1990-ben ismertem meg a férjemet, szinte azonnal össze is költöztünk. Első gyerekünk egy évre rá született, a negyedik 2001-ben. A férjem kinevetett, amikor le akartam érettségizni, és kinevetett akkor is, amikor munkát kerestem. Jelzáloghitelt vettem fel a házra, ami elúszott, a házzal együtt. A történetem lényege, hogy a gyerekekkel albérletben élünk. 2014. októberben vette át a NET Zrt. a házamat, én fizettem a bérleti díját, pedig a volt férjem maradt benne. Semmilyen rezsit nem fizetett, sőt, mint kiderült, lopta az áramot a házban. Több százezer forintot fizettem ki a közüzemi szolgáltatóknak, a közös bankszámlaszámunk is mínuszban áll, több mint kétmillió forint adósság van rajta. Kértem, hogy rendezzék vele az anyagiakat, mire visszaküldték nekem, hogy a volt férjemnek sem ingatlanja, sem autója, sem bankszámlája nincs, nem tudják rajta behajtani. Az elmúlt négy évben belebetegedtem ebbe a helyzetbe, cukorbeteg vagyok, magas a vérnyomásom és minden más bajom is lett, amikre gyógyszert szedek. Eközben a volt férjem röhög a markában, és minden pénzügyi tartozását rám hárítja. Írtam neki többször is levelet, sms-t is, de választ persze nem kaptam.
Az olvasói levelet Irén (ál)nevű olvasónktól kaptuk, akinek történetét ugyan egy oldalról ismerhetjük meg, de nagy valószínűséggel olyan férjet választott magának, aki szóban biztosan bántalmazta őt.
Mit lehet tenni?
A párkapcsolatok elején általában már látszik, hogy milyen problémákkal kell majd szembenézni később, még akkor is, ha nem szeretnénk szembenézni azokkal a nagy szerelemben. Olvasónk azonnal összeköltözött a férfival, akit megismert, majd rá egy évre gyerekük is született, hamar elkötelezték magukat egymás mellett. A párkapcsolatoknak is vannak szakaszai, és olvasónk esetében kimaradt a szimbiotikus állapot utáni gyakorlás időszaka, vagyis azzal együtt érkezhetett az első baba. A gyakorlás azt foglalja magában, amikor egy kisebb leválás után mindkét fél elkezdi élni a saját életét is a közös mellett, és igyekeznek egymáshoz alkalmazkodni. Az alkalmazkodás maga a gyakorlás fázisa, azaz mindketten törekszenek arra, hogy a saját életüket, szokásaikat, hobbijaikat összefésüljék a közös élettel is. Sok-sok párkapcsolat megy tönkre ebben az időszakban, pontosan amiatt, mert kierül, hogy egyik vagy másik fél képtelen alkalmazkodni, vagy nem nézi jó szemmel a másik törekvéseit, céljait.
Olvasónk úgy döntött, hogy a családalapítás mellett leérettségizne, hogy munkát vállalna, de a férjétől nem támogatást kapott, hanem lenézést, hiszen a kinevetés is annak egy formája. Ez a viselkedés egyértelműen agresszív kommunikációra utal, nem pedig asszertívre, feltehetően az életük más területén is jellemző lehetett a szóbeli bántalmazás. Ezek közé tartozik az, ha repkednek az anyázó kiabálások, a „kuss”, az „állítsd le magad”, ha a partner beleszól abba, milyen ruhát vehet fel és mit nem, ha megfélemlít azzal, hogy elhagy, vagy elválik, ha valamit nem a kedve szerint csinál a társa. A másik lekicsinylése, az állandó kritika is ilyenek, és az is ugyanide tartozik, ha valaki viccből próbálja tálalni, hogy lenézi a másikat, hülyének tartja. Ilyenkor tulajdonképpen az történik, hogy az agresszívan kommunikáló fél kontrollálni igyekszik a társát és arra vágyik, hogy minden a kedve szerint történjen, az ő felügyeletével.
Az ilyen kapcsolatból nehéz kilépni, a legjobb megoldás, ha az elnyomott fél családterapeuta segítségét kéri, és a partnerrel együtt elmennek. A terápián biztosan meg tudja tanulni, hogyan jelölje ki a saját határait, hogyan tud kiállni saját magáért. A szóbeli kommunikációban egyértelműen a saját érzelmek kifejezése lesz a lényeg, a bántalmazó fél felé muszáj közvetíteni, hogy milyen szomorúságot, mekkora bántást okoz a szavaival. Az elnyomott félnek muszáj megtanulnia, hogyan mondja el a másiknak, hogy szeretné, ha tisztelettel bánnának vele. A párkapcsolat vagy házasság csak akkor működhet a kölcsönös tiszteleten és szereteten, ha megtartjuk egymás és a másik fél határait, ha tiszteljük egymást.
Olvasónk anyagi problémák sorába is keveredett a volt férjével, amire a megoldás csak egy jó ügyvéd lehet, hiszen a gyerektartást is biztosan fizetnie kellene, nemcsak a tartozások rendezéséről van szó. Ebben egy ügyvéd segíthet, és érdemes is megkeresni egy klinikai szakpszichológust is, aki a lelki gondokra és az azokból következő testi betegségekre is szakszerű segítség lehet. Ez utóbbit a kerületi, városi rendelőkben találni, ingyen is lehet segítségét kérni.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
