- Márki-Zay Péter úgy lett politikai tényező, ahogyan előtte senki Magyarországon. A rendszerváltás után eddig két irányból érkeztek szereplők a politika első vonalába: leginkább a pártokból, néha pedig kívülről, felkérésre, mint a jogtudós Sólyom László, a közgazdász Matolcsy György és az üzletember-menedzser Bajnai Gordon. A 49 éves Márki-Zay Péter egyik csoportba sem tartozik. Pártot eddig nem alapított, és nemhogy nem kérték fel semmilyen posztra, de az ellenzéki pártok mind a saját jelöltjüket támogatták vele szemben az előválasztás első fordulójában. Ráadásul a szakma, amit közel húsz évig űzött, a marketing nem tartozik a nagy presztízsnek örvendő munkák közé.
- Azaz egy igazi kakukktojásról beszélünk – de vajon mennyire ismerjük őt? Vele és vagy kéttucatnyi ismerősével beszélgettünk, hogy megrajzoljuk az 1990-ben még az antikommunista SZDSZ-szel szimpatizáló diplomahalmozó Márki-Zay Péter portréját. Ez alapján azt mondhatjuk, hogy még mindig van nóvum és meglepetés az életpályában.
- Az ellenzéki kormányfő-jelölt 14 éve kanadai állampolgár, arról, hogy mikor és miért szerezte meg ezt is a magyar mellé, először a 24.hu-nak beszélt, ahogyan korábbi munkahelyi konfliktusairól is.
- Nemcsak barátai és szövetségesei, de korábbi főnökei és politikai ellenlábasai is elemezték nekünk a 2018 óta hivatalban lévő hódmezővásárhelyi polgármester karakterét, akinek képességeit ellenfelei is elismerik, túlkapásait, ellentmondásait pedig támogatói sem vitatják.
- Kanyargós életút Orbán kihívójáé, akit Amerikából hazatérve egy többször kikosarazott ismerős beszélt rá a politikára.
A család az alapja mindennek, Márki-Zay Péternél különösen. Órákig tud a felmenőiről és a rokonairól beszélni, akik közt akadnak ruszinok, délszlávok, van orvos, tanár, iskolaigazgató, királyi közjegyző, parlamenti gyorsíró, dzsentri, az átkosban kocsissá lefokozott jogász, kisgazda képviselő, rektor és ki tudja még ki. Katolikusok és reformátusok. Erős karakterek. A vidéki városok értelmiségijei, akik közül sokan nem szerették a szocializmust. A krakéler nagyapa, a Márki-Zay-identitás meghatározója sem.
Ő még az ’50-es években is járt templomba. Akkoriban a bejáratnál rendre ott állt valaki, aki felírta, hogy kik jöttek misére, és jelentette őket. Amikor ő odaért, odalépett ehhez az emberhez, és megkérdezte: «Ugye, az én nevemet is felírta? Igen? Akkor jó!» Így szeretett templomba járni. Határozott, konfliktusokat vállaló ember volt. Ilyen vagyok én is
– mondja az ellenzéki miniszterelnök-jelölt.
SZDSZ, KDNP, piacgazdaság
Édesanyja vegyész, édesapja egy vásárhelyi középiskola fizika tanára, aki nemzetközi díjat is szerzett szellemes oktatási modelljével, több fizikakönyv és erdélyi útikönyv szerzője, mondják róla, hogy karakán alkat ő is, és nagy természetvédő. Két testvére van: a bátyja orvos, a húga középiskolai tanár, jelenleg mindketten külföldön élnek.
Magára már-már unalmas kamaszként emlékszik. Nem lázad, nincsenek balhéi, jól tanul, és otthon is betartja a szabályokat. Amúgy szerényen élnek, kocsijuk nincs, a család mindenhova vonattal megy. Későbbi feleségével, Vincze Felíciával a gimnáziumban ismerkedik meg. Mindkettőjüknek fontos a vallás, olyannyira, hogy a középiskolában itt is, ott is felvetődik az egyházi pálya lehetősége (apácaság és szerzetesség képében), de végül ezekből a kamaszos tervekből nem lesz semmi, megmaradnak anekdotának.
A rendszerváltás érettségikor éri. Az 1990-es első szabad választáson még nem vehetett részt, mivel májusi születésű. „Akkor az SZDSZ-re szavaztam volna, a párt erős antikommunizmusa miatt. Először ’94-ben voksoltam országos választáson, akkor már a KDNP-re.”
