Nagyjából száznegyven éve vagyok a színészválogatott tagja, de most már csak hátvédként. Ez, illetve a szinkronrendezés tart fitten szellemileg is
– mondja Balog Mihály, akivel egy fociedzése után találkozunk, és aki hangmérnökként az Airplane! magyar szinkronján dolgozott a nyolcvanas években. Ma már saját stúdiójában, a Balog Mixben munkálkodik, de évekkel korábban megfordult a legendás Pannónia Stúdióban is, ahová egykoron özönlöttek a legnagyobb színészek, hogy akár két mondatot felmondjanak egy amerikai mozifilmhez. Hasonlóképp született a már említett Leslie Nielsennel összekapcsolt vígjáték is, aminek hazai változatát a Magyar Televízió rendelte be, mert látták, hogy a tengerentúlon nagy sikere van Jim Abrahams, David és Jerry Zucker agyszüleményének.
A történet a Zero Hour! című, 1957-ben készült repülős dráma kifigurázása, és hasonló sztorin alapszik: egy repülőgépen szinte mindenki ételmérgezést kap, kivéve a háborút megjárt expilóta, Ted Striker, akinek utasként valahogy le kell tennie a gépet, így remélhetőleg visszanyerve a gépen stewardessként dolgozó barátnője szívét is.
Az 1980-as Airplane! a szóviccek idézhető egysorosok mintapéldánya, lefordítása kőkemény munka volt a szocializmusban, mégis olyan eredményt hoztak össze a Magyar Szinkron- és Videovállalat műtermében, ami legalább olyan jól megállja a helyét magyarul, mint eredeti nyelven.
Ez a dolgozószoba, itt történik a felvétel és a dirigálás. A lámpa most valamiért nem ég az ajtó felett, de mindegy, amúgy sem szoktak ide csak úgy berontani, kicsi a csapat
– próbálgatja a kapcsolót Balog úr, aki családi szinkronstúdiójukat mutogatja nekünk. 1961 óta dolgozik a szakmában: akkor magnószalagokat fűzött be, később lett belőle hangmérnök, ma pedig már szinkronrendezőként dolgozik. Persze a közel hatvan év alatt történtek változások: a Pannóniában 1997-ig stúdióvezető volt, de a privatizáció tönkretett mindent, például saját embereit is a feje felett bocsájtották el, de a fizetésekkel is szűkmarkúak voltak. Felmondott, később saját stúdiót alapított fiával előbb Dubfilm Bt. néven, majd 1999-ben a ma is ismert Balog Mix Stúdió Kft.-re váltott.
Míg az olyan hollywoodi filmek posztereit vizslatjuk a falon, mint A múmia, a Ryan közlegény megmentése, a Good Will Hunting, a Ha eljön Joe Black és persze a Shrek, hamar rájövünk, ezeknek a magyar változata mind itt készült, utóbbiról Balog úr elmeséli, Londonban is imádták.
A Shrek érdekes, mert Gesztesiékkel olyan verzió készült el, amit Londonban is megnéztek ellenőrzés gyanánt. És nem győztek hüledezni, hogy a magyar színészek mennyire magas szinten űzik ezt a szakmát.
Kiderül, élete leghosszabb munkafolyamata csütörtök reggel kezdődött és szombat délután fejeződött be, őrült nehéz volt ébren maradni. Mustráljuk a berendezést, ami jó, ha általában öt évet kibír a túlzott igénybevételtől. A szalagokat eltüntette a digitális forradalom, amibe bele kellett tanulni, de ma már minden kézre áll, minden sokkal egyszerűbb, a mese pedig folytatódik.
„Ugyan nem itt készült, de 1982-ben rekordot csináltunk Garas Dezsővel, ő volt Jean-Paul Belmondo magyar hangja A Profi című filmben. Azt egy nap alatt vettük fel, mármint a hangot. Akkor elképzelhetetlennek tűnt, de sikerült, és én voltam a hangmérnök. Nagyon büszke vagyok arra is.”
Szóba kerül a már emlegetett Airplane!, aminek eredeti, angol nyelvű változata messze az egyik legtöbb szóviccel támadó film Hollywood történetében. Ebben tűnt fel először a később már csak paródiaszerepekben tündöklő Leslie Nielsen, aki egyébként drámai színésznek készült, épp ezért tudta faarccal elmondani a hülyébbnél hülyébb mondatokat.
Zuckerék filmjének sikere két dologból fakadt:
- Nielsen kultuszstátuszba került a temérdek vígjátékszerepével, és hát ez az első ilyen filmje.
- Tele van egysoros poénokkal, amik idézhetők, ez pedig segít a filmnek, hogy jól öregedjen.
Angolszász nyelvterületeken imádják a szóvicceket, és az utóbbi években – a közösségi média fellendülésével – Magyarországon is egyre népszerűbbek, nemcsak a 9GAG jóvoltából, hanem például a magyar celebek miatt is, akik a műfajt átvitték az Instagramra, és főként a képes szóviccek talaján próbálnak kattintást vadászni.
