Amikor a baltadobálás nevű kupont megvásároltam, skandináv fenyőerdők illatát, illetve kockás flanelingben fát vágó izmos vikingeket vizionáltam. Vikingek végül nem voltak, de kellemesen csalódtam, ugyanis az egy óra végére olyan nyugalom szállt meg, hogy az én hátamon is fát lehetett volna aprítani.
Az igen frappáns nevű Balta Dobálás decemberben nyitott az Ajtósi Dürer soron, és egyénileg, párosan vagy akár 40 fős csoportban is lehet érkezni délutántól estig. Valószínűleg a céges csapatépítőkre alapoznak, mert délután 2-kor pangott az ürességtől a pince,
Mivel közelebbi kapcsolatba favágással és kerti szerszámokkal még nem kerültem, viszont egy konyhai kenőkéssel is komoly károkat tudok okozni magamban, enyhe rettegéssel vegyes félelemmel álltam a bejáratnál a megbeszélt időpont előtt 20 perccel. Egyrészt szokásom mindenhova előbb érkezni, másrészt előre megkérdeztem, miben érkezzek, és mivel a kényelmest javasolták, hoztam magammal váltóruhát.
A kapura kiírták, hogy a megbeszélt időpont előtt 5 perccel jönnek értem. Nem jöttek. Felhívtam a megadott számot, majd többkörös telefonálgatás után kiderült, hogy teljesen rossz helyen vagyok, ami azért furcsa, mert a Pániq Szobások, ahol vártam, sem tudták, hogy a baltadobálás nem náluk van.
Hóemberré fagyva jutottam le végre a megfelelő pincébe, ahol középkori kínzókamrák hívogató hangulata fogadott. A helyet úgy kell elképzelni, mint egy rockkocsmát, ahol nemrég horrorfilmet forgattak. A gyéren megvilágított teremben több kis ketrec található, ezekben lehet a baltákat céltáblára hajítani. Öltöző nincs, de mint kiderült, farmerben és hótaposóban is kiválóan lehet baltát dobálni. A skandináv életérzést maximum a helyet vezető srác reprezentálja, aki maga mutatta meg nekem a baltadobálás mesterségét, majd mikor már egyedül is boldogultam, elvonult deszkákat fűrészelni.
Hogy ez most játék, sport vagy feszültséglevezető, azt nehéz eldönteni
Legjobban a dartsra hasonlít, csak a könnyű nyilak helyett fél és egy kiló közti kisbaltákat dobálunk a céltáblára. A balták könnyűsége pozitív csalódás volt egyébként, a legjobban attól féltem, hogy el sem bírom majd a céleszközt. Van kifejezetten női baltájuk, amivel állítólag könnyebb dobni — mondjuk én nagy különbséget nem érzékeltem.
Az első baltámat behúzott nyakkal dobtam el, majd ösztönösen hátrébb is ugrottam, de hamar belejöttem, és egyre gyakrabban sikerült beleállítanom a baltát a táblába. Nem olyan könnyű egyébként, a srácnak sem mindig sikerült. A kedvencem a kétélű “zombi killer” becenévre keresztelt balta lett, ami kétszer pördül meg a levegőben, ezért könnyebben beleáll a táblába.
Kaptam egy olyan tanácsot, hogy képzeljem a céltáblára a volt főnököm/exem/bármilyen haragosom fejét, és jobban fog menni a dobálás. Tényleg jobban ment. Valójában így kellene hirdetni a helyet, és sokkal többen jönnének. Ha előre tudom, hogy van ilyen lehetőség, én is biztosan hoztam volna kinyomtatott arcképet, ahogy előttem már sokan tették. Az egy óra végére már kezdtem nem érezni a jobb karom, hiába csak fél kilósak a balták, azért ez bőven elment egy rendesebb edzésnek is.
Szerintem a terápiás hatásait kellene jobban kiemelni, és harapnának rá az emberek. Bár valószínűleg nem leszek baltadobáló világbajnok (viccen kívül: van belőle verseny), az biztos, hogy a héten felgyűlt feszültséget sikerült maximálisan kiadni magamból. Nem az a tipikus női hobbi, de rá lehet kapni, hazafele indulva kicsit úgy éreztem, illene megkérdeznem, felaprítsam-e a tűzifának valót, ha már itt vagyok.
Kiemelt grafika: Besenyei Violetta / 24.hu
