Az LHC Genf mellett, a francia-svájci határon 100 méter mélyen, egy 27 kilométeres, 3 méter átmérőjű alagútban üzemel, ahol a csaknem a fény sebességére felgyorsított, egymással szemben haladó részecskenyalábokat ütköztetik egymással.
Az ütközések során új elemi részecskék keletkeznek általában igen rövid élettartammal, amelyek tanulmányozásával a kutatók az anyag tulajdonságait, illetve a világegyetem keletkezésének titkait remélik megfejteni.
Az úgynevezett Higgs-bozon feltételezett részecske, amelynek felfedezése az utolsó hiányzó “darabja” a részecskefizika 40 éve kidolgozott “standard modelljének”.
A Higgs-bozon léte szolgáltatná a legegyszerűbb magyarázatot arra, hogy a korai világegyetemben miként sérült a gyenge kölcsönhatás szimmetriája, és miként nyertek tömeget a részecskék.
Az LHC@home program hasonlatos az olyan népszerű kezdeményezésekhez, mint például a Földön kívüli intelligencia keresésével önkéntesek bevonásával foglalkozó SETI@home elnevezésű projekt. (Az utóbbi a világ egyik legnagyobb “szuperkomputere”, ugyanis több millió önkéntes felhasználó elemzi saját gépén a rádiócsillagászati adatokat szokatlan jelek után kutatva.)
A most meghirdetett projekt résztvevői, akik letöltik otthoni számítógépeikre a programot, az LHC-ben folyó részecskeütköztetéseket szimulálják komputerükön. Ennek során segíthetnek az LHC tudósainak azonosítani olyan korábban sohasem észlelt részecskéket, mint amilyen a feltételezett Higgs-bozon.
“Megfelelő eszközök biztosításával és némi online tréninggel sok millió lelkes önkéntes ténylegesen hozzájárulhat új tudományos felfedezésekhez” – hangsúlyozta a programmal kapcsolatban Pierre Spierer, a Genfi Egyetem korábbi kutatási rektorhelyettese.