A filmet megelőzte az Airport című filmsorozat, aminek több része is készült. Leslie Nielsenék leginkább ezt figurázták ki, isteni poénokkal. Révész Mária felelt a magyar szövegért, főleg az ő dicsérete az, amit hallhatunk a filmben, de a rendezőasszisztens Mata Zsófival mi is belenyúltunk azért a dolgokba. Például a mi ötletünk volt, hogy ha már ilyen vicces és szabad szájú filmet csináltunk, a Ted Strikerből legyen Ted Pájnacsősz, ami ugye pinacsősz, kicsit angolosítva. Ez nagy dolog volt akkoriban, mert szigorú szabályok vonatkoztak a szinkronra is, de sikerült megcsinálnunk. A csapat kiváló színészekből állt, pont úgy, ahogy az eredeti filmben
– emlékszik vissza a Nielsen-veteránnak számító Balog Mihály, merthogy a Csupasz pisztoly harmadik részét is a XI. kerületi stúdióban vették fel.
Az Airplane! újat hozott karakterábrázolásban és a viccek merészségében is. A film egyik szereplője, a pilóta Tétel kapitány például erőteljesen pedofil hajlamú, a filmben beinvitál a pilótafülkébe egy gyereket, Joey-t, és egészen furcsa kérdéseket tesz fel neki. Míg angolul a „Joey, have you ever seen a grown man naked?” kérdés hangzik el, addig magyarul „Láttál-e már falon pókot?” verziót kaptunk. Tétel eredeti kérdése, hogy a gyerek látott-e már meztelenül felnőtt férfit, túl explicit volt, a magyar változatban ezt nem merték meglépni.
Két másik kérdés követi ezt, a „Joey, do you like movies about gladiators?” és a „Joey, have you ever been in a turkish prison?”, ebből az elsőt dobták, abból lett a „Láttál-e már fűben nyuszit?”, mert Tétel a gladiátorokkal kapcsolatos filmekben a harcosok lenge öltözetére próbál célozgatni, ami őt leginkább érdekli az ilyen jellegű alkotásokból. A másik kérdés, azaz a „Voltál-e már valaha török börtönben?” kissé magyarázatlan, hiszen nem követi sem vizuális, sem verbális poén, itt a film rendezői az Éjféli expressz című filmre utalnak, ahol egy amerikai rab török börtönbe kerül, ott pedig rabtársai megerőszakolják.
Persze nem minden poénhoz szükséges háttérismeret, Révész Mária pedig élen járt a szövegek átültetésében, ötször-hatszor átolvasott mindent, hogy tűpontos legyen, tökéletesen simulva az eredeti változathoz.
Akad a filmben sok olyan jelenet, ahol egy az egyben ugyanazt kapjuk magyarul, mint az eredeti verzióban. Mondjuk, amikor Nielsen a pilótát faggatja a lehetséges kényszerleszállásról:
– Mikor szállhatunk le?
– Nem mondhatom meg.
– Nyugodtan, orvos vagyok.
– Nem tudom megmondani.
– Saccolni tud?
– Hát, talán két óra múlva.
– Két óra múlva tud saccolni?
Ugyanezen alapszik Nielsen másik beszólása, mikor elmondja a stewardessnek, hogy kórházba kell vinni a fertőzött betegeket, erre a nő visszakérdez, „Miért, mi az?”.
Egy ház betegeknek, de ez most mellékes
– darálta le rezzenéstelen arccal a színész. De muszáj megemlíteni az ivással kapcsolatos problémákkal küzdő, minden italt magára borító Ted Pájnacsősz és a mellette ülő idős nő beszélgetését is:
– Ideges?
– Igen.
– Első alkalom?
– Nem, voltam már ideges.
Megint elkalandozunk a szinkrontörténelemben, mert megkérdem Balog urat, találkozott-e már olyan külföldi színésszel, akit tekercsen és élőben is látott. Kiderül, hogy Franco Nero ilyen, őt egy hazai premiervetítésen nézhetett meg élőben, de az Angyallal is összefutott már Budapesten. „Roger Moore járt itt még a hetvenes években, és emlékszem, eljött a Pannóniába. A nők megőrültek tőle, mindenki kicsípte magát, mint Szaros Pista Jézus neve napján. Teljesen bezsongtak”.
Közben csengetnek, nyílik az ajtó, valaki már a másik szobában készül szöveget felmondani. Na, nem a Family Guy-ét, mert az Balog úr felügyelete alatt történik, ahogy az Archeré is, ami egy „zseniálisan borzasztó sorozat”, kapjuk meg a verdiktet. Visszalendülünk az Airplane!-hez: Révésznek muszáj volt alakítania az anyagon, mert lefordíthatatlan szójátékok is felbukkantak a filmben.