A Közgázról egy ponttal marad le ’90-ben, így kerül a másodiknak megjelölt Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolára, Szolnokra. „Budapest azért jobban vonzott. Az első év végén lehetett átjelentkezni, mentem is egyből, így lettem reklámszakos. Három év alatt elvégeztem, utána lehetett folytatni a Közgázon.” A fővárosban komolyabb benyomást tesznek rá a mozik, különösen az, hogy nemcsak egy van, és „minden este filmek tucatjaiból lehet válogatni.” Megfordul Jordán Tamás Merlin Színházában, egyszer az Operában is, sokat sétál a belvárosban, a főiskola ugyanis a Kossuth tér közelében van. Így láthatja, ahogy Göncz Árpád fogadja az angol királynőt, de az is megmaradt benne, ahogy egyszer szembejött vele Gálvölgyi János. Amúgy pedig marketingkutatással keres – állítása szerint nem is olyan rossz – pénzt. „Egyszer nyolc órát álltam egy pesterzsébeti telefonfülke mellett. Aki végzett, azt ki kellett faggatnom a telefonálási szokásairól. Csináltam ezt a Postabanknak vidéki postáknál is, és szólítottam le embereket az utcán, akiken reklámokat teszteltünk.”
Már a Közgázon egymástól távol eső témák iránt érdeklődik: miközben kémia-áruismeret szakos tanár lesz – a külgazdaság és a politológia mellett – Sz. Bíró Zoltánnál orosz vallásbölcseletet hallgat, és tanult volna filozófiát is, ám az újabb szakot az egyetem vezetése nem engedélyezte neki. A politikatudományi tanszék akkori vezetőjének, Ágh Attilának maradt emléke róla:
Elég ambiciózusnak láttam őt, rendszeres hozzászólója volt az óráknak. Tudott vitázni. Nagyon hitt a jól működő piacgazdaságban, a szabadpiaci verseny jótékony hatásaiban. Én a szociális piacgazdaság mellett tettem le a garast, de persze a fiatalabb oktatók és a hallgatók között már a piacpártiság volt az uralkodó szemlélet a ’90-es évek közepén.
A tudományos pályának nem volt realitása
A Közgáz után 1996-ban a Démásznál kezd dolgozni, ott ajánlják fel neki, hogy ha akarja, beíratják villamosmérnöknek. „Magamat is megleptem, hogy milyen jó felvételit írtam fizikából.” Miközben a budapesti Kandó Kálmán Műszaki Főiskolára jár, Szegeden – a munka és a gyereknevelés mellett – történelmet is hallgat. „Egyszerűen sok minden érdekelt. A nyelvekben is: angol, német, később a munka miatt jött a francia, a történelem szakon spanyolra iratkoztam be, és megpróbálkoztam a kínaival is, de abba beletört a bicskám.
Mikor tanultam? Ahol és amikor tudtam. A buszon, éjjelente, reggel, amikor volt időm, olvastam. Feleségem első szülésénél, amíg nem voltak fájásai, és vártuk, hogy beinduljon a szülés, nekem kinn kellett ülnöm a folyosón, ott németül olvastam egy könyvet a korai Szung-korban élő ujgurukról egy szemináriumi dolgozathoz.
A diplomák után doktori fokozatot is szerez, amit Kanadából hazautazva véd meg 2006-ban. Disszertációjához gazdaságtörténeti témát választ, és Magyarországon elsőként számolja ki az úgynevezett HDI-mutatót, amely a GDP mellett az ország oktatási és egészségügyi teljesítményét is jelzi. „Megvizsgáltam a mutatót felépítő gazdasági, oktatási és egészségügyi mutatók alakulását Magyarország és számos vele összehasonlítható helyzetű ország esetében 80-100 évre visszamenőleg, és ennek alapján (…) felrajzoltam a magyar társadalmi fejlettségi szint (HDI-dimenziójú) évszázados grafikonját. Az így nyert eredmények a közelmúlt eddigi értékeléseinél élesebben rámutathatnak Magyarország egyes politikai rendszereinek gazdaság- és társadalompolitikai eredményeire, elősegítve objektívebb értékelésüket” – írta az interneten elérhető értekezésében. A tudományosan is értékelhető újdonság az, hogy a HDI által mért fejlődés „szembeszökően törést mutatott a magyar fejlődésben, mely a különböző mutatók esetében egyenként nem volt ennyire látványos: a magyar fejlettség a háború után egészen 1964-ig lendületesen emelkedett, ám ebben az évben elérte maximumát, majd meredek hanyatlásnak indult.”
A szakdolgozatot mások mellett Rainer M. János történész Bevezetés a kádárizmusba című könyvében is lehivatkozza. Botos Katalin, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történelemtudományi Doktori iskolájának akkori vezetője így emlékszik Márki-Zay Péterre: „Szorgalmas hallgatónk volt, aki komoly tudományos munkát készítve védte meg PhD-disszertációját.” Ám hiába érdekelte ennyi minden, Márki-Zay azt mondja, az egyetemi-kutatói pályának igazából soha nem volt realitása nála. „Hét gyerek mellett a tudományos pálya nem tud megélhetést nyújtani, ezért bennem komolyan fel sem merült soha, hogy otthagyjam a versenyszférát.”
