400 ezer évet vesz el a rák a magyarok életéből, amiért nagyrészt a túlterhelt, alulfinanszírozott egészségügy a hibás

Magyarországon több mint ötezer ember hal meg vastagbélrákban évente, ezzel világelsők vagyunk. Pedig a vastagbélrák lassan alakul ki, tíz-tizenkét év alatt, tehát ha a daganatot időben észreveszik és eltávolítják, a páciens jó eséllyel meggyógyulhat.

De minden daganatos betegséget nézve is borzasztóak a magyarországi számok: évente 32-33 ezer ember hal meg rákban, ami arányaiban a legrosszabb adat az OECD-országok között.

A legtöbbünknek sajnos van olyan tapasztalata, hogy rokonáról, közeli ismerőséről túl későn derül ki, hogy rákos, és már nem lehet rajta segíteni. Miközben nemcsak a vastagbélrákot, hanem más daganatos betegségeket is sokkal nagyobb arányban lehetne túlélni, ha nem az utolsó pillanatban kerülnének orvos elé a betegek.

400 ezer elveszített év

Észrevettem, hogy megduzzadt az egyik herém. Orvoshoz fordultam, az orvos felismerte a daganatot, továbbküldött szakrendelésre, ezután megoperáltak, majd sikeresen kezeltek

– mesélte a végletekig tömörítve saját történetét Rozványi Balázs, a Magyar Rákellenes Liga elnöke. Azt mondta, ezt a tanmesét mindig elmondja, ha arról kérdezik, hogyan lehet túlélni a rákot, mert minden lépés ugyanolyan fontos.

Pontosan persze nem lehet tudni, hogy a daganatos betegségekben elhunytak közül hányan lettek volna kezelhetők, ha még a betegség egy korai szakaszában orvoshoz fordulnak, vagy hányan lettek volna megmenthetők hatékonyabb egészségügyi ellátással. Ám abban egyetértett minden orvos, akivel beszéltünk, hogy

az elégtelen egészségügyi szolgáltatások és az egyéni felelőtlenség együttesen okozza, hogy Magyarországon olyanok is sokan meghalnak rákos megbetegedésekben, akik egyébként menthetők lennének.

Az Emmi által berendelt, nemrég elkészült Magyar Nemzeti Rákellenes Program is jelzi, hogy ez nagyon rossz jövő felé vezet:

az elkövetkezendő években 1000 fiú újszülöttből 313, ugyanennyi lányból pedig 149 még 75 éves kora előtt rosszindulatú daganat miatt hal meg

– idézi a dokumentumot a Népszava. Azt pedig a KSH halálokokról szóló tanulmányából tudjuk, hogy mára a daganatos halálozások okozzák a legtöbb elvesztett életévet a férfiak körében, illetve a női mortalitásban is messze a legveszélyesebb idő előtti haláloknak számítanak.

A statisztikai hivatal számítása szerint 2012-ben százezer főre számítva

a férfiak 2325, a nők 1468 évet veszítettek el összesen az életükből daganatok miatt.

A nemzetközi sztenderdeknek megfelelően potenciális 70 éves életkorral számol a KSH, azaz úgy fordítható le ez az adat, hogy százezer, a 70. életévét meg nem élő magyar majdnem 4000 évet veszít el az életéből daganatos megbetegedések miatt. Ez a teljes országra számítva körülbelül 400 ezer év: ennyivel rövidíti meg a rák a magyarok életét.

Évente százból egy magyarnál találnak rosszindulatú daganatot

Ezzel a döbbenetes adattal úgy „előzi” a rák a keringési rendszer betegségeit, hogy az utóbbiakban egyébként körülbelül kétszer annyian halnak meg, ám jellemzően idősebb korban. Egy daganatos betegség miatt elhunyt magyar átlagosan mindössze 67,5 éves.

A rákban meghalt nők átlagosan 10 évvel élnek kevesebbet, mint a születéskor várható élettartamuk, a rákban meghalt férfiak pedig 6 évvel.

A daganatos megbetegedések évente minden negyedik halálért felelősek és részarányuk a halálokok között évről évre emelkedik. A lenti ábrán látszik, hogy a XXI. században Magyarországon minden évben körülbelül ugyanannyian halnak meg rákban: általában 17-18 ezer férfi és 14-15 ezer nő.

A fekete vonalról pedig az olvasható le, hogy a daganatos megbetegedések száma növekvő pályán van. Míg 2001-ben 75 ezer, addig 2017-ben már 100 ezer rákos beteget regisztráltak, ami nagyon komoly növekedés.

Tehát a halálozások száma stagnál, a megbetegedések száma viszont nő, ami azt jelenti, hogy javul a gyógyulási arány. Rozványi Balázs azt mondta, úgy 10 százalékkal javult ez a mutató az elmúlt néhány évben, ami  azt jelzi, hogy egyáltalán nem jelent halálos ítéletet, ha valakit rákkal diagnosztizálnak.

Ettől függetlenül rossz hír, hogy évente minden századik magyarnál találnak rosszindulatú daganatot, és az is, hogy a halálozások száma nem csökken.

Tüdőrák: a legveszélyesebb gyilkos. Lesz-e megoldás?

Az Országos Onkológiai Intézet által vezetett Nemzeti Rákregiszter adatai szerint – a 2015-ös az utolsó elérhető – nagy különbségek vannak a különféle daganatos megbetegedések előfordulása között. Ezek a leggyakoribbak nemenként, ha kihagyjuk a bőrdaganatok különféle formáit.

A férfiaknál a tüdőrák, a nőknél az emlőrák a leggyakoribb – azonban a tüdőrák jóval több áldozatot szed, az Európai Unió tagállamai közül arányaiban legtöbben Magyarországon halnak meg ebben a daganatfajtában.

