Kitüntetett helyzetben
A méhnyak sok szempontból valóban nem tartozik a méhhez. Egyes vonásaiban inkább a méhtesthez, más tulajdonságaiban inkább a hüvelyhez hasonló, és mint ilyen, igazi átmenetet képez a kettő között. A méh a méhnyakkal a függőlegeshez képest nagyjából 70 fokban előre dőlve csatlakozik a hüvelyhez. A méhnyak és a hüvely függőlegestől 30-40 fokkal hátrafelé dőlő tengelyével tompaszöget zár be, amit az orvosi nyelvben anteversiónak hívnak.
A hüvelybe felülről a méhnyak hüvelyen belüli része (portio vaginalis cervicis) mintegy 3 centiméternyire lóg be, fölötte értelemszerűen a hüvely feletti részt különíthetjük el (portio supravaginalis cervicis). Ennek közepén alulról, a hüvely felől apró nyílás, a méhszáj nyílása (ostium externum canalis cervicis) látható, ami természetesen egyben a méh nyílása is a hüvely felé, vagyis a külső méhszáj (ostium externum uteri). A külső méhszáj szülés előtt álló nőknél kicsi és kerek, már szült nőknél keskeny réshez hasonló, és vízszintes állású. Ezért a már szült nőknél a külső méhszájnak mintegy elülső és hátsó ajka is látható.
A nyílástól fölfelé helyezkedik el a méhnyak nagyjából 2,5 cm hosszú, nyálkahártyával bélelt csöve. A méhnyak méhtest felőli végén annak felső (belső) nyílását (ostium internum canalis cervicis) találjuk. Ezen a tájon található az a 0,8 cm hosszú szűkület, amit méhszorosnak (isthmus uteri) nevezünk, és lényegében a méhnyak és a méhtest határát képezi. Itt található a belső méhszáj. A méhszoros magasságában a méh üregének tengelye tompaszögben megtörve előrehajlik (orvosi néven: anteflexio), ezért álló testhelyzetű nőben a méh gyakorlatilag vízszintesen fekszik rá a hólyagra.
Mennyire izmos?
A méhnyak szöveti felépítésében átmenetet képez a hüvely és a méh között. Míg a méh az üreges, csöves szervekre jellemző szöveti felépítést mutatja; belül nyálkahártya, alatta kötőszövetes réteg, legkívül körkörös és hosszanti lefutású rostokból álló izomszövet helyezkedik el; addig a méhnyakban az izomszövet aránya elenyésző, és az izomrostok sem helyezkednek el szabályos rétegekbe rendezve.
A méhnyak falában a simaizom-szövet aránya mindössze 15 százalék körül van, és a hüvelyhez hasonló módon nem határolódik el élesen a kötőszövettől, hanem kötőszöveti rostokkal némileg összefonódva helyezkedik el. A szöveti felépítés fokozatos átmenetét a méhtől a hüvely felé jól megmagyarázza, ha belegondolunk elhelyezkedésébe és a szülés közben játszott szerepébe. A méhtestnek lassan, kilenc hónap alatt kell akkorára tágulnia, hogy körülölelhessen egy kifejlett babát, a méhnyaknak csak a legfelső, méhszorosnak megfelelő része tágul a méhhez hasonlóan, mintegy a harmadik hónaptól kezdve. A méhnyak többi részének a vajúdás néhány órája áll rendelkezésére a táguláshoz, míg a hüvelynél percekben mérhető csupán az az időszak, ami alatt babafej-átmérőjűre kell tágulnia.
A szabályos réteges szerkezetű cső és a kötegekbe rendezett izomrostok képtelenek lennének ilyen rövid idő alatt megnyúlni, ez csak a nagyon rugalmas rostokból álló kötőszövettel lehetséges. Valószínűleg hormonális hatásra a kötőszövetes állomány alakul át, és lesz tágulékony. Az izomrostokat viszonylagosan nem rendezett elhelyezkedésük óvja meg a sérüléstől, szakadástól. A csekély simaizom feladata elsősorban a méhnyak összehúzása, szerkezetének, alakjának helyreállítása a szülés után. A hüvelyi rész izomzatának az orgazmus alatti mozgásokban is szerepe van.
Ha szeretne még többet tudni a szerepéről és a felépítéséről, kattintson ide.
Forrás:
A méhnyak: a női daganatok leggyakoribb helye (Házipatika)