A fejvadász és a korrupciós vád
A Démásznál gyakornokként kezd dolgozni 1996-ban. Az akkoriban privatizált áramszolgáltatónak közel háromtucatnyi telephelye volt, és több mint kétezer munkatársa Monortól Battonyáig. Egy akkori démászos azt mondja: „Hatalmas átalakulások voltak akkor a cégnél. Amikor az új tulajdonos franciák idejöttek, szó szerint kockás füzeteket találtak az asztalokon. Ebben vezettünk akkoriban mindent, ezért teljes vállalatirányítási reformot kellett kidolgoznunk, új informatikai rendszert kiépítenünk. Ennek a projektnek voltam egyik vezetője, Péter nálam lett asszisztens. Párhuzamosan rá lehetett bízni több feladatot, éppen ami jött. Rugalmas, céltudatos, jó teherbírású, mindenkivel megtalálta a hangot, szókimondó, amit elvállalt, megcsinálta – ilyennek láttam őt anno. Nem volt számára csukott ajtó, és szépen lépegetett előre.
Törtető karrieristának nem mondanám, de látszott rajta, hogy felfelé néz.
Egy későbbi, szintén démászos főnöke úgy emlékezik Márki-Zayra, mint aki „tisztában volt a képességeivel. Néha rábíztunk egy-egy nagyobb projektet, abban jó volt, szembetűnő volt a hozzáadott értéke. Később, ha konfliktus adódott a beosztottjai között, jól kezelte az ügyeket. Akár úgy is, hogy elvitte a veszekedőket ebédelni.” Szintén ő meséli, hogy a 2000-es évek elején „azokat a fiatal, a szegedi központban íróasztal mellett ülő kollégáinkat, akikről úgy véltük, hogy vezetői képességekkel rendelkeznek, elküldtük vidékre vezetői gyakorlatot szerezni. Péter vállalkozott arra, hogy a családjával Hódmezővásárhelyről Bajára költözik, hogy az ottani ügyfélszolgálatot vezesse. Az volt a mélyvíz. Nem sokan hozták meg ezt az áldozatot.”
Márki-Zay a démászos időkről azt mondja, hogy külföldi minta nyomán javasolta „a pénzbeszedős rendszert megváltoztatását, ez pedig jelentős, százmilliós profitot hozott a cégnek. Újratervezési, számlázási projektekben voltam benne, mellette ügyfélszolgálati kézikönyvet is írtam, és oktattam is.” Adódik a kérdés: nem volt ez a közeg túl száraz a filozófia, történelem és vallásbölcseleti órák után? „Más világ, igen. Intellektuálisan mégsem lebecsülendő feladatok ezek, az viszont igaz, hogy a világ nagy dolgaival inkább a szakdolgozataimban foglalkoztam.”
A Démásztól 2001-ben fejvadász viszi a szentesi villamossági céghez, a Legrandhoz. Jobb fizetést kap, és „közelebb is voltunk Vásárhelyhez. Itt már főleg termékmarketinggel foglalkoztam.” Akkori főnöke azt mondja róla: „Nem könnyű ember, de eredményes. Kitartó, vállalja a konfliktust, vannak elképzelései, nem mindig nyitott a kompromisszumra. Nagyon hisz az igazában.”
Három évet dolgozik a Legrandnál, tartja a kapcsolatot a tulajdonos franciákkal, ő alakítja ki a cég magyarországi marketingkoncepcióját. Távozása egy komoly munkahelyi konfliktusból fakad. Erről az ügyről több változatot is hallottunk, akkori főnöke szerint az volt a baj, hogy „Péter a marketinget vitte, és a kommunikációs vezetővel nagyon mást gondoltak arról, hogy a marketingnek kell-e a kommunikációt szolgálnia, vagy fordítva. A konfliktust nem tudtuk feloldani, a napi ügymenetet is hátráltatta, nagyon elmérgesedett.” Más azt mondja, Márki-Zay nyíltan nekiment a kommunikációs vezetőnek, és ezt ő maga sem vitatja. „Igen, korrupcióval vádoltam meg. De nem csak én, mások is.” Elértük az akkori kommunikációs vezetőt, ő azonban nem kívánt nyilatkozni.
A történetet 2004-ben azzal zárta le a cég, hogy Márki-Zay és a kommunikációs vezető is közös megegyezéssel távozott. Erre állítólag azért volt szükség, mert olyan mély lett a konfliktus, hogy ha bármelyikük marad, az rossz üzenet lett volna. (Márki-Zay később visszatért a Legrandhoz, hogy aztán 2017-ben ismét távozzon, megint sajátos körülmények között. A cég egyik esetről sem nyilatkozott lapunknak.)
