Egy évet csúsztatott a járványhelyzet azon, hogy Tom Hardy és a parazitája ismét a mozivásznon törjön-zúzzon: a Venom 2. – Vérontó két héttel az amerikai premier után, október 14-én éri el a magyar mozikat. A második rész, sajnos, minden tekintetben csalódás: Eddie és Venom még mindig házsártos házaspárként marja egymást, miközben nemezise a szeretetről papol, a középszerű film pedig unottan heréli ki mindkét karaktert.
A Venom minden negatívum ellenére meglepően sikeres utat járt be: a Sony a Marvel-képregények egyik legkomplexebb és legnépszerűbb főgonoszával kívánta építgetni a Pókember-univerzumot – Pókember nélkül. A 2018-ban megjelent film főképp negatív kritikákat kapott, nem is volt túl kiemelkedő, ám a hibái ellenére azért szórakoztatott, Tom Hardy pedig látható örömmel vetette bele magát a parazitás Eddie Brock szerepébe. A film ráadásul jól szerepelt a mozikban is, több mint 850 millió dollárt hozott, így nem volt kérdés a folytatás, ráadásul Hardy egyből három filmre írt alá, az tehát majdnem biztos volt – elsősorban persze a bevételektől függött –, hogy az elkövetkező években Venom visszajáró szimbiótája lesz a moziknak. Már a harmadik rész is borítékolható: egyrészt a stáblista utáni jelenet is komoly tervekre enged következtetni, másrészt már a bemutatása hetén 80 milliót hozott az amerikai mozikban, amellyel messze ez lett a legjobban nyitó film a pandémia alatt.
Az első rész végén jól jósolta meg Cletus Kasady: vérontás lesz. Venom ellenfele már az első részben feltűnt volna, akkor azonban a készítők úgy gondolták, előbb inkább Venomra koncentrálnak, Kasady csak a stáblista közepén köszönt be. Nem volt titok, hogy a második rész már kettejük CGI-harcáról fog szólni, Woody Harrelson személye pedig bizakodásra adott okot.
Rendkívül bölcs döntés nyomán Cletusról ezúttal végre lehagyták a Pumukli-parókát, továbbra is a halálsoron várakozik a méreginjekcióra, ám közben kívánságai azért vannak, például az, hogy kizárólag Eddie Brockkal akar találkozni, mert csak. Semmiféle épkézláb magyarázatot nem szolgáltat a film, hogy ők ketten egész pontosan miért kerülnek össze, ám a forgatókönyv látszólag nem törődik a logikai bukfencekkel, ha azzal eljuthatunk a fő konfliktusig: Cletus is kap egy kis szimbiótalöketet, ráadásul Brock ellen is halálos bosszút esküszik. A saját szimbiótájával továbbra is komoly együttélési krízisben szenvedő Eddie-re vár a feladat, hogy a megfékezze a Vérontó nevet magára aggató gonosztevőt, aki fiatalkori, szintén természetfeletti képességekkel rendelkező barátnőjével, Sikollyal egyesülve ontaná a vért ipari mennyiségben.
Eddie-n közben semmiféle karakterfejlődés nem látszik, az első filmben a fő humorforrást ő és Venom állandó civódása jelentette, a biztos recept szerint mindezt átemelték kicsit eltúlozva,
Közben asszisztál ehhez Michelle Williams is, aki tűpontosan ugyanazt a vérszegény, erőltetetten tökös hősnőt hozza, mint az első részben, illetve fontos mellékszereplőként próbál nyomozni még Stephen Graham, aki annyira súlytalan, hogy a film végén el is felejtjük, hogy ő is ott volt a végső balhéban. Woody Harrelson legalább élvezettel ripacskodik striciszerelésében, Naomie Harris viszont, sajnos, nem: mintha A Karib-tenger kalózai 3 Calypsóját rángatták volna bele a filmbe egészségesebb fogazattal, de kevésbé egészséges szemmel.
Kasady karakterét ezzel szemben rettentő izzadtságszagúan próbálják árnyalni: bár az egyik rajzolt flashback-betét annak ellenére a film leglátványosabb része, hogy CGI-orgiák közé van beszorítva, nagy hangsúlyt kapnak a karakter múltbéli traumái, az őrült tömeggyilkos egy ponton még saját maga magyarázza meg, hogy a család és a szeretet hiánya tette az ártatlan gyermeket pszichopatává. Az, hogy ezen a téren kicsit Jokernek képzeli magát a film, szintén nem tesz túl jót az egyébként is súlytalan és nem túl következetesen levezényelt második résznek.
Nagy port kavart idehaza, hogy a Venom 2 18-as besorolást kapott annak ellenére, hogy Amerikában a PG-13-ba fért be, a látottak alapján pedig tényleg semmi nem indokolja a legszigorúbb besorolást. Nem brutálisabb, mint az első, az egymondatos beszólások is megmaradnak a kellemetlenül finomkodó káromkodások szintjén. A látványra legalább nem lehet panasz, mert a szimbióták ismét jól néznek ki, a film végi összecsapásnál pedig tényleg csak kapkodja az ember a fejét a megalomán darálás láttán, de egy 100 millióból készített szuperhősfilmnél ez már elvárás, nem különösebb extra.
A rendezői székben helyet foglaló Andy Serkis sikeresen találta meg, hogyan tegye vérszegénnyé a vérontást: ugyan a Venom 2 teljesen kikapcsolt aggyal elszórakoztat, egy bántóan semmilyen folytatás lett, márpedig épp két olyan izgalmas karakter, mint Venom és Vérontó ennél sokkal többet érdemelt volna.
Venom 2. – Vérontó (Venom: Let There Be Carnage), 2021, 97 perc, 24.hu: 4/10
