Vakító homokviharok, út menti bombák és állig felfegyverzett, civilek közé rejtőző ellenséges harcosok – az iraki háború sokadszorra bizonyította be azt a harcászati tételt, amely szerint „semmilyen terv nem éli túl az ellenséggel való találkozást”.
A „harci köd”-nek nevezett állapot minden háborús veterán számára ismerős. Ha egyszer a golyók elkezdenek süvíteni, a káosz közkatonától tábornokig mindenkit arra kényszerít, hogy rögtönözzön és hozzáigazítsa a tervet a harc bizonytalan elemeihez. Meglehetős biztonsággal állíthatjuk, hogy ez a legnehezebb döntéshozatali környezet a világon.
Ezen a helyzeten igyekszik javítani az amerikai Sandia Nemzeti Laboratórium egyik csoportja. Fél éve olyan programon dolgoznak, amely segít kifejleszteni az egyszerű katonákban és tisztekben a képességet a különleges stresszhelyzetekben való döntésekre.
Neil Singer, a Sandia szóvivője elmondta: a MentorPal program még nagyon korai fejlesztés, ezért a munkatársak nem szeretnek beszélni róla, nehogy túl nagy reményeket keltsenek. A kutatásnak az a célja, hogy az embert érő fiziológiai hatásokat számítógépes algoritmusokkal lehessen leírni. Bár a munka eredetileg főleg nemzeti biztonsági alkalmazásokra irányult, Singer úgy véli, az eredményeket minden olyan területen lehet majd hasznosítani, ahol gyakoriak a bonyolult döntési helyzetek – például a légi irányításban.
A számítógéptől a való életig
A MentorPal meglepően egyszerűen kezdődött. A tudósok négy PC-játékost figyeltek meg, akik a Rainbow Six 3: Raven Shield katonai szimulációt játszották végig. A kutatók több tucat próbán rögzítették a játékosok fiziológiai reakcióit különböző akcióhelyzetekben. Szinte minden reakciót feljegyeztek: a hangtól az arckifejezésekig, az egérmozdítástól a légzés ritmusáig, a szívveréstől az izomműködésig.
A Sandia kutatói azt remélik, hogy a testre erősített ultrakönnyű szenzorokból az összes jelet bevihetik egy központi kiszolgálóba. Ezután – reményeik szerint – egy szoftver segítségével megmondhatják majd a csapat vezetőjének, hogy melyik csapattagra milyen feladatot érdemes bízni vagy hogyan lehet felgyorsítani bizonyos eseményeket. Előfordulhat például, hogy egy légi irányító csapat krízishelyzetbe kerül. A tervek szerint a MentorPal ekkor például szükség esetén pillanatok alatt jelenti majd: „Az A csapattag egyre izgatottabb”. Ez a rövid idő esetleg elég arra, hogy a csapat meghozza a helyes döntést, és elkerülje az esetleges katasztrófát.
Elemzők és katonai szakértők úgy vélik, hogy a szoftver mögötti elméletet érdemes tovább kutatni, de lehet, hogy egy ilyen rendszernek egészen más lesz a hatása, mint amit a kutatók remélnek tőle. „Ez a kutatás jó eredményeket hozhat, de ellentmondásos vagy zavaró információk közvetítésével maga is növelheti a harci ködöt” — véli Ross Romeo ezredes, az amerikai hadsereg információs műveletek parancsnokságának tisztje. John Pescatore, a Gartner elemzője és a Nemzeti Biztonsági Ügynökség (NSA) korábbi elemzője még borúlátóbb: szerinte ez sosem fog működni. Neil Singer szóvivő azonban pragmatikus: kétségtelenül vannak veszélyek, de a kutatás a kezdeteknél tart, és rengeteg idő van még annak a kiderítésére, hogy ezek a veszélyek elkerülhetők-e.
Kemény hajó alumíniumból
A MentorPal még csak kísérleti szakaszban van, egy másik amerikai projekt azonban már harcra kész. Ez a HSV (High-Speed Vessel, Nagy Sebességű Hajó) 2 Swift – a jelek szerint a technológiailag legfejlettebb harci vízi jármű: 90 méter hosszú, alumíniumborítású hajó, s a legénysége csak 42 fő, vagyis igen kevés. Miért csak ennyi? Mert a hajó minden funkciója, a navigációtól a kormányzásig, a motorok kezelésétől a kárfelmérésig számítógépesítve van, mégpedig hétköznapi, a kereskedelemben kapható hardverrel és szoftverrel.