Kanadai állampolgár
Ezután – még 2004-ben – költöznek Kanadába feleségével és öt gyermekükkel. Azt mondja, azért nem az Egyesült Államokba mentek, mert ott jóval nehezebb lett volna megszerezni a szükséges engedélyeket, ráadásul Torontóban voltak barátaik, akik „tárt karokkal” várták őket. Még a Legrandnál ajánlottak neki munkát Franciaországban, de „azt gondoltam, hogy a marketinget Amerikában tudom megtanulni. Volt gyerekkortól bennem oda egy vonzódás. Volt kíváncsiság és volt kalandvágy is. Feleségemmel úgy voltunk vele, hogy ez valami olyan, amit meg kell tapasztalni.”
Öt gyerekkel vágtak neki úgy, hogy Pétert nem várta odakinn biztos állás, sőt tulajdonképp nem várta semmi. Nem vagyok már fiatal, de nem ismerek rajtuk kívül olyat, aki ezt bevállalja, nekem sem jutott volna eszembe. Biztos van, akinek ez felelőtlenségnek vagy hazárdjátéknak hangzik, és azt mondja, hogy épeszű ember öt gyerekkel ilyet nem csinál, mert ez lehetetlen, túl sok benne a rizikó, túl nagy falat. Az ő agya másképp jár. Nem aggódik, úgyis lesz valahogy, a dolgok kifutják magukat. Ez az optimizmus ösztönös nála, de talán a hitéből is jön. És szereti a nagy falatokat is
– mondja egy ismerője.
Odakinn az elején csinál szinte mindent: költöztetés, alkalmi munkák, pakolás, festés, ami jön. Öt hétig volt ügynök, telefonszolgáltatással házalt. „Iszonyatosan komoly tapasztalat volt. Egy nap 150 helyre is becsöngetsz, 120-ról egyből kidobnak, valahol feljelentéssel fenyegetnek. Egy rossz napon nulla eladásod van, a jó nap hat-hét szerződést jelent. Ez a meló helyretesz.
Mielőtt kimentünk, nekem mindenem megvolt. És tulajdonképp minden egyből összejött. A feleségem, a család, a gyerekek, szépek és egészségesek, volt munkám, egyre jobban kerestem, és még tanulni is tudtam. Odáig voltam és vissza, mi a fene jöhet? Mindig is volt bennem büszkeség, a neveltetésem miatt, önbizalmam is volt, sokaknak azonban beképzeltnek tűntem. 2005-ben, amikor hazajöttem Magyarországra a doktorim ügyében, épp volt egy vásárhelyi osztálytalálkozónk, ott mondták a régi osztálytársaim, hogy milyen jó, hogy nem vagyok már olyan beképzelt, mint régen. Igazuk volt! Kanada bizonyos szempontból megváltoztatott, szerényebb lettem tőle. Itthon vagy valaki, kinn viszont egy senki vagy, és még örülhetsz, ha kapsz egy cipekedős munkát. Ez pedig hat rád.
Torontóban marketinges állást szerez, termékmenedzser lesz egy alkatrészeket forgalmazó autós cégnél, a Carquestnél. Ő állítja össze a termékválasztékot, áraz, szerkeszti a reklámújságot, a promóciós anyagokat, tárgyal a partnerekkel. Megbecsülik anyagilag éppúgy, mint emberileg. „Minden remekül alakult. Az egyetlen gondom az volt, hogy nem volt ablak az irodámon.” Egy nagy, kertes házban laknak Torontótól északra, 2006-ban mégis a költözésről döntenek, az eredetileg fizikus végzettségű felesége ugyanis szülésznői képzésre akar járni, és ehhez nyugatra kell menni. „A cégnél rákérdeztek, nem akarunk-e az Egyesült Államokba menni, mert abban tudnak segíteni, ott is van irodájuk. Köszöntük szépen, és éltünk az ajánlattal. Segítettek munkavállalási engedélyt szerezni, a költözést is megszervezték, forintban számolva több milliót költöttek ránk. Ez azért nagyon más, mint a magyar munkáltatói mentalitás.”
Erre az információra a nyilvános fotóalbumában bukkantunk rá, ahol ezt írta a nagy napról: „Állampolgársági eskünk Kanadában, a londoni Fanshawe College éttermében 2007. november 21-én szerdán.” Márki-Zay azt mondja, alapvetően praktikus okok miatt vették fel a kanadai állampolgárságot. „Főleg a gyerekek miatt csináltuk. Úgy gondoltuk, hogy nekik ez számos lehetőséget nyithat ki később, ha például tanulni szeretnének egyszer Kanadában.”
A család közben az Indiana állambeli New Castle-be költözik, kocsival nyolc óra az út a kanadai határtól. A kisvárosban házat vesznek, hitelre.
Az amerikai hatás
Hogy Márki-Zay Péter miként gondolkodik ma a politikáról, abban alá nem becsülhető szerepe van az Amerikában töltött éveknek. Testközelből nézi végig a 2008-as elnökválasztást.
