Erwin Goffmann nem volt egy otthonülős tudós. Ha családjával piknikezni ment, az autópályák parkolóiban azt figyelte, hogyan foglalják el az étkezőasztalt a családok. Megfigyelte, hogy ha van 10 szabad hely, egymástól különböző távolságra, akkor az újonnan érkezők a másik családtól legtávolabbi helyet választják. Egyszerűen nem illik a másik mellé ülni, ha van máshol is hely. Azt is megfigyelte, hogy mielőtt vonatra szállunk, automatikusan veszünk újságot: az utas szerepében valahogy benne van az „olvasnivalót vásárlás”. Az orvos pedig ahogy felveszi a fehér köpenyt, felsőbbrendűen kezd beszélni a „nem köpenyesekkel”, és ez bizony még a jól nevelt angolszász országokban is így van.
Goffmann azt feltételezte: mindannyiunknak vannak szerepei, melyeknek a fentiekhez hasonló apró, és többé-kevésbé ismert előírásai vannak, bár ezekről nagyon ritkán beszélünk.
Szerepeltávolítás
Amikor a kisgyerekek kinőnek egy tevékenységből, mondjuk a hintalovazásból, akkor ún. szerepeltávolítás történik: a figyelmetlen szülő, távolabbi rokon felajánlhatja a hintalovaglást, mire a gyerek megsértődik, mondván: „én ehhez már nagy vagyok!” Ugyanazt figyelhetjük meg, amikor a gyorsan meggazdagodott emberek a nyers erő, gazdagság kifejezését és a szegénység lenézését kezdik el hirdetni (vastag arany nyaklánc és hasonlók).
Hogyan tanuljuk a szerepeket?
A szerepeket nem tudatosan tanuljuk, bizonyos szerepeinknek van ösztönös része, de még ezeket is tanulnunk kell. Hihetetlen belegondolni abba, hogy az ember által felnevelt főemlősök nem tudják kicsinyeiket gondozni, mivel nem volt anyamintájuk. Amennyiben mégis sikerül felnevelni az első kicsinyüket, akkor már a másodikkal sem lesz gond. Hiába van meg az ösztönös háttér, még az anyai teendők is tanultak részben. A fentiekből az is kiderül, hogy az utánzás, a lemásolás (társas tanulás) az, ahogyan a szerepeket megtanuljuk.
Megváltozott tudatállapot
A megváltozott tudatállapot nem is olyan ritka, mint amilyennek gondoljuk, hiszen nemcsak egyfajta misztikus transz lehet: a nappali álmodozástól az éjjeli álmodáson át a meditáció, kemény sportolás és a veszélyesebb és kontrollálhatatlanabb drogfogyasztás, alkoholfogyasztás is egyfajta tudatállapot-változást okoz. Ugyanúgy, mint a tanulás bizonyos fajtái. Agyhullámok monitorozása közben figyelték meg, hogy amikor a macskák anyjuktól vadászni tanulnak, akkor théta-hullámok jelennek meg agyukban, ez pedig a megváltozott tudatállapotra utal. A szerepek megtanulása is ilyen mélyebb tudatállapotot igényel.
A hipnoterápia a legismertebb megváltozott tudatállapotot létrehozó módszer, ugyanakkor beszédalapú, a szereptanulás azonban nem. A pszichodráma olyan önismereti módszer, amiben élethelyzeteket jeleníthetnek meg a résztvevők.
A cikk szombati folytatásában arról olvashatnak majd, hogyan segít a pszichodráma a különböző szerepeink fejlesztésében.
AJÁNLOTT LINKEK:
Ismerje meg a cikk szerzőjét (pszichologia.com)
