A tagok az inflációs kilátások szempontjából kedvező fejlemények alapján 11:2 arányban döntöttek a jegybanki alapkamatláb fél százalékpontos csökkentéséről. A kérdés a csökkentés mértéke volt, s a Monetáris Tanács az 50 és a 75 bázispontos kamatcsökkentés lehetőségét vitatta meg részletesen. A legfrissebb fejleményeket értékelve úgy látta, hogy a korábban is ismert kockázatok egy része realizálódott a nemzetközi környezetben, mely összességében kedvezőtlenebbé vált az elmúlt időszakban. Így csökkent a feltörekvő piacok relatív vonzereje, és a mérséklődő kockázatvállalási hajlandóság a kockázati indexek emelkedésében is megmutatkozott.
A közlemény szerint a vártnál nagyobb dezinfláció növeli az inflációs célok elérésének esélyét. A korábban vártnál alacsonyabb árindex a magasabb reáljövedelmeken keresztül hozzájárulhat a háztartások megtakarításainak növekedéséhez, ami kedvező hatással lenne az egyensúlyra is – ekkor még nem ismerték a márciusi inflációs adatokat.
Kockázat ugyanakkor, hogy a magasabb reáljövedelmekből magasabb fogyasztásnövekedés is adódhat – ami keresleti oldalról a dezinfláció ellenében hat. Így a mérséklődni látszó fogyasztási dinamika további alakulása bizonytalan.
Bizonytalan külső feltételek
Többen is hangsúlyozták, hogy a bizonytalanság fokozódásával leírható helyzetben fontos a gazdaságpolitikai intézmények, köztük a jegybank hitelessége; előtérbe kerül a stabilitás, az óvatosság, a kiszámíthatóság. Voltak olyan nézetek is, amelyek szerint a nagyobb kamatcsökkentést a hazai gazdasági fejlemények megengednék ugyan, és az a reálszféra számára is kedvezőbb lenne. Azonban a jelenlegi nemzetközi környezetben és kilátások mellett a nagyobb kamatlépés a gazdaságpolitikai bizonytalanságot is növelhetné, így akár a költségvetés számára kedvezőtlenebb helyzethez is vezethetne az adósság finanszírozhatósága és költsége szempontjából. Ez alapján döntöttek az 50 pontos kamatmérséklés mellett.
Egyes vélemények a túlzottan alacsonyra süllyedő árindex lehetőségét kifejezetten kedvezőtlen kilátásnak ítélték a reálbérekből eredő esetleges keresleti nyomás, a tervezettől elmaradó költségvetési bevételek és a pénzügyi stabilitás szempontjából. A kamatcsökkentés mértékéről kifejtett véleményüktől függetlenül többen állást foglaltak a Stabilitási és Növekedési Egyezmény módosításáról. A többség elismerte, hogy a módosítás adminisztratív oldalról növelheti a 2010-es eurózóna-csatlakozás elérhetőségének valószínűségét, csökkenti a kritérium teljesíthetőségének kockázatát. Ugyanakkor többen rendkívül veszélyesnek és károsnak tartották az egyezmény módosításának politikai üzenetét, ami a fiskális lazítás növekvő mozgásterének illúzióját erősítve éppen a fiskális elkötelezettség további gyengüléséhez vezethet. Egyes vélemények szerint ezeket az aggályokat csak súlyosbítják a politikai ciklusból adódó kockázatok.