Ha tehettem volna, a demokratákra szavazok. A republikánusok főleg a halálbüntetés és a fegyverviselés miatt állnak távol tőlem
– mondja. Egy amerikás ismerője pedig így összegez: „Amerika sok mindent elmélyített benne. A magyar urambátyámos, ki kinek a kije-világgal szemben ott az egyéni teljesítmény a kulcs. Ha jó vagy valamiben, akkor ki tudsz emelkedni, és ez a hozzáállás nagyon passzol Péterhez. Dolgozni kell, sokat. Kinn biztos demokrata lenne, bár az adópolitikában inkább jobboldali, és nem segélypárti, mégis van benne egy olyan szolidaritás, ami nem jellemző a hagyományos jobboldalra.”
Más is az eklektikusságot emeli ki vele kapcsolatban. Barátja, Molnár Róbert kübekházi polgármester, a volt kisgazda képviselő szerint „olyan párt nincs, amibe ő beilleszthető lenne, de nem csak itthon, a világon se. Mindenhonnan kilógna. Úgy keresztény és konzervatív, hogy több kérdésben liberális. Az elesettekkel pedig szolidáris, van benne egy alapvető szociális érzék.”
Ezek ellentmondások, vagy inkább rendszerben összeálló sokféleségről van szó? Érdemes onnan megközelíteni a kérdést, hogy Márki-Zay Péter közgazdász, és ma is – ahogy harminc éve – kitartóan hisz a kapitalizmusban. A gazdaság szerinte a szekuláris államban működik a legjobban, azokból is a fejlett demokráciákban, miközben a szabad piacot, ha indokolt, az állam szabályozhatja, és szabályozza is. Ezért kell az államot és az egyházat szétválasztani, ezért van szükség a szabad sajtóra, az állampolgárok közti egyenlőségre és a többi demokráciavívmányra – a lehető legerősebb gazdaság érdekében. Ez magyarázhatja azt, hogy bár vallásos, nem adna több támogatást az egyházi iskoláknak, mint a világiaknak, hogy noha ellenzi az abortuszt, miért nem tiltaná be azt, és hogy noha nem menne el a Pride-ra, miért tudja támogatni a meleg párok házasságát.
Ő maga egyébként nem ért egyet azzal, hogy minden pártból kilógna, szerinte akad olyan közeg, ahol nem lenne kivételes.
Az Európai Néppártban a zöldektől a liberálisokig sok irányzat és világnézet vegyül, sőt ezek az árnyalatok a régi Fideszben is megfértek. A szociális érzékenység Európában alap, a szociális védőháló hiánya Amerikában szembeszökő egy európainak, nekem az onnan nagyon hiányzott.
Több milliót buktak
A tengerentúlon Márki-Zay eszelősen sok fényképet készít. Lakóhelyükről, utazásaikról, a jazzkoncertekről, amelyekért több száz kilométert is vezet, de van, hogy a sztrádán rostokló kamionok tucatjait fotózza. Az egyik online képmegosztón több mint 96 ezer kép szerepel tőle, 15 év termése. Egy ismerőse mondja: „Voltam vele párszor kirándulni, ezt csinálja. Mire körbenézünk a téren, ő már készít egy fotósorozatot, bejárja a helyszínt, a helybélieket kikérdezi, tudja az adatokat, hogy azt az épületet mikor, ki építette. Empirista, bizonyos témákban materiális, kissé földhözragadt. Közel akar menni, meg akarja fogni, meg akarja tapasztalni a dolgokat, és megörökíteni. Az agya pedig olyan, mint a szivacs, csak szívja magába az infókat.”
2009-ben döntenek úgy, hogy vége az amerikai létnek, és hazatérnek a gyökerekhez a gyerekek, de maguk miatt is. A gazdasági válság azonban elkapja őket is. „A házra felvett hitelt folyamatosan törlesztettük, úgy voltam vele, ha eladjuk, az lesz a haszon, a törlesztés. Ennek tett keresztbe a 2008-as válság, közel 30 ezer dollárt buktam a házon.” Jócskán ráfizetéses lett tehát az amerikai történet, igaz, mondja ő, „nem meggazdagodni mentünk oda.”
Kiegyezés helyett
„5 év után 7 gyermekkel tértek haza” – írta a családról 2009 őszén a megyei újság. Az akkoriban 180 ezer példányban eladott Délmagyarország cikke sokaknál bevésődött, több helyi forrásunk akkor hallott először Márki-Zayról, és többen meg is jegyezték maguknak.
Ismét a Démásznál helyezkedik el, ezúttal a pénzügyi igazgatóságon. Hódmezővásárhelyre való visszatérése után nem sokkal pedig megteszi az első lépést a politika irányába, és belép a helyi, volt MDF-esekből álló Tiszta Lap nevű civil szervezetbe. A csoportnak több képviselője is volt az akkor még Lázár János vezette önkormányzatban.
Havonta egyszer összejártunk, osztottuk az észt, elégedetlenkedtünk, kritizáltuk a Fideszt
– mondja Márki-Zay.
