A Szent István téren összegyűlt emberek „Gyurcsány takarodj!”, „Gyurcsány! Téged kellene gyógyítani, nem az egészségügyet!”, „Egészségre sok ember vár, mi lesz ha a kórház bezár?”, „Ha ez a műtét sikerül, a beteg meghal” feliratú transzparenseket tartottak, és zászlókat lobogtattak; a megmozduláson helyi politikusok és lakosok is felszólaltak.
Lázár János (Fidesz), Hódmezővásárhely polgármestere a demonstráció szónokaként úgy fogalmazott: az összefogás, összekapaszkodás ideje jött el akkor, „amikor a kormány elveszi a pénzünket, iskoláinkat, és most az egészségüket”.
„Megszorító csomag helyett a Rákosi-diktatúra népnyúzó politikája éli ma reneszánszát” a megfizethetetlen villany- és gázárakkal, dobozdíjnak nevezett gyógyszeradóval, vizitdíjnak nevezett betegadóval – mondta. Hangsúlyozta: „olyan országot kínálnak, ahol az ember, különösen a vidéki (…) nem számít. Olyan országot akarnak, ahol a hatalmon lévők nem az élet lehetőségét, hanem a halál útját kínálják nekünk”.
A demonstrációt azért szervezték, mert a 150 éves vásárhelyi Erzsébet Kórház és Rendelőintézet jelenlegi 315 aktív kórházi ágyának a miniszteri javaslat szerint 70 százaléka megszűnne. Ennek alapján be kellene zárni a fül-orr gégészetet, a szemészetet, a bőrgyógyászatot, az idegosztályt, a vérellátót, a labort, a kórházi gyógyszertárat, a belgyógyászat és a sebészet egy részét.
A bezárással 60 ezer ember egészsége és 700 munkahely kerül veszélybe – mutatott rá a politikus. Lázár János nyílt levélben fordult a miniszterelnökhöz és az egészségügyi miniszterhez, amelyben arra kérte őket, hogy vegyenek részt a békés tüntetésen és személyesen mondják el az embereknek, miért van szükség a kórház megszüntetésére.
A demonstrálók a beszédek elhangzása után a kórházhoz vonultak, ahol élőláncot alkottak az intézmény körül, miközben azt skandálták: „nem hagyjuk”. Hódmezővásárhelyen 1997-ben tüntettek utoljára, akkor szintén a kórház megmentéséért vonultak utcára a helyiek.
