Mészáros Lőrinc miatt már fürödni sem lehet rendesen a Balatonban

Kenesei István: A lex Palkovics a Parlamentben

Nem csak európai szervezetekhez és személyiségekhez intéztek a hazai tudósok közbeavatkozást kérő leveleket, de a végjátékra megmozdultak az egyetemek is, ha nem intézményesen is, de a legtöbb nagy egyetem sok aktív és nyugállományú (azaz emeritus) professzora aláírta a tiltakozó nyilatkozatokat, ezzel mutatva fel, hogy az MTA közgyűlése valóban a magyar tudományosság egészét képviselte elutasító határozataiban.

És hogy miért nem maguk az intézmények, azok szenátusai vagy rektorai nyilatkoztak, arra egyszerű a magyarázat. Most érett be a kormányzatnak az a taktikája, hogy a normatív finanszírozás helyett megvalósult „kézből etetés” következtében a szenátusok a felsőbbség által javasolt jelölteket választják meg, akik aztán megcsúfolva az autonóm egyetem fogalmát készségesen működnek közre politikai szándékok megvalósításában. Ezért ad ki politikailag egyáltalán nem semleges nyilatkozatokat a szegedi rektor, aki elítélte az egyetem oktatóit az MTA melletti kiállásukért, holott ez csak Palkovics szemében politikai ügy, a professzorok ugyanis a tudományos műhelyeket látják fenyegetve. Ezért választotta egy névtelen orosz magánegyetem rektorát díszdoktornak a Debreceni Egyetem saját doktori tanácsának tiltakozása ellenére, és ezért lett Matolcsy György tudományos fokozat nélkül Debrecen után a Kaposvári Egyetemnek is tiszteletbeli doktora, valamint ezért választott meg a kecskeméti Neumann János Egyetem szenátusa rektorjelöltjének egy értékelhetetlen tudományos munkásságú főiskolai tanárt, noha maga a törvény is egyetemi tanári beosztáshoz köti a rektorságot. És végül ezért nyugdíjaznak renitens professzorokat még a kötelező korhatár előtt több egyetemen.

Amikor i. e. 480-ban a perzsák már nem először megtámadták a görögöket, a nagyjából 1000 görög városállamból mindössze 30 fogott össze, hogy ellenálljanak. Akik békésen megadták magukat, a nagy perzsa birodalomban élhettek korlátozott szabadságukkal, akik pedig felvették a harcot, azokat vereségük esetén a teljes pusztulás fenyegette. Thermopülainál a maroknyi seregre biztos halál várt, de példájuk a mai napig fennmaradt. Elhullani a harcban, különösen, ha jó ügyért vívjuk és nagy túlerővel szemben, nem szégyen.

Legyünk hát büszkék az Akadémiának és dolgozóinak a vereségére.

Bauer Tamás: Palkovics igaza

Most olvasom Palkovics miniszter interjúját a hamburgi Zeitben, ahol a miniszter a maga tervezett intézkedését azzal állítja párhuzamba, ahogy a német újraegyesítéskor megszüntették az NDK Tudományos Akadémiájának intézethálózatát. A párhuzam hamis. Az NDK Tudományos Akadémiája ugyanúgy vagy még inkább a pártállam része volt, mint a korábbi MTA. Palkovics most nem a pártállam, hanem a demokratikus Magyarország akadémiai intézményhálózatát számolja fel. Palkovics Orbán 2010-es fülkeforradalmi logikáját – amely a két évtized szabad Magyarországát a pártállami rendszer folytatásaként állította be, s a „zavaros két évtized” ellen hirdetett forradalmat – terjeszti ki a tudományos életre.

Herczog Noémi – Molnár Zsófia: Van egypúpú, van kétpúpú

Véget ért a színházi évad, a Pécsi Országos Színházi Találkozó és a Magyar Színházak kisvárdai fesztiválja, jönnek a kisebb-nagyobb nyári fesztiválok, szabadtéri bemutatók és haknik, ilyenkor mindenki hajlamos az összegzésre. De a figyelem a felhőtlenebb kikapcsolódásra szánt színházi uborkaszezonban sem lankadhat, mert sok minden borul, és a politikai erőközpontokban ilyenkor is születnek döntések.

A színházi (köz)élet kezd erősen eltávolodni a szigorú értelemben vett szakmaiságtól.

Az idei évad legnagyobb dörrenése a tao megvonása volt, de a POSZT körül is csapkodnak a hullámok, Kisvárdán pedig mintha a háttérben folyt volna a csiki-csuki (van, nincs, mégis van workshop). A tao-ügyről számtalan cikk kínál tényszerű tájékozódási lehetőséget, kár lenne a részleteket ismételgetni. Legyen elég annyi, hogy bár a társasági adó formájában juttatható közvetlen támogatási formát később a sportban is bevezették, múlt ősszel a visszaélésekre hivatkozva mégis éppen az előadó-művészetben törölték el egyetlen tollvonással. Az ordító szabályszegések felkutatása és megbüntetése azóta sem történt meg (legutóbb a POSZT-ot szervező cégnél talált súlyos hiányokról írt az Átlátszó), a kormányzat nem nyúlt a törvény erejével azok után a fiktív szervezetek után, amelyek nyilvánvalóan visszaéltek ezekkel az anyagi javakkal (és már se hírük, se hamvuk). Számonkérés és szigorúbb szűrők kidolgozása helyett inkább visszautalta a problémát saját hatáskörbe. Mint a sajtó azt is megírta, a tao eltörlésének legnagyobb nyertese az a Vidnyánszky Attila, aki a Nemzeti Színház igazgatójaként és a Magyar Teátrumi Társaság elnökeként (stb.) mostanra gyakorlatilag a magyar színházi élet legfőbb potentátjává vált. Legnagyobb vesztese pedig a sokszínűség.

Kovács Zoltán: Milyen a Balaton?

Lassan gyakorlattá válik, hogy a Balaton-környék településeinek lakosai le sem juthatnak a vízhez. Világoson a helyiek azt sérelmezik, hogy a tulajdonosok oda sem engedik a parthoz őket, gyakorlatilag lehetetlenné teszik a tópart használatát. Az új tulajdonosok közleménye szerint Club Aliga területét a korábbiakhoz képest lényegében változatlan feltételek mellett használhatják a helyi lakosok és nyaralótulajdonosok.

Az új tulajdonosok között amúgy megtalálható a kormányfő veje meg gázszerelő barátja, akik a jövedelmező vállalkozásokban olyan természetességgel és gyakorisággal teremnek meg, mint prézliben a zsizsik. Ilyen helyzetben aztán tulajdonos és az üzemeltetőként belépő bérlő egymásra mutogatnak. A helyiek az egészből annyit látnak, hogy elzavarják őket a parttól, vagy mindennapos veszekedések után jutnak csak le fürdeni. A Balaton elfoglalása természetesen hosszabb ideje tartó folyamat, kivételes szerepet játszik benne Mészáros Lőrinc és Tiborcz István.

Ha egyszer a kormányfő már mindenkitől megvédte Magyarországot, nekiláthatna annak, hogy saját magától és pereputtyától is megvédje a hazát.

Az, hogy helyben született emberek nem jutnak le oda, ahova gyerekkoruk óta jártak fürdeni, az a családi meg a baráti vállalkozásoknak elenyésző mellékhatása/hozadéka/következménye, birtokuk lesz lassan az egész ország. Ez a balatoni fejezet egy a sok közül, amit jóérzésű ember evés közben el sem olvas, mert kifordul kezéből a kanál.