Berényi Károly, a helyi értelmiségiekből álló szervezet egyik alapítója úgy emlékszik a csoportra, hogy magukat tartották a hiteles jobboldalnak, „a Fideszt pedig autokrata, despota csapatnak”. Csakhogy 2010-es kétharmad után vége lett a különutasságnak, csak a Fidesz maradt. Márki-Zay erre így emlékszik: „Volt egy vitánk, hogy a Fidesszel nem szabad közösködni a 2010-es önkormányzati választáson. Ketten mondtuk azt, hogy Lázár ellen akkor is el kell indulni, de kisebbségben maradtunk.” Márki-Zay ezután fel is függeszti a tagságát, Berényi szerint „Lázár ezt egyenként tárgyalta le mindenkivel, és posztokat ígért. Így szűnt meg az önállóságunk, akkor voltunk az első kétharmad után, ment a gőzhenger” – mondja Berényi Károly, aki ma Márki-Zay egyik alpolgármestere a városban.
Ekkoriban tűnt fel Márki-Zay életében a helyi Jobbik-elnök, Dombi-Kiss László. Az ő szerepe nehezen túlbecsülhető, Márki-Zay egyenesen azt mondja róla:
ha ő nincs, ha nem jár a nyakamra, nem vagyok ma politikus. Egyedül eszembe se jutott volna elindulni 2018-ban.
Dombi-Kissnek is a Délmagyarország-cikk tűnik fel, egy közös ismerősön keresztül veszik fel a kapcsolatot, és hét évig győzködi Márki-Zayt, hogy induljon el polgármester-választáson. 2010-ben, 2012-ben (amikor időzközi választást tartanak a városban Lázár kormányzati megbízatása miatt) és 2014-ben is kosarat kap. „Karizmatikusnak láttam, jól tudott beszélni, jobboldali volt. Ezért találtam alkalmasnak. Vásárhelyen nincs komoly esélye másnak, csak egy jobboldalinak. Beszélgettünk, miután visszajött Amerikából, az látszott, hogy változtatni szeretne a dolgokon.”
Márki-Zay 2010-ben szavaz utoljára a Fideszre, főleg a korrupció és autokrata stílus taszítja el később. Akkor azért sem áll bele a jelöltségbe, mert „megbeszéltem a francia főnökömmel, hogy nem egyeztethető össze, hogy úgy járjak tárgyalni démászosként a fogyasztóvédelemhez meg a fideszes minisztériumokba, hogy közben én vagyok Lázár János kihívója.” Dombi-Kiss azonban nem adja fel. „Látszott, hogy foglalkoztatja a dolog, noha évekig nem állt kötélnek. Amikor újra és újra nekifutottam, mindig a lelkiismeretére próbáltam hatni.”
Márki-Zay közben a szegedi egyetemen marketinget kezd tanítani, és bár 2002-ben még lelkesen „kokárdázott” a Fidesszel, 2014-ben már az LMP-re szavaz.
Ebben az évben két vállalkozó barátommal pártot akartunk alapítani. Meg is volt a név: Kiegyezés Párt. Egy jobbközép, békét akaró, a megosztottságot felszámoló szervezet lett volna, de végül semmi sem lett belőle,
– mondja. 2016-ban aztán vásárhelyi barátaival belevágnak egy szociális szövetkezetbe (Helység kalapácsa), de mivel sikertelen lett a pályázatuk, el sem indult a tervezett munkahelyteremtő projekt. Újra munkahelyet vált, megint elhagyja a Démászt, és ismét a szentesi Legrandhoz igazol. 2017 októberében a Villanyszerelők Lapjában még arról ír, hogy az okos megoldások nem bonyolultak a villanyszerelésben, és nem a jövő hozza el majd őket, hiszen itt vannak már most is.
Amikor minden eldőlt
2017 decembere, Budapest. Márki-Zay Péter egy hotelszobában üldögél egyedül. Nem akar több villanyszerelős cikket írni. „Ott jöttem rá, hogy nekem ezt kell csinálnom. Összeállt a kép, igaz, megvilágosodásnak túlzás lenne mondani” – mondja a meghatározó estéről, amikor is az „utolsó csepp” a Jobbik több mint 600 millió forintos számvevőszéki büntetése volt. „Addig azt mondtam, hogy nincs esély nyerni a Fidesz ellen Hódmezővásárhelyen, ekkor viszont már úgy láttam, hogy ez egy kiváló lehetőség. Nem tehettem meg, hogy nem indulok, mert úgy gondoltam, ha ettől csak egy százalékkal javul az ország sorsa, akkor meg kell tenni.
Meg akartam mutatni az ellenzéknek: ha lesz közös jelölt, akkor a Fidesz még a legnehezebb körzetben is megszorítható. Ennyi volt az ambícióim. Azt gondoltam, nincs igazán esélyem, de járulékos haszna ettől még lehet az indulásomnak.
Azt mondja, hogy 45 évesen egy enyhe életközepi válság is megtalálta, ezért is keresett valami új kihívást – ez lett végül a politika.
