A műtétek eredményeit két tanulmányban dolgozták fel a kutatók – számol be az MTI. Az egyik publikációban egy tucatnyi ország több mint 30 kórházának adatait elemezték, és megállapították, hogy azok a nők, akiket a legkisebb beavatkozással járó operációval kezeltek, négyszer nagyobb valószínűséggel lettek újra rákosok, mint azok, akiket a hagyományos eljárással gyógyítottak.
A kiterjesztett, vagyis radikális méheltávolítást a méhnyakrák korai stádiumában diagnosztizált nőknél végzik. Mindkét vizsgálat a radikális méheltávolítás két módszerét vetette össze.
A hagyományos eljárásnál nagy vágást ejtenek az alhason, az új módszernél viszont a sebész kis metszéseket ejt a kamera és a műtéti eszközök számára, ezt követően pedig a páciens gyorsabban gyógyul. Az utóbbi, a több mint egy évtizede ismert laparoszkópiás eljárás gyorsan elterjedt, noha hosszú távú, precíz kutatások adatai nem mutatták ki a módszer előnyeit.
Nem tudni, hogy az újabb vizsgálatokban miért szerepelt rosszabbul az új módszer. Elképzelhető, az eszközökkel vagy a technikával vannak problémák, ami miatt a daganatos sejtek a tumorról a hasüregbe jutnak.
Az egyik ilyen a Texasi Egyetem houstoni Anderson Rákkutatási Központja volt, amelynek kutatója, Pedro Ramirez vezette az egyik új tanulmányt készítő csoportot. A kutatásban véletlenszerűen jelöltek ki 631 pácienst az egyik vagy a másik eljárással végzett műtétre.
Legalább négy évvel később a laparoszkópiás eljárás után a betegek 86 százaléka, míg a hagyományos műtétet követően a páciensek 96 százaléka volt életben. A vizsgálatba eredetileg 740 alanyt akartak bevonni, az eredmények hatására azonban leállították a kutatást.
A másik tanulmány 2461 méhnyakrákos nő adatait elemezte, mindannyian radikális méheltávolításon estek át. Négy évvel később a minimális beavatkozással járó eljáráson átesettek 9,1, a hagyományos módszerrel műtöttek 5,3 százaléka halt meg.
Kiemelt fotó: Thinkstock