A Swift hídjára elég három ember – egy átlagos hadihajón 8-10 tengerész kellene. Lineman Lawrence Naumann, a hajó kapitánya avat be a működésbe: az első tiszt a híd középső részén áll, és ő is kormányoz a navigációs rendszer segítségével. Az idő 90 százalékában automata pilóta vezérli a hajót. A navigációs-kormányzó rendszert úgy tervezték meg, hogy ne legyen szükség papírtérképekre.
Az amerikai haditengerészetnek ma a Swift az egyetlen olyan hajója, amelynek szabad elektronikus térképek szerint haladnia. „Radaroktól és GPS-rendszerektől kapja az információkat, ebből kiszámítja a távolságokat, a haladási időt a következő célpontig, a hullámokat és áramlatokat a célpont környékén” – mondta Naumann. A Swiften emellett teljesen automatizált rendszer figyeli a motorok teljesítményét, a hidraulikát, az olajnyomást és az üzemi hőmérsékletet. Több ezer hőérzékelőt kapcsoltak hálózatba, hogy szükség esetén pontosan lehessen lokalizálni a tüzet.
A Swiftet ugyanolyan botkormánnyal irányítják, amilyennel a szokásos videojátékokat. Naumann 18 évnyi hajós tapasztalat birtokában úgy tartja, hogy a Swift az általa eddig látott legjobban kormányozható hajó. De a hajónak nem is ez a fő büszkesége, hanem a Harci Információs Központ (Combat Information Center, CIC): összes irányítási, kommunikációs, számítógépes és elhárítási rendszerének magja.
A Közös Interoperabilitási Küldetéstervezési- és Gyakorlatozási Rendszert úgy tervezték, hogy a parancsnok már a krízisterület felé tartva kidolgozhassa a vállalkozást. A hagyományos rendszerek 64 kilobit/másodperces sebességen cserélnek adatot a főhadiszállással. Gyorsítók segítségével azonban 400 százalékkal bővítették a sávszélességet. „Ma a USS La Salle-nak van a leggyorsabb – 3 megabites sebességű – hálózata. Úgy gondoljuk, hogy gyorsítók segítségével el tudjuk érni a 6 megabites sebességet, sőt a 24 megabitest is” – nyilatkozta Dick Pearson, a szolgáltató Dataline rendszermérnöke.
Egy másik rendszer, a Combatss (Component-Based Total Ship System, Komponens alapú teljes hajórendszer) is a Swiften is működik. Ezt a rendszert először a Sea Shadow kísérleti hajón használták, és a közreműködésével 3000 mérföld távolságról is sikerült irányítani a járművet. Az amerikai haditengerészet most egy más kísérletet végez, függőleges fel- és leszállásra képes, pilóta nélküli Fire Scouttal. Ez a helikopterszerű gép fegyvert is hordozhat és igen jól irányítható távolról is. Minden katonai vállalkozást meg lehet tervezni szoftveren, majd egy gomb lenyomása után a gép felszáll, és elvégzi a feladatot. Ha kell, egy egérkattintással meg lehet változtatni a műveleteket vagy egy repülőről át lehet venni az irányítását.
Piff, puff, bumm
|
A Xybernaut szóvivője, Michael Binko a következőket mondta: „Ez a technológia arra szolgál, hogy szükség esetén bárki bárhonnan képeket küldhessen és távolról is azonnal szakértői tanácsot kapjon. Az ügymenet általában az volt, hogy a sérült hajót bevitték a kikötőbe, s ott meg kellett várni, amíg egy szakképzett ember dolgozni kezdett rajta. Most viszont a sérülést le lehet fényképezni, el lehet küldeni a technikusnak, s a technikus máris elkezdheti kidolgozni a megoldást.”
A Xybernaut hordozható gépe összekapcsolható egy taktikai szoftverrel, s az vészhelyzetekben részletes adatokkal szolgálhat az épület infrastruktúrájáról – tűzoltóknak például, vagy kommandósoknak. „A bevetési egységeknek az az első kérdés, hogy mi van az ajtó mögött? Ezzel az eszközzel mindent megtudhatnak, még például azt is, hogy a piros csövek a bojlerhez vezetnek” – mondta Michael Binko. Az MA5-ösnek persze megvan a maga ára: 2500 dollárba kerül – golyóálló mellény nélkül.