Ezzel egyidőben, 2017 decemberében, nem sokkal karácsony előtt a Legrandtól is távozik, nem is akárhogy. Szerdán dönti el, hogy beleáll a kampányba, és pénteken már nincs munkája, miután a cégnél közlik vele, hogy nem számolnak vele a jövőben. Egyből ki kell pakolnia az irodáját, le kell adnia az autóját, a laptopját, aznap már sofőr viszi haza. A cég határozottan tagadta, hogy ennek köze lett volna a politikához, és maga Márki-Zay sem állította ezt egyértelműen, igaz, az elhatározás (tehát nem is a szándék nyilvánosságra hozása) és az elbocsátás között alig 48 óra telik el, és szerinte ez legalábbis furcsa, ennek a véleményének hangot is ad. A Legrand vezetése az elbocsátás bejelentéséig ugyanakkor hivatalosan nem értesült arról, hogy Márki-Zay indul a 2018. februári időközi polgármester-választáson, ezt csak néhány beavatott tudta még, de hogy tőlük szivárgott volna ki bármi, ami alig két nap alatt a kirúgásához vezetett volna – erre a mai napig nincs bizonyíték.
Mi is úgy hallottuk, hogy a döntésnek nem volt köze a politikához, egy forrásunk úgy tudja, olyanok voltak a cégnél, akiknek a távozását szerette volna elérni Márki-Zay. Ő erre azt mondja: bizonyos személyi kérdésekben nem egyezett a véleménye a cégvezetéssel, ám távozása ezzel nem függött össze. Más úgy emlékszik vissza: Márki-Zay ezúttal nem találta a cégnél a helyét, részben azért, mert „a franciák több feladatkört visszavettek magukhoz, Szentesen szinte csak a végrehajtó szerep maradt, ez pedig kevés volt neki.” A vállalat később azt közölte: Márki-Zay munkaviszonyának megszüntetéséről a döntés még októberben megszületett, amikor híre se volt az időközi választásnak (Almási István Fidesz-KDNP-s hódmezővásárhelyi polgármester novemberben hunyt el). Márki-Zaynak azonban ma is gyanús, hogy kedden még adtak neki feladatot, pénteken viszont megváltak tőle. De nem bánja, hogy így történt:
Közös megegyezéssel annyi pénzt kaptam, hogy azért bárhonnan eljöttem volna. És így ráértem kampányolni.
Ezért nem lett házasság a Jobbikkal
Amikor elhatározza, hogy elindul az időközi választáson, először az LMP-hez megy Budapesten, ahol egy rövid, csalódással végződő beszélgetést folytat Ungár Péterrel. Nem vették elég komolyan – ezt érezte, aminek az lehetett az oka, hogy Ungár – mint azt utóbb megerősíti – nem hitt abban, hogy másfél hónappal a parlamenti választás előtt reális esély lehet éppen Hódmezővásárhelyen megfogni a Fideszt.
Ezután a Jobbikhoz megy, ahol már észrevesznek benne valamit. Több körben, többekkel beszél, vegyes kép alakul ki róla, az elején nincs egyetértés abban, hogy mihez kezdjen vele a párt. „Volt, aki azt mondta róla, hogy sima őrült. Volt, aki azt, hogy nem csapatjátékos, engedjük el.” Viszont volt, aki látott benne valami megkapót, X-faktort, és végül ez döntött.
Az biztos, hogy hatást tesz az emberre. Ha jó passzban van, akkor nagyon megnyerő tud lenni. De volt, hogy leült, és mindenkit elküldött a francba, és ő olyan, hogy még a szemébe is mondja az illetőnek, hogy hülye. Egy közösségben ez sértő és romboló tud lenni, többen ezért ódzkodtak tőle. Még akkor is, ha ezt csak az irgalmatlan igazságérzete mondatja vele, és komolyan hiszi, amit mond. Sokszor látom őt megszállottnak, aki azt hiszi, hogy mindent, de mindent tud. Ezt meg is mondtam neki, de nem sértődött meg. Neki is a szemébe lehet mondani
– mondja jobbikos forrásunk, aki az elejétől kezdve támogatólag állt a későbbi polgármesterhez. Szabó János vásárhelyi alpolgármester pedig úgy fogalmaz: „Ő olyan, hogy az embernek megmondja: szeretlek, imádlak, de erre a feladatra alkalmatlan vagy, így, bele a szemébe. Kellemetlen élmény ezt megkapni, de miért jó az, ha elmismásolják?”
A Jobbik vezetése nem kevés tanácskozás után 2018 elején végül úgy dönt, több fantázia van a független Márki-Zayban, mint elindulni egy saját jelölttel, és sima vereséget szenvedni Hódmezővásárhelyen. A Márki-Zay-kampányt, a felkészítést, a mozgósítást a Jobbik segíti. Az eredmény: meglepő siker.
