Három héttel azután, hogy levált a Cassiniről, a Huygens névre hallgató szonda 2005. január 14-én landolt a Titán felszínén. S bár túlélte a két és fél órás ereszkedést a hold sűrű, nitrogénalapú légkörén keresztül, a szilárd felszín érintése után már csak 90 percig sugárzott adatokat.
A marsjárók többéves munkásságához képest ez nem tűnik soknak, – pláne, ha figyelembe vesszük a Cassini-Huygens misszió 3,26 millió dolláros összköltségét -, de nem szabad elfelejteni, hogy a Cassini-űrszonda a mai napig, s várhatóan még legalább 2017-ig szolgálatot teljesít, s működése alatt a Huygens is értékes információkkal szolgált.
Például az Európai Űrügynökség legújabb, a történelmi eseményre megemlékező videója is a leszállóegység adataiból összeállított illusztráció – sőt, a Huygens egy saját felvétele zárja a képsort.
A visszaküldött adatokból nemcsak az derült ki, hogy a Naprendszer második legnagyobb holdja egészen hasonlít a mi bolygónkra, hanem az is, hogy a 320 kilogrammos Huygensnek az első érintkezés után még tíz másodpercre volt szüksége, hogy teljesen megálljon. A kutatók szerint a leszállóegység által megcélzott felszín állagát leginkább puha, nedves homokhoz lehet hasonlítani, melyet egy vékony és törékeny réteg borított.
