Az egész influenszer-jelenség hasonlóan ment el mellettem, mint a VSCO-lányok. Nyilván tudtam, hogy léteznek, de azon túl, hogy van pár blogger vagy celeb, aki pénzt kap azért, mert minden – vagy jobb esetben minden második – posztjában reklámoz valamit, nem ástam magam mélyebben bele a témába. Épp ezért vettem – az túlzás, hogy nagy izgalommal, de – viszonylag nagy elvárásokkal a kezembe Rohonczi Anita könyvét, aki Festy néven blogol már tíz éve, és a 228 oldalas írásának címe azt üzeni, ő most végre megmondja, hogyan legyél milliomos influencer.
Ez alapján azt gondolná az ember, hogy akkor ezt most elolvassa pár óra alatt, majd felmegy Instagramra és ott pikkpakk lenyomja Festyt meg a többi, úgynevezett luxusbloggert, de gyorsan lelövöm a poént: a könyv végére érve semmi újat nem tudtam meg, az arcbőröm lekaparása után inkább megkönnyebbülést éreztem, hogy nincs bennem késztetés arra, hogy a mindennapjaimat az tegye ki, hogy magamat fotóztatva reklámozzak dolgokat, miközben az egész mögé ideológiákat gyártok.
Úgynevezett luxusblogger
Alapvetően az a probléma Rohonczi könyvével, hogy bár leírja, miként lett mezei bloggerből luxusblogger, és próbál tanácsokat is adni, hogy mások milyen lépéseket tegyenek meg, ha ők is hasonló életutat szeretnének bejárni, de 2019-ben, amikor már lényegében minden második Instagramra regisztrált ember influenszernek nevezi magát, azt, amit Festy összehozott, már nem lehet összehozni a nulláról. Neki évekbe telt a dolog, a piac azonban sokkal gyorsabban működik most. Ráadásul van egy ördögi kör az egész működésében.
Ha valaki luxusblogger akar lenni, az nem a semmiből fogja magát felépíteni, csak úgy működhet a dolog, ha alapból Omega órát hord és Manolo Blahnik cipőkben mászkál, azaz nem bekamuzza, hanem valóban ezt az életet éli. Ám azok az emberek, akik ezt megengedhetik maguknak, nem akarnak influenszerek lenni (és azzal további pénzt keresni), mert a környezetük kiröhögné őket.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Festy valójában semmi konkrét dolgot nem árul el könyvében az influenszerkedésről, pontosabban arról, hogy miként lett milliomos – egyébként arról sincs benne szó, hogy ő egyáltalán valóban az-e, és mennyi a vagyona –, mindössze annyi derül ki, hogy ő mint luxusblogger csak milliomosnak tűnhet az általa lakosságinak nevezett emberek szemében. És ezt nem mi mondjuk, ő írta le a könyvében.
Az influenszerek gyakorlatilag a „fake it until you make it” elven működnek, vagyis egy életérzést próbálnak meg átadni az olyan termékekkel, amiket alapjáraton nem engedhetnek meg maguknak és arra várnak, hogy a magasabb kategóriás brandek marketingesei felfigyeljenek rájuk és elmondhassák a külföldi központnak, hogy találtak valakit, aki elképesztő módon beleillik abba a közegbe, amikből a vásárlókat remélik. Épp ezért nagyon nehéz hitelesnek nevezni az egész influenszer-jelenséget, és teljesen jogosan tesszük fel a kérdést, hogy
Meg úgy egyáltalán, hogy tud valaki egy életérzést átadni úgy, hogy semmi köze hozzá?
Ha így nézzük a dolgot, az influenszerkedés ezen a szinten, amit Festy is képvisel, hatalmas hazugság, és az amit ő a könyvében lakosságinak nevez, vagyis nem a prémium és luxusmárkák reklámozásáról szól, az sokkal hihetőbb vonal. Mert az úgynevezett lakossági vonalnál mindenki biztos lehet benne, hogy a reklámozó fél és a célközönség is megengedheti magának az adott terméket. Azt, hogy ez az egész gyakorlatilag csak egy szemfényvesztés, még ő maga is leírja könyvében, amikor a dubaji bloggerútját részletezi.