Később – Márki-Zayt 2019 őszén újraválasztották – az is közös döntés lett, hogy nem vonják szorosabbra ezt a kapcsolatot. Igaz, 2020 végén Márki-Zay szerette volna, ha ő lehetne a Jobbik miniszterelnök-jelöltje az előválasztáson, a pártvezetés hasznosabbnak látta a saját jelöltet, kivált, hogy a pártelnök Jakab Péter és Márki-Zay közt sem alakult ki rokonszenv. Mint jobbikos forrásunk mondja: „Nehezen láttuk, hogy lehetne őt egy párt rendszerébe beállítani. Mondom, miért. Beszélgetünk, van egy téma, Márki-Zay elmondja jó hosszan, mit gondol. Majdnem félórát beszél. Erre kap tőlünk egy teljesen más megközelítést, amit a párt is oszt. Ezt meghallgatja, majd elmondja, megint jó hosszan nagyjából azt, amit eredetileg mondott. Ugyanott voltunk, ahonnan indultunk, csak közben eltelt több mint egy óra.”
Az előválasztás első fordulójában aztán Márki-Zay megveri Jakabot és a momentumos Fekete-Győr Andrást. A másodikban pedig miután visszalépésre szorítja az előtte végző Karácsony Gergelyt, komoly előnnyel Dobrev Klárát is legyőzi. Tavasszal jön Orbán Viktor, aki persze egészen más súlycsoport, mint az előbbi nevek. De Márki-Zayt az elején Lázár ellen, majd az előválasztáson sem tartották esélyesnek.
Összeférhetetlen? Megosztó? Bölcs?
Amióta színre lépett mint kormányfőjelölt, két markáns kritika fogalmazódott meg vele kapcsolatban. Az egyik, hogy önfejű, befolyásolhatatlan (elszabadult hajóágyú), illetve az, hogy sokszor fogalmaz pontatlanul, túlzásokra hajlamos. Mit szólnak ehhez az ismerői?
Molnár Róbert azt emeli ki: „Tud bocsánatot kérni, és igen, szereti a vitát. Megmondja, ha nem ért egyet valamivel, és nem várja el, hogy vele egyetértsenek, de láttam már, hogy végül bement nála az, amire eredetileg nemet mondott. Gondolkodik a kritikán.” Más ezt egyáltalán nem tapasztalta.
Ha mondasz neki valamit, lepereg róla. Van nála egy fal, amin nem lehet áttörni. Alapvetően racionális embernek tűnik, de sokszor emocionálisan dől el benne a kérdés, nem logikusan, és nem mindig állnak távol tőle a konspiráció jellegű magyarázatok sem.
Vagy ott van nála ez a bevésődés. Hogy hova kerülsz, melyik polcra tesz fel, amikor megismer, amikor az első benyomást szerzi rólad. Ha ez jó, szinte mindegy mit csinálsz később, becsülni fog. Ha viszont negatív a kezdés, csinálhatsz bármit, nemigen kerülsz ki onnan” – mondja egy ellenzéki politikus. Egy háttérembere pedig azt említi róla: tud következetlen lenni. „Van egy tévészereplés, megbeszéljük előtte, hogy erre úgyis rákérdez majd a riporter, de ne mondj rá semmit, nem érdekünk. Mi történik erre? Bemegy, a riporter rákérdez, ő meg bemondja azt, amiről megbeszéltük, hogy nem fogja. Nem akarta, de kicsúszott.”
Márki-Zay dörzsölt marketinges, tudja, hogy erős mondások kellenek ahhoz, hogy beszéljenek róla, a provokációt, figyelemfelkeltést pedig tudatosan alkalmazza, hogy átüsse a magasra tett ingerküszöböt – ezt egybehangzóan állítják róla többen. Ő maga némi önkritikát is gyakorol e tárgyban.
Volt, amit nem úgy mondtam, ahogy akartam, ahogy kellett volna. Nyilván nem gondoltam hazaárulónak azokat, akikről azt mondtam, hogy nemcsak Karácsony Gergelyt árulták el, hanem a hazájukat. Azt kellett volna mondanom, hogy hagyták cserben, akkor nem lett volna felzúdulás. De ha az ember minden nap órákat beszél nyilvánosan, akkor óhatatlanul becsúszik egy-egy olyan kifejezés, ami valóban nem mindegy. És van olyan, amikor mást értek egy szó alatt, mint a többiek, és ebből kellemetlenség adódik. Erre jobban kell majd figyelnem.
Azt senki nem vitatja el az ellenzéki oldalon, hogy az összefogást az elsők között követelte, lassan már négy évvel ezelőtt. A kérdés inkább az – fejtegeti az egyik ellenzéki vezető –, hogy Márki-Zay energiája becsatornázható-e az ellenzéki szövetségbe, és annak lesz-e pozitív, kreatív, felhajtó ereje: „Tudunk-e összedolgozni, lesz-e neki elég önkontrollja ehhez?”
