Kétségbe vagyok esve a párom viselkedése miatt. Mindketten 28 évesek vagyunk, és amíg meg nem született a fiunk, addig nagy libidóval és harmonikus szerelemben éltünk együtt. A babát terveztük, mindketten nagyon szerettük volna. A szülés után teljesen megszűnt köztünk az intimitás. Nem bújunk össze, nem öleljük meg egymást, ritkán csókolozunk, körülbelül 4-5 hónapja nem csókolt meg a feleségem. Nem simogatjuk egymást, nem is fogja meg a kezem akkor se, ha lenne rá alkalma. Mindig csak beszólogat, a legkisebb problémából is hatalmas ügyet csinál és sokszor úgy beszél velem, mint egy utolsó hülyével. Két éve, hogy utoljára normálisan szeretkeztünk, akkor öt hónapja volt várandós. Akkor és előtte egyáltalán nem volt probléma. Anno minden második, harmadik nap szeretkeztünk. Idén áprilisban próbálkoztunk, de nem volt az igazi mert rástresszeltem. Nagy nehezen rá tudom venni a feleségem párhetente egy pettingre, de ahogyan az történik, teljesen illuzióromboló. A csiklóját csak bugyin keresztül engedi simogatni, de arra sohasem kaptam választ, miért nem nyúlhatok bele a bugyijába. Csókolózás ilyenkor sincs, az én kielégülésem pedig nagyrészt vagy a keze vagy a combja által lehetséges és van egy erre a célre bekészített törölköző – nehogy véletlenül ő olyan legyen. A várandóssága előtt sosem voltam ilyen problémáink, volt, hogy magától jött és kényeztetett orálisan, érezhetően szeretetből.
Az olvasói levelet Jenőtől kaptuk, akinek mi választottuk a nevet, hogy megőrizzük névtelenségét. A szülés utáni új élet rendkívül nehéz helyzet, és sok esetben a szexuális élet a nullával lesz egyenlő az első gyerek megérkezésével.
„Mindettől függetlenül rettentően szeretem a mai napig a párom és szeretném helyrehozni a kapcsolatunkat. Igényem lenne a közös örömszerzésre, a szeretet kinyilvánítására is. Nem fordult meg a fejemben, hogy másnál próbálkozom, mert nem a testi kielégülés hiányzik, hanem a párom szeretete és szerelme. Nagyon kívánom őt. Igyekszem neki mindenben segíteni, felkelek éjszaka, ha kell, úgy is, hogy másnap dolgozni megyek. Fürdetni is segítek, próbálom tehermentesíteni a párom, hogy legyen energiája rám is. Mindig kedveskedem neki, sokszor egyedi ajándékkal, dicséretekkel, udvarlással. Randikat is szerveztem, amióta ennyire rideg lett, akármilyen erőfeszítést is tettem a javulás érdekében, annál rosszabb lett. Többször feltettem neki a kérdést, hogy mi a baj, kértem, hogy tegyünk azért, hogy javítsunk a kapcsolatunkon. Az a válasza általában, hogy nincs kedve a szexhez és nem fogja megjátszani magát. Ezt egy ideig a szoptatásnak tudtam be, de most már két hete, hogy nem szoptat, mégis, semmi nem változott. Kértem, hogy keressünk szakembert, de azt válaszolta, nincs szükségünk szakemberre, majd megoldódik a problémánk ha újra visszamegy dolgozni. Szeretnék segítséget kérni, mit tegyek a helyzetemben. Minden vágyam, hogy boldog családként, párként éljünk együtt.”
Mit lehet tenni?
