Üdv, Figyelő!
Nem friss sztori (már vagy egyéves), de gondoltam, megosztom Veled. Történt egyszer, hogy épp az Akácfa utcába igyekeztem az akkor még 700 Ft-os büntetést befizetni (előrebocsátom, hogy a büntetés oka nem blitz, hanem saját figyelmetlenségem: elfelejtettem, hogy lejárt a bérletem). A BKV-irodában bemutattam a bérletem, mire a hölgy figyelmeztetett, hogy írjam be a diákigazolványom számát. (Általában be szoktam, de mivel aznap vettem a bérletet, még nem tettem meg.) A figyelmeztetés elhangzása után udvariasan kértem egy tollat a hölgytől, mivel nem volt nálam. A BKV-s néni erre gorombán kilökött nekem egy tollat a következő megjegyzés kíséretében:
Mi az, hogy diák, és nincs nála toll?
(Hozzáteszem: nem vicceskedve, hanem elég durván mondta.)
Nem álltam le magyarázkodni a hölgynek, hogy igen, egyetemista vagyok, de miért kötelességem mindig tollat hordani magamnál (a suliban laptoppal szoktam jegyzetelni), és különben sem hiszem, hogy bármi köze lenne hozzá, van-e nálam toll vagy nincs. Különben is nem nagy fáradság 1 percre kölcsözöni nekem egy tollat.
Úgy tűnik, a BKV-s néni számára valódi világszenzációt jelenthettem, ugyanis még a kolléganőjének is átszólt a szomszéd ablakhoz:
Hallod: diák, és nincs nála toll!
Gyorsan beírtam a diákom számát, kedvesen megköszöntem a kölcsön tollat, és azzal az elhatározással léptem ki a BKV-iroda ajtaján, hogy innentől kezdve mindig hordok majd magamnál legalább egy tollat (hiszen az a diáklét velejárója a BKV-s néni szerint). :D
Üdv:
Lulu