Például ammikor a Leslie Nielsen által megformált doktor beszélget Pájnacsősszel. Míg az amerikai verzióban azt kérdi a doki, hogy le tudja-e tenni a gépet, a pilóta azt válaszolja, „Bizonyára nem gondolja komolyan!”, és itt a bizonyára megfelelője az angol surely kifejezés.
Ezt Nielsen a Shirley női névként értelmezi, ebből fakad a poén.
– Can you fly this plane, and landed?
– Surely you can’t be serious!
– I am serious… and don’t call me Shirley.
A magyar változatban értelemszerűen újra kellett alkotni a poént, ami mégis tökéletesen hű maradt az eredeti logikájához.
– Tud vezetni, és leszállni a géppel?
– Kiver a frász, ha rágon…
– Ne legyen gyáva! És ne szólítson Verának!
A kedvenc jelenetem, mikor a faszi a repülőn elkezd hányni a haltól a papírzacskóba, a neje meg nyugtatja, hogy helyre fog jönni. Az meg felnéz a zacskóból a feleségére, és megint hányni kezd. Mire a nő azt mondja, »érdekes, otthon nem szokott hányni«. Zseniális, szétröhögtük magunkat a felvételeken, alig tudtunk haladni
– idézi fel Balog Mihály, és mi is igazodunk, hiszen röhögés nélkül nem is lehet kibírni ezeket a mondatokat. Finomítani persze több helyen kellett a szövegen, ez azonban egyáltalán nem csorbította a film élvezhetőségét, kifejezetten parádés fordítási megoldások születtek.
A film közepén van egy rész, mikor a stewardess odasétál az egyik idősebb utashoz, és megkérdi, szeretne-e olvasni valamit, mire a hölgy azt feleli, hogy csak „valami könnyű” olvasmányt. A stewardess ezt követő ajánlata angolul másként hangzik, és a készítők származására utal. A „híres zsidó sportolókról” szóló röplap szarkasztikus poénja azon az általánosításon alapszik, hogy a zsidók nem jók a sportokban.
– Would you like something to read?
– Do you have anything light?
– How about this leaflet: Famous Jewish Sports Legends?
Az alap maradt, de más csattanóval:
– Parancsol olvasnivalót?
– Valami könnyűt, ha van.
– Talán ez a röplap, hogy milyen anyagból varrjunk ejtőernyőt.
Az Airplane! magyar változatához hasonló munkák manapság már nemigen születnek, nem mintha ne lennének kiváló színészek, akik a hangjukkal képesek új szintre emelni egy filmet. Sokkal inkább a gyorsaság, az erőltetett tempó öli meg a szinkronszakmát. Míg húsz-harminc évvel ezelőtt a legnagyobb színészek is találtak időt arra, hogy egy stúdióban együtt csináljanak meg egy filmet, addig örüljünk, ha ma az ország vezetői színészeit egy órára el lehet hívni a temérdek munka mellett.
Legtöbbször az is haveri alapon sikerül
– mondja Balog Mihály.
A felgyorsult munkatempó ugyan nem megy a szinkron minőségének rovására, de érezhetően nincs már meg az a hangulata a munkafolyamatnak, mint az Airplane! esetében, amikor Sinkovits Imre, Rátóti Zoltán, Fülöp Zsigmond vagy Konrád Antal álldogált együtt a szövegkönyv előtt. Már az is nehezen elképzelhető, hogy az ország vezető színészei közül öt-hat részt vegyen egy közös munkában, ezt sem az anyagiak, sem az időbeosztás miatt nem egyszerű kivitelezni.
Balog úrral filozofálunk kicsit, hogy angolul vagy magyarul működik-e jobban az Airplane!, végül arra jutunk, hogy amennyiben azt vesszük alapnak, hogy az eredeti verzió általában mindenből jobb, úgy a válasz egyszerű. Ugyanakkor egy majdnem negyven éves moziról beszélünk, ezért kalkuláljuk bele gyorsan, hogy akkor még nehezen, sőt inkább sehogy nem lehetett elérni a filmek eredeti nyelven megjelent változatát. Így ez a film is magyar szinkronnal égett be az emberek emlékezetébe, és mivel a poénok túlnyomó többsége így is ül, mondhatjuk azt, hogy nekünk jobban működik magyarul.
A Révész vezette alkotói gárda miatt fújjuk kívülről a filmből származó idézeteket, ettől lett kultikus név a Ted Pájnacsősz, és ismételgetjük röhögve, hogy „ne szólítson Verának!”, még akkor is, ha egyébként teljesen értelmetlen.
Mindazonáltal érdemes megismerni az eredeti, angol nyelvű változatot is, mert úgy kapunk teljes képet arról, mennyire kiemelkedő és abszurd filmet alkotottak Zuckerék 1980-ban.
Kiemelt kép: Kiemelt kép:Collection Christophel /Paramount pictures/AFP