Azt írja, olyan éttermekbe és helyszínekre vitték, ahova szerinte földi halandó nem tud bejutni, miközben olyan élményeket sűrítenek bele egy napjába, mint a hőlégballonozás, tevegelés, helikopterezés vagy delfinekkel úszás. Közben a világ legdrágább szállodáiban eszik és alszik, saját inasa, sofőrje és idegenvezetője van, kap költőpénzt és minden nap Lexusszal viszik mindenhova, majd ezek után hazatér a „sötét kis lakásába.”
Ennél a résznél egyébként azt is hangsúlyozza, hogy ez valójában baromi fárasztó és kemény munka, mert ilyenkor naponta csak két-három órát tud aludni, hajnalban már a sivatagban kell quadoznia, az utolsó programja viszont éjszakába nyúlik, és akkor szerkeszti a képeit meg gyártja a tartalmat, amikor már rég aludnia kellene. Az elmúlt két évben 44 ilyen úton vett részt, ami szerinte könnyen kiégéshez vezethet. És vezetett is, mert azt is leírja, hogy a könyv is azért született meg, mert már nem tudta, mit kezdjen magával, úgy érezte, mindent elért, ezért kitalálta, hogy átadja a tudását.
Kenőmájastól az állítólagos milliókig
Miután kirúgták a Cartographiától, de a teljes állásban bloggerkedés még nem ment olyan jól, Festynek is voltak nehézségei a megélhetéssel:
Gyakorlatilag kenőmájason és kiflin éltem hónapokig. Ez egy elég nagy visszalépés, nem? Az egyetlen szerencsém az volt, hogy apukám Dohány utcai lakásába beköltözhettem, így Budapest szívében maradhattam, nem kerültem ki a nagyvárosi körforgásból.
Ezt mondjuk elég nehezen lehet tippként hasznosítani, az ember szüleinek ritkán bukkan fel a semmiből egy belvárosi lakás, amit nem használnak.
Aztán beindult az élet, és a kenőmájas után már a Louis Vuitton táskáját várta.
2015-ben már kaptam egy sárga táskát a párizsi showroomból, amit kivittem a New York Fashion Weekre. Irtóra izgultunk, hogy megérkezzen időben a táska, mivel a levelezési, engedélyeztetési procedúra elég körülményes. Végül minden rendben ment, és a 2015-ös New York-i utam fergetegesen sikerült.
A Louis Vuittonhoz viszont egy másik alkalommal is volt némi köze, amikor a divatház engedélyezte neki a hot stamp használatát. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a LV megengedte neki, hogy rányomhassa a Festy nevet egy bőröndcímkére, amit a táskáján hordhat.
De nemcsak a Louis Vuittonnal, a Chanellel is kapcsolatba került, aminek egyik bemutatójára végül úgy jutott be, hogy ráírt a marketingesükre, aki végül elintézte, hogy Festy felkerüljön a várólistára, és mivel valószínűleg valaki lemondta, így a blogger el tudott menni a párizsi divathétre.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A könyv egyik fejezetében arról ír, szerinte itthon még nem úgy kezelik a bloggereket, ahogy kéne, bezzeg máshol:
Külföldön már megbecsülik a bloggereket, sajtósokként kezelik őket, rengeteg bloggerutat szerveznek. Tisztában vannak vele, ha élményként adod át az egészet, akkor mindenki kíváncsi lesz rá.
Ha valakinek még ezek után is kétségei lennének azzal kapcsolatban, hogy Festy mennyi mindent elért ebben a szakmában, az jobb ha tudja, hogy a magyar blogger már a csúcson van, de szerencsére mindig van olyan, ami visszarántja a földre.
Magyarországon egy nagyon magas szinten vagyok, szinte a csúcson, de nemzetközileg nézve továbbra is azt látom, kelet-európaiként még mindig elég messze vagyok attól, ahol a legnagyobb bloggerek vannak. Szerencsés helyzetben vagyok, mivel az, hogy a nemzetközi piacon is mozgok, mindig visszaránt egy kicsit a földre.
És mivel nem lakossági blogger, nem is posztolhat akárhonnan, akármiről.
