Valaki névtelenül alágyújtott Trumpnak. De ki?

Nem én voltam, mondja az alelnök. Én se, állítja a külügyminiszter. Nevetséges, fogalmazott a pénzügyminiszter.

Alig egy nappal azután, hogy a The New York Times című amerikai lapban a Trump-kormány egy meg nem nevezett, magas rangú tisztviselője arról írt, hogy részese az apparátuson belüli ellenállásnak, gyakorlatilag az elnök összes bizalmasa ártatlannak vallotta magát.

„A Trump-kormányon belüli ellenállás részese vagyok”

Egy magas rangú tisztségviselő szerint a sikerek nem az elnök miatt, hanem éppen az ő ellenében valósulnak meg.

A névtelen szerző kilétéről hamar össznépi találgatás vette kezdetét, a televízióban, az újságokban és a közösségi médiában is sokan keresték a választ, ám egyelőre nem sikerült megtalálni.

Rand Paul, Kentucky szenátora és Trump egyik szövetségese azt ajánlotta az elnöknek, hogy vesse alá poligráfos vizsgálatnak a komplett államvezetést, amiről sajtóértesülések szerint Trump tanácsadói rövid egyeztetést is folytattak. A másik lehetőség az, hogy esküvel megerősített írásbeli nyilatkozatot íratnak alá mindenkivel, amit felhasználhatnak egy esetleges bírósági eljárás során. Egy külsős tanácsadó szerint a Fehér Háznak körülbelül 12 gyanúsítottja van jelen pillanatban.

Felsorakoztak Trump mellett

A Fehér Házból állítólag csütörtökön körbetelefonáltak a minisztériumokba, hogy közük van-e az íráshoz. Ez odáig vezetett, hogy az amerikai kormány meghatározó szereplői a napot szinte kivétel nélkül azzal töltötték, hogy kijelentsék, nem ők a publicisztika szerzői. Ez elsőre jó ötletnek tűnt, de egyben új szintre is emelték a hétköznapinak nem nevezhető kálváriát.

Nem szabadna a közigazgatásban dolgoznia annak, aki névtelen írásában bemocskolta az országot rendkívüli hatékonysággal vezető elnököt. Tisztességesnek kell lennie, és le kell mondania

– mondta Mike Pence alelnök.

Őt követte Huckabee Sanders, a Fehér Ház szóvivője, aki arról beszélt, ha valaki tudni szeretné a névtelen gyáva ember nevét, akkor hívja fel a The Times szerkesztőségét, majd a Twitteren ki is posztolta a lap telefonszámát. A sajtóorgánumot bűnrészesnek is nevezte az ügyben.

Melania Trumpnak, az elnök feleségének is mentegetőznie kellett. Azt üzente a szerzőnek, hogy nem védi az országot, hanem szabotálja azt a gyávaságával.

Aztán tulajdonképpen mindenki beállt a sorba. Tagadta a vádakat Mike Pompeo külügyminiszter, Jim Mattis védelmi miniszter, Steven Mnuchin pénzügyminiszter, Jeff Sessions legfőbb ügyész, Kirstjen M. Nielsen belbiztonsági miniszter, John R. Bolton nemzetbiztonsági tanácsadó és Dan Coats hírszerzési igazgató. Mellettük a mezőgazdasági, a kereskedelmi, az oktatás-, energia- és egészségügyi miniszter sem vállalta a felelősséget, ahogy a CIA és az FBI igazgatója, az Egyesült Államok orosz és ENSZ-nagykövete és az Amerikai Környezetvédelmi Hivatal vezetője sem.

Csak tippelgetni lehet

Miközben a politikusok magyarázkodtak, az újságírók és a közösségi oldalak felhasználói azon törték a fejüket, hogy vajon ki írhatta a cikket.

Az egyik kiindulópont, hogy mivel a szerző elismerően beszélt John McCainről, és említést tett a múlt heti temetéséről is, a legtöbben arra gondolnak, hogy jó kapcsolatot ápolt vele, és ott is volt a szertartáson.

A másik árulkodó jel a vezércsillag szó használata. Mivel Henry A. Kissinger volt amerikai külügyminiszter ezzel a kifejezéssel illette az elhunytat a megemlékezésében, még erősebb lett a gyanú, hogy az író ott ült a sorok között a temetésen.

Trump tanácsadói közül John F. Kelly, a Fehér Ház kabinetfőnöke, Jon Huntsman oroszországi nagykövet, Rudolph W. Giuliani, Trump ügyvédje, Bolton, Coats, Ivanka Trump és Jared Kushner, az elnök veje volt jelen.

A leggyanúsabb közülük Dan Coats, részben azért, mert 75 éves korában valószínűleg a mostani az utolsó ciklusa kormányzati munkakörben. Ő is tagadott, és nyilvánvaló hazugságnak nevezte, hogy ő lenne a szerző, mondván: mindig is azon volt, hogy legjobb tudása szerint a legjobban segítse az elnök munkáját.

A találós kérdést nehezíti, hogy a The Times a szerzőt Trump magas rangú tisztviselőjeként nevezte meg, ami egy meglehetősen tág fogalom. Több ezren dolgoznak az apparátusban, és ki tudja hányan gondolják azt magukról, hogy magas rangú tisztviselők. 

Könnyítő tényező viszont, hogy a tapasztalatok szerint egy olyan nagy múltú lap, mint a The New York Times soha nem jelentetne meg egy cikket névtelenül olyasvalakitől, aki jelentéktelen szerepet tölt be a kormányban. A hiteles médiumok alapvetően ellenzik, hogy bárki a neve hozzáadása nélkül írjon publicisztikát a lap hasábjaira. Hogy kivételt tegyenek az íratlan szabály alól, tényleg egy meghatározót embernek kellett jelentkeznie az államvezetésből.

Ami biztos, hogy ha valaki névtelenül közöl egy cikket az egyik legolvasottabb amerikai lapban, akkor 24 órán belül nem fogja felfedni a kilétét. Afelől viszont kétségünk ne legyen, hogy előbb-utóbbi kiderül a titka.

Fotó: Alex Edelman / AFP