Úgy tűnik, a rohamosan növekvő műanyaghulladék eltűntetésére nem optimális megoldás a szelektív gyűjtés és újrahasznosítás. A szállítás, tisztítás, újrafeldolgozás is komoly energiát és pénzt igényel. De ne legyünk telhetetlenek. Inkább nézzük, mi történik, ha a palackokat nem tüntetjük el de nem is dobjuk ki.
Andreas Froese környezetvédelmi mérnök. Néhány éve döntöte el, hogy szemétből épít házakat. Olyan üzletet álmodott, amelyből nemcsak ő profitálhat.
Nem egyszerűen pénzgyártáson törtem a fejem, valami hasznosat akartam. Amikor láttam, hogy a fejlődő országokban milyen elképesztő mennyiségben kerül a szemétbe a PET-palack, adta magát, hogy arra kell megoldást találnom, hogyan hasznosíthatnánk azokat anélkül, hogy újrafeldolgoznánk
– idézi a kezdeteket az 54 éves szakember egy nigériai iskola udvarán munkásruhában, miközben a gondosan egymásra illesztett, földdel megtöltött fél literes flakonok tetején simítgatja a kötőanyagként használt agyagot. Láthatóan nem kísérletezget, pontosan tudja, mit, miért, hogyan.
. Immár 50 ilyen építmény atyja. Nem segédmunkásokkal dolgozik, hanem olyan önkéntesekkel, akik meg akarják tanulni az első látásra pofon egyszerű építkezés részleteit, és aztán maguk is terjeszteni akarják e módszert. A tanulók ezért még fizetnek is valamennyit, aztán eldönthetik, hogy civil szervezetekkel együtt építenek házakat rászorulóknak, közösségi tereket szépítenek vagy épp üzleti alapon folytatják az építkezést.
Építsünk házat, avagy: pille palack gyakorlatok Nigériában
A nigériai tréninget egy mangó-ültetvény kellős közepére álmodták. Kitűnő hely, csak ajánlani tudom mindenkinek! Mindenekelőtt megversenyeztettünk néhány építőanyagot. Négyféle helyi téglát csapkodtunk földdel töltött műanyag palackkal. A támadó nyert, minden hazai induló darabjaira hullott, miközben flakontéglánkon apró sérülés sem esett.
Az előző csoportnak köszönhetően már egy félkész épületről leshettük el a munkafolyamatot. Kedvcsinálásként falépítéssel kezdtünk; vízzel kevert földet terítettünk a szép sorban egymás mellé kötözött másfél literes palackokra, majd újabb palacksor következett. Gyerekjáték…..lenne, ha nem lenne ott egy precíz német tréner, aki minden apró egyenetlenséget, hibát azonnal kiszúr.
Másnap valóban csatlakoztunk a gyerekekhez – négy tízéves kisfiúhoz -, akik már igazán gyakorlottak, szinte minden délután a farmon töltögették a palackokat. Egy vasrúddal ütik keményre a majdani téglákat. Cserébe tanítják őket angolul, biciklizni és focizhatnak is.
Minden nap szánnunk kellett egy-két órát az üvegek töltögetésére. Kezdetben 20 percig is eltartott, amíg egy fél literes palackból tégla lett, de egy hét múlva már 5, sőt a legjobbaknak 2 perc is elég volt.
Három kerti ülőke és egy szabadtéri bár tartóoszlopaihoz gyártottuk a különleges téglákat. Terveztünk, számoltunk, mértünk, majd csákányokat ragadtunk és jókora gödröket ástunk az alapozáshoz. Ez a legkeményebb része a munkának. Amikor az ásásban, lapátolásban kifáradtunk, pihenésként talicskával vittük távolabbra a földet, vagy afrikai módon, fejen cipeltünk 20 literes vödrökkel vizet. Az alapozáshoz nagy köveket gyűjtöttünk, főként építési törmelékből, mixeltünk egy kis földet vízzel és kevertünk egy kis maltert. Amikor az oszlopok alapja elkészült, magára hagytuk száradni és nekiláttunk a legegyszerűbb palacképítménynek, a kerti puffnak. Ennek az alapozása egyszerűbb, gyorsabb, hamar elkezdhettük az élvezeti munkát, a legózást.
Fotó: Andreas Froese
Egy réteg sár, egy réteg flakon-tégla körben, nyaknál egymáshoz erősítve madzaggal. A következő sárréteg előtt kis kövekkel töltöttük meg a palackok közti réseket, majd 4-6 sor ugyanígy és jöhet a felső réteg, kis cementtel megerősítve és végül a vakolás. A kreatívabbak mozaik-képpel díszítették a puff tetejét, mások csak szép simára dolgozták a felső réteget. Az oldalsó mintát maga az „üveg” alja adja, a mélyedésekből könnyen kiüthető a vakolat, a flakon típusától függően más-más minta rajzolódik ki. Különböző színű palackokkal is lehet játszani, alkotni, illetve festéssel lehet tovább bolondítani a műveket.
Szemét-tégla
Nem csak földdel teli palack működhet téglaként, a flakonok műanyag zacskókkal is keményre tölthetők. Az eszköz megint csak egy rudacska, azzal tömöríthető az üveg száján begyömöszölt szemét. Itt az első lépés, önkéntesek toborzása, a közeli aprócska falu még apróbb lakói közül. 10 perc alatt híre ment, hogy bolond fehér emberek vezetésével egy fura csoport műanyag palackokba tömködi a falu szemétdobjait. Jöttek szép számmal segítők, akadt egy éves lelkes önkéntes is, igaz neki csak a gyűjtés ment, a palackba nem talált bele.
Alaposan megtisztítottuk a falut a mindent beborító szeméttől, majd az így készült téglákból építettünk nekik egy nagy közösségi pihenőt.
Lehet kicsiben is gondolkodni, például utcabútorokban
Golyó- és földrengés-álló
Egy 60-80 négyzetméteres ház 8000 PET-palackból építhető fel. Ez 12 köbméter szemetet jelent, vagyis ennyitől szabadíthatjuk meg a környezetet, miközben új életet adunk az eldobált flakonoknak. Andreas Froese első és talán legszebb palackházát 30 tonnás zöldtető borítja, de statikailag semmi gond nem merült fel 11 évvel ezelőtti építése óta.
Víztartályból 20 ezer literes a legnagyobb
A házak bioklimatikusak, vagyis melegben hűvösek, hidegben melegek. Dél-Amerikában és Afrikában ez bizonyított is, Európában nincs még tapasztalat, hiszen a német szakember érthető módon olyan területeken épít, ahol a PET-palackokat nem hasznosítják újra, illetve ahol nagyon nagy a szegénység.
Kolumbiában, Bolíviában, Hondurasban, Mexikóban és Nigériában az sem utolsó szempont, hogy a Froese-építmények földrengés- és golyóállóak. A gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi szempontból is értékes ötlettel remélhetőleg idehaza is találkozhatunk majd köztereken vagy épp iskolákban környezetei nevelés kísérőjeként.
