Belföld

Kövér védi Orbánt, bírálja a hazátlan, gyűlölködő ellenzéket

Történelmi, nemzetközi kitekintést ad, sorosozik, tökfilkózik. Azt mondja, az ellenzéknek van baja a demokráciával, Junckerről pedig egy kártyafüggő alkoholista jut eszébe.

A Magyar Hírlapnak Kövér László elmagyarázza, hogy Orbán Viktor azért hirdetett 7 pontos programot az EP-választásra, mert korábbi javaslatait az illegális migráció kezelésére az uniós politikusok nagy része szavakban átvette. de a gyakorlatban „szinte semmi nem valósult meg”.

A mostani, hétpontos program arról szól, hogy mit kell csinálni a választás után. Ezzel az Európai Bizottsággal és Parlamenttel ennyire tellett.

A házelnök felmondja a propagandát, mi történik, ha nem a bevándorlást ellenzők győznek, majd áttér arra, hogy az Európai Néppárt mennyire megváltozott. Őket még Helmut Kohlék hívták, szerinte nem kérdés, a néhai kancellár most is melléjük állna. Azért nem tartja árulásnak, hogy Manfred Weber nem, mert csak az lehet áruló,

aki valaha is kötődött ahhoz, amit dicstelenül elhagy. Az európai politikusok legtöbbjének magatartásában azonban én minimális értéktartalmat sem vélek felfedezni.

Levezeti, mi motiválja Németországot, a CSU-t, a csúcsjelöltet. Az értékrend hiányával magyarázza azt is, hogy az Európai Bizottság elnöke Jean-Claude Juncker lehet.

Azért lett bizottsági elnök, mert olyan, amilyen. Ahogy 1947-ben Dinnyés Lajos is azért került Magyarország kormányfői székébe Nagy Ferenc lemondatása után, mert a megszálló szovjeteknek pontosan egy kártyaadósságokban úszó alkoholistára volt szükségük.

Szerinte náluk rosszabb véleményük van az unióról azoknak, akik Junckert odatették, miközben Orbán Viktort vádolják azzal hogy  szét akarja verni Európát.

Ezt követően kiosztja Nyugat-Európát, ahol a totális liberális sajtóhegemónia miatt csak egy értelmezés juthat el az emberekhez.

Azt mondja, mindenkit támadnak, aki eltér a

hazug, Európát romba döntő konszenzustól, ami lényegében az önfelszámolásról szól, és amelynek tragikus szimbólumaként is felfoghatjuk a nagyhét hétfőjén lángoló Notre-Dame-ot.

Nem tartja túlzásnak, hogy azért lettek potenciális páriák, azért sütik rájuk, hogy

Európa szétverői, rasszisták, antiszemiták vagy homofóbok, xenofóbok, iszlamofóbok, és ki tudná felsorolni, még mi minden,

mert így nem kell velük vitatkozni, egy kirekesztett érveit nem kell meghallani, egyszerűbb populizmust, diktatúrát meg demagógiát kiáltani. Ez még működik, de egyre kevésbé, bár Kövér László a mostani választáson nem számít nagy fordulatra.

Sorosozás jön azzal, hogy a „világboldogítók” dédelgetett terve a nemzetállamok elsöprése, de elszámították magukat, ahogy a magyar ellenzék is, amikor nem tartja fontosnak a bevándorlást.

Mindegy, hogy Gyurcsány Ferenc, Szabó Tímea meg a többi tökkelütött mit mond, az emberek nagyjából nyolcvan százaléka az ellenkezőjét gondolja annak, amiről beszélnek. Így azt feltételezhetjük, hogy ezeket az ellenzéki pártokat és politikusokat egész egyszerűen kitartottként kezeli a globalista liberális politikai elit.

Az ellenzék nem a magyar szavazóknak, hanem megbízóinak akar megfelelni, ami azért nem hazaárulás, mert

hazaáruló is csak az lehet, akinek volt valaha hazája. Jó kérdés persze, melyik a rosszabb: akinek soha sem volt, vagy akinek van, de elárulja.

Történelmi leckét ad a baloldal bűneiből, arról, hogy valójában az ellenzéknek jelent problémát a demokrácia, de csak annyira futja tőle, hogy hiszterizálja az elégedteleneket és folyamatos háborúvá alakítsa a politikát.

Csakhogy gyűlöletből nem lehet építkezni. Ebből soha az életben nem lesz kormányképes alternatíva. Lehet, hogy nem is ez a cél.

(…) Az egész magyar demokrácia közmegítélését rontja, hogy ilyen rossz állapotban van az ellenzék.

A jelenlegi elvtelenségeket hosszan sorolva pátsemlegesen oszt ki mindenkit (MSZP, Jobbik, Párbeszéd, LMP), aggódik a franciákért Macron elnök miatt és a demokráciáért, amely „addig létezik, amíg létezik a középosztály”.

Hó végén már nyomorog a magyar középosztály
A közepes jövedelmű háztartások csaknem 80 százalékának okoznak gondot a háztartási kiadások egy adott hónapban.

Fotó: Marjai János / 24.hu

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik