Nehéz látni a betegek állapotának gyors romlását, elfogadni, hogy nem tudunk mindig segíteni
– mondta a 24.hu-nak a 26 éves Kalászi Marianna, aki jelenleg egy dublini kórház sürgősségi és baleseti osztályán dolgozik.
Írországban péntekig több mint 22 ezren fertőződtek meg igazoltan, és összesen 1403 halálos áldozatot követelt a vírus. Az első esetet február 29-én regisztrálták, április 10-én már egyetlen nap alatt több mint ezerötszáz új koronavírus-fertőzést diagnosztizáltak, április 20-án pedig egyetlen nap alatt 220-an haltak meg.
Az esetleges lazításokkal kapcsolatban Leo Varadkar ír kormányfő április közepén úgy nyilatkozott: hónapokat is eltarthat a kijárási korlátozások fokozatos feloldása. A miniszterelnök hangsúlyozta, az Ázsiában látottak alapján szükség lehet a szigorítások újbóli bevezetése, mert csak egy tudományos áttörés, egy vakcina, vagy egy hatékony vírusölő gyógyszer, segíthet abban, hogy az élet valóban visszatérjen korábbi medrébe.
Magyarországhoz hasonlóan egyébként Írországban is bezárták az oktatási intézményeket, kulturális helyszíneket, éttermeket és kávézókat március közepén, majd a miniszterelnök március 27-án elrendelte a kijárási tilalmat, onnantól fogva a rendőrség szigorúan ellenőrzi a lakosságot az utakon.
Volt, hogy engem is megállítottak, igazolnom kellett, hogy munkába tartok, és ezért hagytam el a lakhelyem két kilométeres körzetét
– jegyezte meg Mariann, aki idén év elején költözött Írországba, azóta dolgozik orvosként Dublinban.
Mint mondta, legtöbbször 12 órás műszakokba van beosztva, munkája során pedig nagyon eltérő panasszal érkező embereket kell ellátnia: „egy orvos kezei között egy nap során megfordulhatnak csuklótörést, autóbalesetet, mérgezést szenvedő, szívelégtelenséggel küzdő, vakbélgyulladásos, gyomorvérző betegek tucatjai”.
A koronavírusos betegek nagyobb számban márciusban jelentek meg, jelenleg pedig már a betegek közel felét is kitehetik a potenciálisan fertőzött személyek. Az egészségügy felkészültségével kapcsolatban a magyar orvosnő hangsúlyozta, hogy februárban már készen voltak a szakmai protokollok a sürgősségi osztályt légzőszervi tünetek miatt felkereső betegek ellátásáról.
Ezek a protokollok aztán napról napra, olykor óráról órára változtak, hiszen egyre több beteget kellett fertőzésgyanúsnak tekinteniük, majd elkülöníteni őket a kórházban. Mariann emlékei szerint ekkor még nem igazán tudták, melyek a leginkább helyénvaló döntések, a mindennapokban még rengeteg volt a bizonytalanság, és azt is érezték, hogy lassan őket is eléri a járvány.
A kórházi szárnyakat és az intenzív osztályt így teljesen át kellett szervezniük, hogy meg tudják oldani a súlyos állapotú betegek izolált elhelyezését. Az első pozitív esetek március eleji megjelenése után napról napra egyre több koronavírusos beteget szállítottak a kórházba.
A mentők rengeteg légzési problémával, súlyos légzési elégtelenséggel küzdő beteget hoztak. Mi pedig elkezdtük megtapasztalni ugyanazt, amivel akkor már kórházak tucatjai harcoltak szerte a világon
– mondta Mariann, akinek tapasztalatai szerint a mostani időszak mindenkinek jókora kihívást jelent, mentálisan és fizikailag egyaránt.
A túlfeszített tempó és a nagy nyomás miatt a dublini kórház orvosai sokszor érzik magukat kimerültnek, valamint félnek, hogy nem vesznek észre valamit a nagy rohanásban. A magyar orvosnő és kollégái szeretnék a lehető legjobb és legbiztonságosabb ellátást nyújtani a betegeknek, és a megfelelő szakmai döntéseket a lehető leggyorsabban meghozni, akkor is, amikor az egészségügyet a szokásosnál jóval nagyobb terhelés éri.
A koronavírus-fertőzöttek számának növekedése egyúttal a más betegségekkel küzdők ellátására is jelentős hatással van. Mariann elmondta: ha például egy csípőtörött, gyomorvérző vagy szívinfarktusos páciens valami oknál fogva koronavírus-gyanús is, a vizsgálatok és terápiák kivitelezése körülményesebb és időigényesebb, ezzel pedig értékes perceket veszíthetnek.