A következetesség és az eredetiség igazán fontos. Én azért fektettem be luxus, designer táskákba, cipőkbe, mert így vagyok hiteles. Ha megfelelő termékeket viselsz, úgy öltözködsz, olyan éttermekben eszel, olyan szállodákban szállsz meg, olyan témákról írsz, akkor leszel valóban értékelhető egy márka számára. Koherensnek kell lenni! Olyan nincs, az egyik bejegyzésedben írsz a Chanelről, a másikban meg egy hamburgerezőről, vagy iszod a Moët&Chandont, a másik posztban meg egy energiaitalt.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Ő is retusálja a képeit, mert az elengedhetetlen.
Nem tagadom, retusálom a képeket, mindegyik kap egy filtert, hogy egységes legyen a feedem stílusa, arculata és egy enyhe retust rakok rá. Illetve, ha pattanásom van, azt leveszem, luxusbloggerként ezek a lépések elengedhetetlenek.
A könyvet egyébként e-book formájában lehet megrendelni most akciósan nyolcezer forintért. Mindössze három darabot nyomtattak ki belőle, de ha az ember szeretné, előrendelheti.
Mínusz milliomos
Rohonczi könyvében többször említi cégét, a Festy in Style Kft.-t, aminek pénzügyi adatait az Opten segítségével mi is lekértük. A cég 2016-ban és 2017-ben 8,7 illetve 14 millió forint bevételt hozott, az évet 3,3 és 4,2 milliós eredménnyel zárta. Aztán jött a 2018, amikor újra 8,7 millió forint volt a bevétel, viszont három és fél milliós mínuszban zárt a Kft. Mivel szerencsétlen egybeesés, hogy milliomosképző könyvet ad ki valaki, akinek a cége tetemes mínuszban zárt, megkérdeztük Festy-t, mi áll ennek a hátterében. Az influenszer a 24.hu-nak azt válaszolta:
Szerencsére az árbevételem nem ennyi volt, ez csak az eredménye a cégnek. Az egyik fő filozófiám a folyamatos fejlődés, ezért minden évben a bevételemet visszaforgatom a blogba, hogy minél jobban fejlődni tudjon.
És ha már kérdések: Rohonczi többször leírja a könyvében, hogy vannak influenszerek és bloggerek, akik nem képviselnek értéket, így felmerült bennünk, hogy mik azok az értékek, amit csak influenszerek tudnak képviselni (esetleg mutatni), az átlagemberek nem, illetve ő milyen értékeire büszke.
Azt írom a könyvben, hogy az influenszereket sokan követik, ezért felelősség van rajtuk, hogy miket közvetítenek a követőik felé. A könyv zárógondolata is erről szól: „Azzal is tisztában kell lennünk, hogy influencerként (befolyásolóként) mekkora hatással vagyunk a környezetünkre és ezt felelősségteljesen kell kezelnünk. Az „erőnket” a közjó érdekében is felhasználhatjuk, nemcsak öncélú dolgoktól vezérelve.
– mondja, majd hozzáteszi: büszke arra, hogy amikor speciális iskolai földrajzatlaszt készített gyerekeknek és senki nem állt vele szóba, hogy segítsen neki eljuttatni a diákokhoz, később egy együttműködés bevételéből megvette azokat és eljuttatta SNI-s iskolákba.
Szerinte a blogjának a célja, hogy tanácsokat adjon embereknek a divat terén, tőle például első kézből értesülhetnek az emberek a legújabb kollekciókról és trendekről. (Előbbiek egyébként már bármelyik márka Instagramján akár élőben is követhetőek – a szerk.)
Neki az influenszerlét annyit adott, hogy megtanult fotózni, videót vágni és cikket írni és a „közösségi média marketinget is magas szintre vitte”, már tanácsadónak is felkérik. Azt válaszolta, nem lehet mindenkiből influenszer, majd az emberek eldöntik, hogy ki tetszik nekik és kit kezdenek el követni.
Örök kérdés, hogy mennyire szerény dolog saját magunkat influenszernek, azaz véleményvezérnek hívni (ezt a titulust egyébként elég sok ember önként kiírja az Instagram-profiljára is), eldöntheti-e ezt az illető maga. Szerinte az emberek nem magukat kezdték el véleményvezérnek hívni, hanem a marketingesek és úgy a szakma maga – ő divat és lifestyle bloggernek mondja magát, mert ezekről a témákról ír.
Kiemelt kép: Instagram/Festy In Style
