Tavaly decemberben, 98 éves korában hunyt el Moszkvában George Blake, a híres kettős ügynök. Nagy-Britanniában lebukott, de megszökött a börtönből, majd 1966-tól a Szovjetunióban élt, és ő csak az egyike volt azoknak a nyugatiaknak, akiket a szovjetek beszerveztek, majd lebukásuk előtt vagy után a Szovjetunióba kerültek.
Az exkémek unalmas élete
A leghíresebbek talán a „Cambridge-i Ötök”, azaz annak a máig sem teljesen felderített, pusztítóan hatékony kémhálózatnak a tagjai voltak, amelynek felderítése az 1950-es évektől hosszú időre szinte megbénította a brit hírszerzést. Közülük elsőként Guy Burgess és Donald Maclean szökött a vasfüggönyön túlra 1951 nyarán, őket 1963-ban az a Kim Philby követte, aki társaihoz hasonlóan elvből dolgozott a szovjeteknek. Philby haláláig, 25 évig élt Moszkvában, és bár végig hithű kommunista maradt, arra kellett rádöbbennie, hogy az élet a Szovjetunióban nagyon nem olyan, mint remélte.
Ugyan segítette a KGB-t a kémek képzésében, és megosztotta velük mindazt, amit Nagy-Britanniáról tudott, Philby eléggé kiábrándult a szép új életéből, rendszeresen a The Timest olvasta, és rengeteget ivott, miközben panaszkodott: „Miért élnek az öreg emberek ilyen rosszul itt?” Edward Lee Howard, aki a CIA-nál dolgozott, mielőtt az 1980-as évek közepén átszökött a Szovjetunióba, szintén Moszkvában telepedett le, és ő is sokat ivott, miközben „az exkémek igencsak unalmas életéről” siránkozott.
Kevesen bánták meg
George Blake is élete végéig meggyőződéses „marxista-leninistának” vallotta magát, azonban ő sem találta meg az elképzelt ideális világot a vasfüggöny túloldalán. Feleségét és három gyermekét hátra hagyta Nagy-Britanniában, amikor megszökött, felesége szinte rögtön elvált tőle, gyermekeik kizárólagos felügyeleti jogát is ő kapta. Ez nagyon rosszul érintette Blake-et, ám alapvető döntései mellett még jócskán a rendszerváltás után is kitartott, annyit volt hajlandó elismerni, hogy sajnálja azokat az embereket, akik az általa kiadott információk miatt veszthették életüket.
1990-ben megjelent önéletrajzi könyve ugyan nagy sikert aratott, de a brit hatóságok megakadályozták, hogy felvehesse a honoráriumát. Cserébe Oroszország a rendszerváltás után is nagy becsben tartotta, 85 éves korában magas állami kitüntetést kapott Putyintól, és az FSZB (a KGB utódja) akkori igazgatója szerint még ekkoriban is aktívan segítette a szervezet munkáját.
Általánosságban tehát elmondható, hogy a keletre szökött nyugati kettős ügynökök ritkán találták meg a boldogságot a „létező” szocializmusban, de mivel többségük elvi alapon segítette a szovjeteket a hidegháborús időkben, döntésüket – legalábbis nyilvánosan – kevesen bánták meg, de korábbi életük feladása nem ment nekik könnyen. A szovjet ügynökök közül egyébként jóval többen választották a Nyugatra szökés lehetőségét, és közülük sokan be tudtak illeszkedni a nyugati társadalmakba.
A cikk szerzője Michael S. Goodman, a londoni King’s College tanszékvezetője.