A betegeket ugyanakkor megviseli, hogy nem lehetnek mellettük a hozzátartozóik a látogatási tilalom miatt, így egy súlyos diagnózis vagy a kórházi lét még rémisztőbbé vált számukra. A magyar orvosnő kiemelte, hogy rendkívül támogató környezet veszi körül, a felettesei is nagyon figyelnek rá.
A dublini kórházban a dolgozók pszichológusokkal beszélgethetnek, ha lelkileg kimerültnek érzik magukat, az intézmény vezetői pedig kedves gesztusokkal igyekeznek bátorítani az orvosokat és ápolókat nap mint nap.
Kezdetben Mariann is félt, hogy elkapja a vírust, de mint mondta, meg kellett tanulnia elengedni ezt a félelemet, hiszen „rettegéssel nem tudná a munkájukat végezni”. Ennek fényében igyekszik a lehető legelővigyázatosabbnak lenni, védeni önmagát és persze a másikat is.
Mivel sok a tünetmentes vírushordozó, minden betegnél legalább maszkot, védőszemüveget és gumikesztyűt használnak. A koronavírus-gyanús betegeket a sürgősségi osztály elkülönített részén karanténba helyezik, és egyszer használatos, speciális védőfelszerelésben vizsgálják, kezelik őket.
Annak ellenére, hogy rengeteget fertőtlenítenek az egész kórházban, és nagyon szigorúan veszik a higiéniás protokollokat, valamint az egészségügyi személyzet védelmét, Mariann szerint így is nagy az esélye annak, hogy megfertőződhetnek, hiszen rengeteg időt töltenek koronavírusos betegek közelében.
Amennyiben gyanú van arra, hogy az egészségügyi személyzet megfertőződött, az illetőt egyből tesztelik. Több kollégánk tesztje lett pozitív, és akadtak páran, akiknek komoly tünetei voltak. A legtöbb országban elég magas arányban fertőződnek meg az orvosok és a nővérek, sajnos ez Írországban is így van
– mondta.
A magyar orvosnő tapasztalatai szerint, noha az első írországi pozitív esetek bejelentésekor és a kijárási tilalom meghirdetésekor érzékelhető volt a lakossági pánik, ám ennek helyét hamar átvette a tudatosság.
Pozitív fejleményként értékeli, hogy amint elkezdtek tömegesen megjelenni a koronavírusos esetek az országban, szinte egyik napról a másikra tesztközpontok tucatjait hozták létre, ahol háziorvosok és járványügyi szakemberek az enyhe tünetekkel rendelkező, kórházi ellátást nem igénylő, lehetséges fertőzöttek százait tesztelik naponta. Mint mondta:
Ez hatalmas terhet vesz le a kórházakról, ugyanis kezdetben az ilyen betegeket is a sürgősségi osztályon vizsgáltuk.
Ugyanakkor a járvány kitörésekor az ír fővárosban is voltak kisebb fennakadások a védőfelszerelések utánpótlásában, de sikerült hamar úrrá lenni a problémán, ugyanis a kórházak különböző átszervezésekkel igyekeznek mindent megtenni azért, hogy az összes beteg ugyanolyan színvonalú ellátást kaphasson: legyen elég ágy, lélegeztetőgép és eszköz.
A járvány kitörésekor az egészségügyi dolgozóknak egyéb kihívásokkal is szembe kellett nézniük: voltak ugyanis olyan betegek, akik többszöri kérdezés ellenére is letagadták, hogy lázasak voltak, vagy légzőszervi tüneteik vannak, netalán külföldön jártak, és teljesen más tünetekkel regisztráltak be a sürgősségi osztályra.
Volt példa arra, hogy mielőtt hazaengedtük volna őket, bevallották, fertőzésgyanúsak, de az is előfordult, hogy egy másik kórházból hívtak fel: tudják, hogy teljesen más tünetek miatt vizsgáltam egy beteget, de most megkapták a pozitív tesztjét. Ilyen esetek miatt több nővérnek vagy orvosnak kellett izolálnia magát, hiszen ezeknél a betegeknél nem használtunk megfelelő védőfelszerelést, és könnyen megfertőződhettünk
– mesélte Mariann.
A magyar orvosnő április elején látogatott volna haza, de a járatát törölték, a kórház pedig a járványügyi helyzetre való tekintettel határozatlan időre felfüggesztette a szabadságokat, átalakította a műszakokat. „Így most nagyon távolinak tűnik, hogy haza tudjak látogatni”, jegyezte meg. Akármennyire is szeretné látni a családját, féltené őket a találkozástól.
A kiemelt kép illusztráció. Fotó: Brian Lawless/PA Images via Getty Images
