Draskovics Tibor véleménye szerint abban a vitában, hogy milyen legyen Magyarországon az egészségbiztosítás, még nem lehet zárszót mondani. Először az alapvető követelményeket, célokat, szempontokat kell mérlegelni – mondta. A szakember előadásában kifejtette, hogy a biztosításban érvényesülnie kell a szolidaritásnak és a kockázatközösségnek, kiemelte azonban, hogy a társadalomnak nem csak akkor kell a szolidaritásra támaszkodnia, amikor igénybe veszi az ellátását, hanem az ahhoz való hozzájárulásban is annak kell lennie, ami elsősorban a járulékfizetést jelenti.
Olyan egészségbiztosítási megoldás kell, amely a mainál sokkal jobban ösztönözi az embereket a járulékfizetésre. Az állam ezért arra törekszik, hogy a legális munkavégzés irányába „terelje” a társadalmat. „Aki az alapvető játékszabályokat magára nézve nem tartja kötelezőnek, az nem számíthat a szolidaritásra” – tette hozzá.
Középtávon az egészségügyre több forrás nem lesz, bizonyos költségek mérséklődésével azonban lehet számolni, ha a reformok jók. Draskovics hangot adott annak a véleményének is, hogy a minőségi garanciákat erősíteni kell, csökkenteni szükséges az ellátáshoz való hozzáférés különbségeit, és a mostani „zavaros, átláthatatlan viszonyokban” rendet kell tenni, hiszen jelenleg nem lehet tudni, kinek, milyen ellátás jár. Továbbá jobb feltételeket kell biztosítani az ágazatban dolgozóknak.
Optimalizálni kell a piaci és állami szerepvállalást
Draskovics Tibor elmondta: az egészségbiztosítás területén a piaci és az állami szerepvállalást optimalizálni kell, azonban az egészségügyben ez az optimális egyensúly nem ott van, ahol a gazdaság egyéb területein. Nem szabad kizárólagosságokban gondolkodni, tehát abban, hogy csak a magántőke részvétele oldja meg a biztosítást.
Az egészségbiztosításban lehet helye állami tulajdonnak, és lehet helye vegyes tulajdonnak. A szakember úgy fogalmazott, hogy „az üzleti biztosítók fetisizálása szóba sem kerülhet” és ezen biztosítók működését senki sem javasolja a magyar viszonyokban, ahogy azt sem, hogy területi monopóliumok alakuljanak ki.
Fokozatos bevezetés mellett érvelt
Draskovics Tibor a bevezetést illetően a fokozatosság mellett érvelt, szerinte nem lehet egy lépésben átalakítani a rendszert. Hozzátette, hogy az egészségbiztosítás átalakítása nem jelenti az egész ágazat reformját. Kovács Attila, az Egészségügyi Minisztérium államtitkára a koalíciós egyeztetésekről elmondta: alapkérdésekben megegyeztek, abban van a vita, hogy regionálisan vagy országosan működjenek-e a biztosítók, és arra is választ kell találni, hogy hol mekkora szerepük és milyen ellátási szinteken kapjanak helyet a társaságok a rendszerben.
Mikola István, a Fidesz szakpolitikusa elmondta: nemzeti egészségbiztosítási pénztárat kell létrehozni, amelyben az OEP valódi biztosítóként működne. Véleménye szerint a nagy ellátórendszereket (nyugdíj, társadalombiztosítás) konszolidálni kell. Ez a munka a polgári kormányzás idején elkezdődött, de a kormányváltással megszakadt. Megjegyezte: ha a bankrendszert képes volt az állam konszolidálni, akkor a szociális ágazatot is lehetne. A Fidesz szerint az ágazat finanszírozását a betegségi adatok alapján kellene megszabni, és a magyar kulturális hagyományokra kell építkezni.
