A miniszterelnök fogorvosaként emlegetett Bátorfi Béla neve is felbukkant az Európai Unió csalás elleni hivatalának (OLAF) egyik, a magyar ügyészségnek költségvetési csalás gyanújával átadott jelentésében – tudta meg a 24.hu. Az uniós vizsgálók
A miniszterelnöki fogorvos maga nem érdekelt a cégekben, de az OLAF összekapcsolta az ügyet a kormány által támogatott fogorvosi turizmus fejlesztésével, és a program koordinálására felkent OTI Orvosi Turizmus Iroda Zrt.-re is kiterjesztette a vizsgálatot. Utóbbi cég pedig Bátorfi Béla és Szűcs László közös érdekeltsége. Az OTI-nál, amely a jelentésben érintett szolgáltatóként szerepel, az OLAF vizsgálói 2016 áprilisában helyszíni ellenőrzést tartottak, Szűcsöt tanúként hallgatták meg, Bátorfit pedig az OTI-nál végzett tevékenységéről kérdezték.
Fotó: Soós Lajos / MTI
A magyar hatóságok komolyan vették a jelentést, legalábbis az ügy „nyomozás folyamatban” megjelöléssel szerepel Polt Péter legfőbb ügyész listáján, amelyet Ingeborg Gräßlének, az Európai Parlament költségvetési ellenőrző bizottsági elnökének küldött meg nemrég. Ezzel utasította vissza azt a feltételezést, hogy a magyar hatóságok nem folytatnak „valódi nyomozást” a miniszterelnök vejéig érő Elios-ügyben.
A fogorvosos sztori nem olyan pitiáner, mint Seszták Miklós miniszter esete volt a kisvárdai kisvállalkozásokkal, a fogorvosi cégháló, illetve az OTI kapcsán összesen több mint 700 millió forint közpénzről van szó. Inkább az Elios-ügyre hasonlít, annyiban, hogy a kormány által támogatott program örve alatt, a lehető legtöbb uniós támogatás megszerzése érdekében dolgozott össze cégek hada.
Bajorországtól Delaware-ig
A lavinát egy névtelen levél indította el, amelyet a bajor igazságügyi minisztériumnak címeztek. Az állt benne, hogy a német Primacon GmbH használt gépet adott el a „Dr. Hacker” vállalkozásnak, és erre jogellenesen támogatást fizettek ki egy magyarországi projektben. Az OLAF ennek nyomán kezdett kutakodni, előbb a fogorvosok egyik magyarországi fellegvárába, Mosonmagyaróvárra, és egészen az offshore paradicsomig, Delaware államig jutott. Húsz, egymással összefüggő uniós projektet vizsgáltak, amelyekben egymással összefüggő tulajdonosi körű cégeket (Island csoport) és sok egyéb mellett durva túlárazást találtak. Például
Az egyik séma az volt, hogy a gépeket a gyártó kanadai Dental Wings Inc. vállalkozástól egy offshore társaság, a delaware-i székhelyű Consulting Expert Inc. megvette, ő eladta az Island-csoport egyes tagjainak, ezek pedig valamivel magasabb áron továbbadták az uniós támogatásra jogosult kedvezményezetteknek. (A koreográfia úgy állhatott össze, hogy adott cég az egyik uniós projekt keretében gépet vett, egy másikban pedig szállított. A Dentident Implant Clinic Kft. például kedvezményezettként hét szkennert vett, ugyanakkor kettőt szállított a Hacker és Társa Bt. számára. A Dentmill Kft. négy szkennert vett kedvezményezettként, egy másik uniós projekt keretében pedig hatot szállított a Dentident Implant Clinic-nek.) A „lánckereskedés” eredménye az lett, hogy az uniós támogatás címzettjei az átlagos gyártási ár 3-4-szereséért vették meg a gépeket. Megesett, hogy az első körben 1,86 millió forintért leszámlázott gép a kedvezményezetthez 8,7 millióért érkezett meg. Az árrésből pedig leginkább a Consulting Expert Inc. profitált, amely egyébként ugyanazon személyekből álló csoport irányítása alá tartozott, mint a kedvezményezettek.
Fotó: Földi Imre / MTI
Az OLAF arra jutott, hogy a kizárólagos magyarországi forgalmazó a csoport egyik tagja, a Dentident Implant Clinic volt, a kedvezményezettek azonban nem tőle, hanem egymástól vásároltak. Pedig a csoport tagjainak ismerniük kellett a valódi piaci árakat, tudták, hogy jóval olcsóbban is megvehették volna a gépeket, ehelyett részt vettek a projektkiadások manipulálásában. Ezért feltételezi az OLAF a tudatos túlárazást, az uniós költségvetés szándékos megcsapolását.
OTI, a félmilliárdos kérdés
A Mosonmagyaróvár-Delaware tengely projektjei után 2015 végén az OLAF kiterjesztette a kutakodást, hogy megvizsgálja az OTI „részvételét és lehetséges illegális tevékenységeit” a GOP-2011-1.3.1/F, illetve a KMOP-2011-1.1.4/F közös pályázati felhívás alá tartozó projektekben.
Az volt a gyanú, hogy az OTI túl sok „szakértői napot” jelenthetett be és kötelező részvétele a pályázati felhívásban sérthette a közbeszerzési irányelvet.
Az OTI úgy vált ismertté, hogy megállapodást kötött a kormánnyal a Magyar Fogászati Turizmus program menedzselésére, és csak a know how-t tőlük megvásárlók pályázhattak az akkori sajtóhírek szerint 4,5 milliárd forint fogászati fejlesztési támogatásra. Az OLAF értelmezésében szolgáltatási szerződést „ítéltek oda” a magántulajdonú OTI-nak, azáltal, hogy e vállalkozás kötelező szolgáltatási költségét beleillesztették a felhívásba 133 projekt esetében. Az átlagos nettó szerződéses érték 4 millió forint körül volt, ami összesen 532 millió forint. Ez pedig már meghaladja a közbeszerzési értékhatárt.
Fotó: Komka Péter / MTI
Az Island projektjei közül akadtak olyanok, amelyek az OLAF által kifogásolt GOP-os pályázati felhívások alá tartoztak, de ebből a keretből nyert összesen több mint 300 millió forintot tizenegy, azonos címen, a budai Bajvívó utcában bejegyzett cég is, amelyekről később kiderült, hogy a fogászatok nem is működnek. Utóbbi kapcsán a parlamentben is terítékre került az OTI, illetve Bátorfi Béla. Lukács László György jobbikos képviselő azt firtatta, milyen szerepe lehetett mindebben a Bátorfi Béla érdekeltségéhez tartozó OTI-nak, mivel ettől a cégtől vásárolhattak innovációs szolgáltatásokat a pályázók, tehát szerinte
Az OLAF-jelentésbe is bekerült a Bajvívó utcai eset, azzal, hogy az OTI minőségbiztosítást végzett olyan fogaszatoknál, amelyekről 2016-ban kiderült, hogy nem működnek. Erre azt válaszolta a cég: mivel az OTI – dokumentumokkal bizonyíthatóan – tanácsadást nyújtott 15 nem működő fogászatnak, és a támogatást 2014-ben kifizették, ami csak létező működési engedéllyel volt lehetséges, ezért az OTI számára mindegy, hogy ezt követően mi történt a vállalkozásokkal.
Kiemelt kép: 24.hu montázs
