapcsán ugyanis először vetődött fel – megítélésünk szerint felettébb szerencsétlenül és károsan – a „polgárháború” kifejezés – áll a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének legfrissebb elemzésében.
Politikai erőszak
A Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő által jegyzett írás szerint felelőtlenség a polgárháború vizionálása. „Bár a polgárháború polgároknak polgárok ellen alkalmazott erőszakos cselekménye, korántsem nevezhetünk minden ilyen cselekményt polgárháborúnak.
Az ugyanis – az államcsínyhez, a forradalomhoz, a gerillatevékenységhez, a zendüléshez és a terrorizmushoz hasonlóan – a politikai erőszak egyik formája, ami élesen megkülönböztetendő a köztörvényes bűncselekményektől” – áll az elemzésben.
Mint Tálas Péter hozzáteszi: ez utóbbiaknak rendszerint semmi köze semmiféle politikai célhoz, mert leggyakrabban a személyes nyereségvágy vagy személyes gyűlölködés motiválja.
Négy feltétel
„A polgárháborúnak ugyanis legalább négy – az 1949-es genfi egyezményekben lefektetett – kritériumnak kell megfelelnie: a polgárháborút kirobbantó félnek ki kell terjesztenie fennhatóságát az ország területének valamely részére; tényleges közigazgatási felügyeletet kell gyakorolnia az általa elfoglalt területen élő polgári lakosság felett; el kell érnie, hogy a központi hatalom vagy egy harmadik fél hadviselőként ismerje el; továbbá azt, hogy a kormány a reguláris fegyveres erőket is bevesse ellene” – sorolja a feltételeket a szakértő.
Hozzátette: az Erroll Henderson és Davis Singer a polgárháborút olyan hosszabb időn át tartó, elsődlegesen belső, naponta legalább ezer halottal járó fegyveres küzdelemnek tekinti, melyben a kormányerők egy hatékony védekezésre képes felkelő erővel állnak szemben. Ilyen helyzetről pedig aligha beszélhetünk Magyarországon.