Nem véletlen tehát, hogy a korábban az Onkológiai Intézetet vezető új emberminiszter, Kásler Miklós már minisztersége kezdetén igyekszik kiszélesíteni a különféle szűrővizsgálatok körét.

Amennyit szó van róla, abból szinte biztosra vehető, hogy hamarosan – akár már az idén – elindulhat a vastagbélrák-szűrőprogram. Jó kérdés, hogy ennek megvalósításához kap-e Kásler elég pénzt, labort, szakembert.

Az új rákellenes programban alacsony dózisú CT-vel végzett tüdőrákszűrést is javasolnak, amely még világszinten sem elterjedt vizsgálattípus, azonban a magyar számokat elnézve nálunk kiemelten fontos lenne egy ilyen szervezett szűrőprogram. A már idézett Népszava-cikk megjegyzi, hogy ez 12-13 milliárd forintba kerülne abban a formában, ahogy a programban elképzelik.

A röntgenes tüdőszűrés ugyanis nem mutatja ki elég korán a tüdőrákot, mert nem annak a diagnosztizálására találták ki.

A már működő emlőszűrésről azt tudjuk, hogy körülbelül a nők fele jár el rendesen a vizsgálatokra, de az átszűrtség nagyobb, mint 50 százalék, mert vannak, akik magánorvosnál végeztetik el a vizsgálatot, mások pedig nem akkor, amikor a „behívót” kapják. A méhnyakrákszűrésnél rosszabbak a számok, de itt is javuló tendencia látszik.

A személyes felelősséget se tagadjuk el…

De a nem minden daganatos megbetegedésre kiterjedt szervezett szűrőprogramok hiánya, és az, hogy ezekre nem is járnak el az emberek, még nem magyarázzák azt, hogy miért vannak sokan olyanok, akik már csak akkor tudják meg, hogy rákosak, amikor lényegében már mindegy.

A korai felismerés persze kiemelten fontos, de a Rákellenes Liga elnöke, és az általunk megkérdezett orvosok is hangsúlyozták, hogy minden a megelőzéssel kezdődik. Az Európai Rákellenes Kódex tételesen felsorolja, hogy miként csökkentheti valaki a rák kialakulásának kockázatát. Nagy meglepetések nincsenek: köztudomású, hogy a dohányzás, a sportmentes életmód, az elhízás, az alkoholfogyasztás növelik az esélyét annak, hogy valaki daganatos lesz. Magyarország ott van az élbolyban, ha ezeket nézzük.

Idevág, hogy különböző felmérések szerint sem túl egészségtudatos nép a magyar, ezért orvoshoz sem fordulnak időben, amikor valami szokatlant tapasztalnak. Több orvos mondta, hogy sokszor előfordul a praxisuk alatt, hogy már kézzel is jól tapintható, hatalmas daganatokat találnak, amelyeket a beteg is biztosan kitapintott már régen.

Ez nem azt jelenti, hogy a betegeknek magukat kellene diagnosztizálniuk, hanem azt, hogy érdemes lenne orvoshoz fordulni, amint úgy érzik, hogy valami nem stimmel.

…de az egészségügy is hibás

A magyar egészségügyet ismerve nem szokatlan, ha valaki messziről elkerüli az egész rendszert, még ha ezzel veszélyezteti is a saját életét. Ugyanis azt elismerte nekünk több orvos is, hogy a túlterheltség miatt és egyszerű hibaként is félrediagnosztizálhatnak valakit, és ilyenkor sok felesleges idő megy el felesleges vizsgálatokkal.

Üdvözlendő a néhány éve bevezetett, daganatgyanú esetén két héten belül elvégzendő képalkotó vizsgálatra vonatkozó rendelet, azonban a radiológiai kapacitások túlterheltsége miatt ez a gyakorlatban nehezen tartható

– állította egy orvos. Többen hibaként hozták fel, hogy ez a szabály csak a daganat „alapos gyanújára” vonatkozik, de a legtöbbször csak nem specifikus tünetek vannak, így sok beteg kimarad a szórásból.

Az ilyen tünetek kivizsgálása pedig szakorvosi vizsgálatokat jelent, és azt jól tudjuk, hogy ez Magyarországon akár több hónapos előjegyzéseket is jelenthet. Ez pedig könnyen a beteg elvesztéséhez vezethet.

A patológusok szintén a végletekig túlterheltek, tehát a diagnosztikus mintavételek patológiai értékelése is nagyon lassan zajlik. Ráadásul a célzott patológiai vizsgálatok nem mindig történnek meg anyagi és infrastrukturális okokból , ezért a beteg nem a legjobb terápiát kapja.

A daganat stádiumbesorolása is gyakran hiányos

– hangzott el további kritika. Ez pedig amiatt van, mert gyakran megspórolják a szükséges képalkotó-vizsgálatokat.

Ráadásul a betegútszervezés is következetlen, mert az ehhez szükséges adminisztrációs feladatok elvégzésére nincs külön ember, nincs olyan, aki végig fogná a beteg kezét. Ezért ezek az adminisztrációs feladatok is az orvosokra hárulnak.

Önmagában tehát ugyan örvendetes, hogy új szervezett szűrővizsgálatokat vezetnének be, de a mélyben sokkal súlyosabb gondok vannak. Amelyeket vagy megold a kormány, vagy továbbra is ott lesz Magyarország a rákstatisztikák szégyenlistáján. A számok mögött pedig mindig emberek vannak, akik élhetnének.

Kiemelt képünkön: A gyulai Pándy Kálmán Megyei Kórház egyik munkatársa egy beteg sugárkezelését készíti elő az onkológiai osztályon. Fotó: Rosta Tibor / MTI