Tudomány

Hruscsov a cipőjével verte az asztalt

AFP
AFP

Az ENSZ 1960 szeptemberében kezdődő 15. közgyűlése több szempontból is emlékezetes maradt. Itt tartotta Fidel Castro rekordhosszúságú, négy és fél órás beszédet, Henry Cabot Lodge bemutatta a moszkvai amerikai nagykövetségen talált „poloskát”, de a csúcs mindenképp a szovjet pártfőtitkár dühkitörése volt:

állítólag a cipőjével verte az asztalt, hogy elhallgattassa az országát kritizáló szónokot.

Nyikita Hruscsov cipője később a hidegháborús időszak egyik legismertebb szimbóluma és számos legenda forrása lett, ám egyetlen kétségbevonhatatlan forrás sem tanúskodik arról, hogy a botrányos eset valóban megtörtént.

Két népszerű verzió

A nevezett eset 1960. október 12-én történt, amikor Lorenzo Sumulong, a Fülöp-szigetek küldöttje a dekolonizáció kapcsán tartott beszédet. Miközben pedig a gyarmati sorba taszított népek felszabadításáról beszélt, a kommunista nagyhatalmat is azzal vádolta, hogy egyszerűen „magába olvasztja” a kelet-európai országokat, és súlyosan korlátozza önrendelkezésüket.

A beszámolók megegyeznek abban, hogy a szovjet pártfőtitkár türelme ezen a ponton fogyott el, ám abban már nincs egyetértés, hogy Hruscsov egész pontosan mit és milyen sorrendben tett. Az egyik verzió szerint a politikus a bírálat hallatán a pulpitusra rohant, és számos minősíthetetlen jelző mellett az „Egyesült Államok talpnyalójának” nevezte Sumulongot, majd kiszorította őt az emelvényről. Ezen forrás alapján a nevezetes cipőlevétel csak azután esett meg, hogy a Fülöp-szigeteki delegált visszakapta a szót Frederick Bolandtól, az ülés elnökétől.

Mások ellenben úgy emlékeznek, Hruscsov előbb öklével, majd cipőjével ütemesen verni kezdte asztalát, és csak később ment ki az emelvényre, hogy erővel vessen véget a kellemetlen kritikának. Egy biztos: a szovjet vezető és a keleti blokk képviselőinek rendbontása és a kialakuló káosz nyomán Boland rövid idő múlva berekesztette az ülést, másnap pedig Hruscsov hazatért Moszkvába.

Büszke volt rá

Érdekes módon a jelenetről, Hruscsov állítólagos tombolásáról nem maradt fenn hiteles képi, vagy hangi bizonyíték, ennek következtében máig nem sikerült tisztázni, hogy egész pontosan mi is történt. Így aztán olyanok is akadnak – például a főtitkár fia, Szergej –, akik úgy vélik, az egész botrány csupán egy anekdota, amit a közvélemény később legendává formált.

Paradox módon maga Hruscsov is szívesen emlékezett vissza az 1960. október 12-i botrányra, mely lehetőséget teremtett neki ahhoz, hogy odahaza erőt és keménységet sugározzon, ami a szocialista blokk politikai kultúrájában elengedhetetlen volt. A pártfőtitkár olyannyira nem szégyellte a „cipős ügyet”, hogy visszaemlékezéseiben még számos hasonló esetről megemlékezett, melyek valószínűleg soha nem történtek meg.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik