2014. július 17-én helyi idő szerint délután fél 1-kor szállt fel az amszterdami reptérről a maláj légitársaság MH17-es járata, hogy tizenkét óra múlva Kuala Lumpurban landoljon. A fedélzeten a 15 tagú személyzettel együtt összesen 283 ember tartózkodott, köztük 80 gyerek. A gép azonban soha nem érkezett meg a maláj fővárosba, a felszállás után körülbelül három órával Ukrajna felett lezuhant.
Az MH17-esen tartózkodók közül senki nem maradt életben. A gép roncsai két kilométeres átmérőjű sugarú körben szóródtak szét, a helyszínre érkező mentőalakulatok tagjai (köztük sok civil) kendővel fedték el az arcukat, hogy a nyári hőségben oszlásnak indult és elviselhetetlen szagot árasztó emberi maradványokat össze tudják szedni.
Négy hónappal a Malaysian Airlines MH370-es járatának eltűnése után a maláj légitársaság újabb tragédiát volt kénytelen elkönyvelni, ezúttal azonban a repülőgép-szerencsétlenséget nem a pilóta okozta, és nem is műszaki probléma. Az már néhány nappal később kiderült, hogy a Boeing 777-es egy ukrán szeparatisták által működtetett, orosz légvédelmi rakéta miatt zuhant le, de öt év kellett ahhoz, hogy hivatalosan is megnevezzenek négy gyanúsítottat.
Orosz vagy ukrán rakéta?
Az MH17-es lelövésekor az amúgy sem békés orosz-ukrán viszony különösen feszült volt, a gép pedig Kelet-Ukrajna éppen azon a részén zuhant le, amelyet akkor az Oroszország által támogatott felkelők tartottak ellenőrzésük alatt. Az eset kivizsgálására nemzetközi nyomozócsoportot (JIT) alapítottak, de már a tragédia után néhány nappal megjelentek olyan hírek, hogy az orosz kormánynak köze lehet a gép lelövéséhez. A Kreml a kezdetektől fogva tagadta ezt, Moszkva a többi között azt állította, hogy az MH17-es mellett nem sokkal a lezuhanása előtt egy ukrán vadászgép bukkant fel, vagy hogy a gép útját direkt megváltoztatták, hogy az háborús övezet fölött vezessen. Ezeket az állításokat azóta nemcsak megcáfolták, de maga az orosz kormány is elvetette őket, kivéve egyet.
A holland vezetésű JIT 2016-ban közölt egy fotót egy Buk típusú légvédelmi rakéta egy darabjáról, amelyet a repülő darabjai mellett találtak. Az MH17-t roncsain megtalálták a rakéta nyomait, innentől egyértelmű volt, hogy az okozta a zuhanás. Ezt az okot a Kreml is elfogadta, csakhogy azt mondták, a Bukot nem szeparatisták, hanem az ukrán hadsereg irányította, mondván, a rakétarendszert az ukrán kormány fennhatósága alatt álló területeken keresztül szállították. A JIT nyomozása azonban nemcsak tanúvallomások és telefonhívások hangfelvételei alapján cáfolta ezt meg, de fotókat és műholdfelvételeket is bemutatott a rakéták kilövésének helyéről, amely a szeparatisták által elfoglalt ukrán részeken található. 2018-ban holland nyomozók aztán azt is megállapították, hogy a lövedék egy Kurszkban állomásozó légvédelmi osztagé volt.
Kémek a háttérben
Az elmúlt öt évben az utasszállító lelövése mögött nemcsak a Kremlt, hanem az orosz titkosszolgálatot is sejtették, és a most nyilvánosságra hozott információk is ezt támasztják alá. A JIT sajtótájékoztatóján egyelőre négy embert (három oroszt és egy ukránt) nevezett meg, akiket azzal gyanúsítanak, hogy szerepük volt a tragédiában, és akik ellen nemzetközi elfogatóparancsot is kiadtak, a Bellingcat oknyomozó portál szerint azonban több érintett lehet.
A piramis tetején Igor Girkin áll, aki a felkelelők által elfoglalt Donyeck (DNR) védelmi minisztere lett. Girkin korábban az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) ezredese volt, és egy elcsípett telefonbeszélgetés szerint 2014. július 18-án reggel, a repülőgép lelövésének másnapján arról beszélt egyik beosztottjával, hogy a légvédelmi rakétát el kellene szállítani Oroszországba. A Bellingcat feltételezései szerint mivel a legtöbb ember, akit azzal gyanúsítanak, hogy köze lehetett az MH17 lelövéséhez, Girkin beosztottja volt, valószínűleg tudott a Buk Oroszországból történő oda- és visszaszállításáról is.
A férfi, akivel 18-án Girkin beszélt, Szergej Dubinszkij volt, aki feltételezések szerint 2014 nyarán nemcsak a donyecki katonai titkosszolgálat (GRU DNR) vezetője volt, hanem az orosz katonai hírszerzés (GRU) kötelekében is állt. Több lehallgatott telefonhívás is arról tanúskodik, hogy Dubinszkij rendelte meg a légvédelmi rakétát a Siznye melletti front megerősítésére, és személyesen felügyelte az oda- és elszállítást. Ugyancsak őt terhelheti a tényleges felelősség az MH17 lelövéséért, miután azt tévesen ellenséges repülőként azonosították.
A nyomozók a GRU DNR másik két tagját is azonosították. Az egyikük Oleg Pulatov korábbi orosz katona, aki a Buk elhelyezésében vett részt. A másikuk Leonyid Harcsenko, aki ugyancsak részt vehetett a légvédelmi rakéták elhelyezésében, majd eltüntetésében.
Akik még felelősek lehetnek
A JIT ezzel nem zárta le a nyomozást, sőt, nem kizárt, hogy később további személyeket is megneveznek felelősként. Van ihonnan válogatni. A Bellingcat szerint az egyik legnagyobb szeparatista csoport, a Vosztok zászlóalj is felelős az utasszállító lelövéséért. A csapat vezetője, Alekszandr Hodakovszkij egykor az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) tagja volt, de aztán átállt a szeparatisták oldalára és 2014. július 16-ig Donyeckben volt állambiztonsági miniszter. Több hangfelvétel szerint a Vosztok zászlóalj már korábban tudott a rakéták érkezéséről az elfoglalt területekre, és segédkezett a szállításban. Ezen felül arra is utalnak nyomok, hogy az MH17 lelövése után Hodakovszkij megpróbálta elrejteni a gép fekete dobozát a nemzetközi vizsgálócsoportok elől, méghozzá Moszkva kérésére. A férfi ezt tagadta.
Az ukrán kormány szerint a GRU tagjaként is működő Igor Bezler által irányított és az ő nevét viselő csoportnak is köze lehet a tragédiához, mert 2014 nyarán ők tartották a felügyeletük alatt azt a területet, amely fölött az MH17 lezuhant. Bezlert arról értesítette a csoport egyik tagja telefonon, hogy „egy madárka” repül felé, mire Bezler azt válaszolta, továbbítsa ezt az üzenetet feljebb, mégpedig a donyecki katonai hírszerzésnek. Valószínűleg ez volt az a pillanat, amikor az MH17-et tévesen ellenséges gépként azonosították és arra utasították a légvédelmi rakétát kezelő szeparatistákat, hogy lőjék ki.
Esély sem volt a landolásra
A szerencsétlenség idején a légteret 9700 méterig zárták le, a maláj gép viszont 10 ezer méter magasan repült, ráadásul abban az időben más kereskedelmi járatok is tartózkodtak a térségben. Az MH17-est a két kilőtt légvédelmi rakéta nem találta el közvetlenül, az egyik a pilótafülke fölött négy méterrel robbant fel, a másik pedig mellette. Ez azonban elég közel volt ahhoz, hogy a robbanás miatt nagy sebességgel szétszóródó rakétadarabok a pilótafülkébe behatolva azonnal megöljék a személyzet bent tartózkodó tagjait.
A srapnel olyan súlyos károkat okozott a Boeing 777-esben, hogy az gyakorlatilag szétesett. Előbb a pilótafülke vált le, bár ezután a gép még tovább repült. Nem sokkal később a szárnyak vége, valamint a gép hátsó része is leszakadt, majd a repülőgép megmaradt teste fejjel lefelé becsapódott a földbe. A nyomozók szerint 60-90 másodperc telhetett el a pilótafülke leválása és a földbe csapódás között. Egyes szakértők nem zárják ki annak a lehetőségét, hogy amikor zuhanni kezdett a gép, néhány utas élt, sőt a tudatánál volt.
Az áldozatok túlnyomó többsége (193 ember) holland állampolgárságú volt, az utasok között volt egy öttagú család is. Az MH17-es egyik szerencsétlenül járt légiutas-kísérőjét bizarr kapcsolat is összeköti a másik, szerencsétlenül járt maláj utasszállítóval: a szintén stewardessként dolgozó feleségét beosztották Indiai-óceán fölött eltűnt gépre, de a nő elcserélte a műszakját, ez mentette meg az életét.
Kiemelt kép: Mikhail Voskresenskiy/Sputnik / AFP