Amikor az első gyerek megszületik, vele együtt megszületik egy édesapa és egy édesanya is. Megváltoznak a szerepek a házasságban, onnantól kezdve anya, apa és a gyerek fogalmai lesznek a mindennaposak, ezzel együtt pedig sajnos az addigi férfi-női szerepek megváltoznak, átalakulnak. A szülői szerepnek jut nagyobb tér, és a mindennapok a gyerekek körül forognak: a reggeli ébredésektől kezdve az esti lefekvésig minden a gyerekek ellátásról szólhat. Azoknál a pároknál, akiknél a gyerek(ek) a szülői ágyban alszanak, a hálószoba megszűnik intim térként létezni, tehát még az ágyban is apaként is anyaként működnek, ilyen környezetben egyértelmű, hogy a vágy egyre inkább ellaposodik. Ráadásul a nők többségét zavarja a nyugodt szeretkezésben a tudat, hogy a gyerek benyithat bármikor, éppen ezért ha még el is indul valami a saját ágyukban – halkan, suttogva, hogy a gyerek meg ne hallja –, inkább gyorsan túlesnének rajta, minthogy arra koncentráljanak.
Beleszokhatnak a párok az anyai és apai szerepbe, ezt pedig tetézhetik azzal, hogy egymást apának és anyának hívják, nem pedig a saját nevükön. Az egész életük arra rendezkedik be, hogy szülőkké váltak, és az újonnan kialakított környezet (például a hálószoba) mellett elmaradnak a randizások, az egymással való érdemi foglalkozás, állandóvá válik a kialvatlanság, a fáradtság. Az emberi szexualitás egy végtelenül finom rendszerre épül, ilyen körülmények közt eltűnik a vágy az agyból, más válik fontosabbá. A szexterápiára érkező párok között többen is vannak, akik évekig éltek szex nélkül a gyerekek születése óta. Csak azt tudják, hogy előtte minden jó volt, utána pedig mind a mennyiség, mind a minőség megváltozott. A hiány jó esetben mindkettejükben ott van, csak éppen ki így, ki úgy reagál rá. Van, aki teljesen elhidegül a társától, és van, aki a csalódottságát, elkeseredését a pornónézésben vagy más egyéb tevékenységekben éli meg. Egyik sem jó.
Olvasónk annyit tehet, hogy minden tőle telhető dologban tehermentesíti a feleségét, hogy legyen saját magára ideje: forszírozza, hogy menjen fodrászhoz, hogy járjon táncolni ha arra vágyik, tanuljon valamit, tehát szánjon saját magára minőségi időt, amiben megtalálhatja az új szerepe és a régi énje között az egyensúlyt. Ha megengedhetik magunknak, szerezzenek egy takarítónőt aki hetente segíti, vegyenek mosogatógépet, robotporszívót, ilyenekben is érdemes gondolkodni. Mindezen túl ott kellene elkezdeni a kapcsolatot, ahol évekkel ezelőtt kezdődött, beszélgessenek a legelső randiról egyik este amikor kettesben maradnak, szervezzenek meg akár ugyanarra a helyszínre még egy randit. Az elhidegült fél feltehetően fáradt és minden szabadidejét inkább az ágyban töltené alvással. Azonban ez még nem ok arra, hogy olvasónk eltűrje azokat a megjegyzéseket, amik bántják: minden olyan mondatnál, ami betalál, muszáj megmondani, hogy ezzel engem bántasz, ez nekem fáj. Ennél többet nem szabad mondani, sem az indokolatlan vitákba, veszekedésekbe nem szabad beleállni.
A változás csak akkor működhet, ha mindketten valóban akarják, és az olvasói levélben arra következtetni, hogy a feleség is várja ennek az időszaknak a végét, ő ahhoz köti, ha újra vissza tud menni dolgozni. Egész biztos, hogy megterhelőek a mindennapok a kisbabával, aki abban a korban van, hogy még az édesanyán lóg, ez az az időszak, amikor a gyerekek azt kérik: „anya vegyél fel!” „Az anya, tegyél le!” időszak kicsit később következik majd be, ezt is meg lehet várni, de inkább beszélgessenek egymással pozitív élményekről, boldog dolgokról, kezdjenek el randizgatni, pihenni együtt.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
