A depresszióról az átlagembernek általában kétféle elképzelése szokott lenni. Sokan úgy vélik, hogy depressziósnak azt az ember nevezzük, aki rosszkedvű vagy rosszul érzi magát a bőrében. Mások a depressziót ugyan valódi betegségnek fogadják el, de azt gondolják, hogy a gyógyításához elég egy gyógyszer, vagy esetleg egy pszichológus segítsége.
Többnyire mindkét fent említett módszer működik akár külön-külön, és szükséges is ahhoz, hogy kezelni tudjuk a depressziót. De ismerünk olyan alternatív megoldásokat, amelyek segítségével felgyorsíthatjuk a gyógyulás folyamatát. Az egyik ilyen alternatív lehetőség a zene.
Pestis ellen is próbálták
A zenét már az ókori görögök is használták terápiás célokra, olyan emlékek is fennmaradtak, amelyek szerint még a pestis ellen is alkalmaztak zenét gyógyszerként. Ennek a működőképessége ugyan elég valószínűtlen, de az tény, hogy a zene, mint gyógyításra „kiutalható” élmény, aktív része volt a görög kultúrának.
A zeneterápia előretörésében komoly szerepet játszott a második világháború, amikor a korábbihoz képest nagyságrendekkel több katona tért vissza poszttraumás stresszel a frontról.
A doktorok és a nővérek észrevették, hogy a zenének kifejezetten pozitív hatása van a betegek állapotára, és olyan reakciókat képes kiváltani, amelyeket más módszerek nem. Így elkezdtek zenészeket alkalmazni a kórházakban. Az 50-es években meg is alakult az első nagy, zeneterápiával foglalkozó szervezet, amely mostanra a világ legnagyobbja lett.
Így működik
A British Journal of Psychiatry 2011-ben közölt egy finn kutatást, amely 79 fő, 18 és 50 év közötti depressziós betegen vizsgálta a zene hatását. Az alanyok közül 46 a szokásos kezelést kapta, antidepresszánsokkal és pszichoterápiával, de a maradék 33 résztvevőnél ezt kiegészítették kéthetente tartott, egyórás zeneterápiás foglalkozásokkal, amelyekben egyénileg választhatták ki a preferált hangszert.
Három és hat hónap után mértek eredményeket, amelyek kimutatták, hogy jelentősen javult azoknak az alanyoknak az állapota, akik a megszokott kezelés mellé zeneterápiában is részesültek.
A zeneterápia lényege, hogy az érzelmeket és a társas igényeket nonverbális módon próbálja megragadni és kielégíteni. A melódiák, harmóniák és ritmus közös működése pedig lelassítja a szívverést és a lélegzetet, megnyugtatja a betegeket, és emeli a szervezetükben a gyakran boldogsághormonként is emlegetett dopaminszintet.
