Valószínűleg olyan dologra hívom fel a figyelmet, ami nemcsak nekem feltűnő és az is lehet, hogy már volt téma a blogon. Amíg az elöregedett autóbuszparkra gyakorlatilag mindent rá lehetett fogni, mostanra ez jól elválasztható, vagy legalábbis érezhető a minőségi különbség.
Az új Volvo, Mercedes, stb. buszok valóban többet adnak, jobbak és kényelmesek. Ami viszont nagyon nem változott, az a sofőrök vezetési stílusa. Szinte mindegy melyik típussal utazik az ember.
Az megállóba való megérkezés (viccesen fogalmazva) több G-s fékezéssel történik. Ez egy úrvezetői vizsgán bukás, hiszen a megállás után hátra vágódik a feje a vizsgabiztosnak, aki nem csak azért száll ki az autóból mert megrándult a nyaka, hanem helyet is cserél a vizsgázóval, aki nem felelt meg.
Rendszeresen utazom a 97E vagy a 169E járattal, amelyeken “tornaórát” tart némelyik sofőr. Hintáztatva vezeti a buszt a Keresztúri úton, bizonyára borzasztóan unja már a melót. A sima, egyenes úton egy perc “pihenő” sincs, mert gyorsítás és (gázelvétel) lassítás következik aztán megint gyorsítás.
Sorolhatnám még a diszkomfort érzetet adó utazási élményeket. Összességében azt mondanám ezzel a tulajdonsággal, amivel ma buszsofőrök e m b e r e k e t szállítanak, állatok szállításánál csak a felét tudná élve célba juttatni. És ez szomorú.
A kiemelt kép illusztráció; forrás: BKK