Ingvar Kamprad különös figura volt.
Tavaly egy róla készített svéd dokumentumfilmben azt nyilatkozta:
Azt hiszem, nincs rajtam semmi, amit ne bolhapiacon vásároltam volna. Ez azt jelenti, hogy jó példát akarok mutatni.
Kamprad vagyonát tavaly bő 65 milliárd euróra becsülték; ilyen paraméterek mellett tellett volna bármilyen és bármennyi öltönyre, de ő egész életében kitartott puritanizmusa mellett.
Olyannyira, hogy északi pletykák szerint turistaosztályon repült, másodosztályon vonatozott, huszonéves kocka-Volvóval autózott, olcsó hotelekben szállt meg, munkatársait arra biztatta, hogy a papír mindkét oldalára írjanak,
a kávézóban zsebre tette a cukortasakot, karácsony után vásárolt csomagolópapírt, valamint fejlődő országokban járt fodrászhoz, mondván, ott jobban megéri.A puritanizmushoz azért tegyük hozzá, hogy sokak által zavarosnak ítélt céghálóval minimalizálta cége és önmaga adóterheit.
Hírnevén komoly csorbát ejtett, amikor 1994-ben kiderült róla, hogy a negyvenes években egy náciszimpatizáns svéd mozgalom tagja volt.
Adakozott is, három éve 53 millió koronát adományozott szülővárosa, Agunnaryd fejlesztésére, amelyet vidékfejlesztésre és munkalehetőségek teremtésére fordítanak a térségben.
A minden idők legjobb svéd vállalkozójává választott Kamprad akkor jelentette be, hogy lemond az áruházlánc vezetéséről fia, Matthias Kamprad javára.
Eljött az ideeje, hogy mindannyian megtanuljuk, honnan is jön az a kifejezés, ami ma világszerte a bútor szinonimája.