Tudomány

Foltokban tűnhetnek el a városi rigók

Ahol tavaly lépni sem lehetett tőlük, most akár egyet sem látni. Nem a szarkák tehetnek róla, ez a természet rendje: a rigók jönnek-mennek, az országos állománnyal nincs baj, az esetleges hiány lokális.

A fekete rigó városainkban is tömegesen élő, kedvelt és közismert madár, már csak hangja, habitusa és szépsége miatt is nehéz nem felfigyelni rá. Aki pedig jobban megfigyeli környezetét azt is észreveheti, hogy számuk egy-egy területen igencsak ingadozó. Pár évig annyian vannak, télen-nyáron lépni alig lehet tőlük, majd egy időre mintha felszívódtak volna.

A „nagy öreg” botcsinálta szakértők azonnal készek a válasszal is: a szarkák megeszik a fiókáikat, ezért ahol a szarkák feltűnnek, onnan a rigó kipusztul. Szarkák márpedig mindenhol vannak és egyre többen, a laikus elfogadja a magyarázatot, legfeljebb kicsit dörmög magában a szarkákról és szokásaikról.

Eltűnnek, majd visszatérnek

De közel sem erről van szó:

A szarkák nem irtják ki a rigókat sem. Általános tendenciáról sem beszélhetünk, a »rigómentes időszak« teljesen természetes, időről-időre bekövetkező és lokális jelenség, a természet lüktetése, az élőlények kihívásokra adott gyors válaszai állnak a háttérben

– mondja a 24.hu-nak Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivője.

Több tényező hat együttesen és külön-külön is:

  • A Magyarországon fészkelő feketerigók száma nem állandó, egy részük – köztük sok városi madár is – télen délre vonul. Nem mennek messzire, úti céljuk többnyire Olaszország déli része, egészen Sziciliáig.
  • Az egyelőre enyhe tél miatt a rendszerint nálunk telelő északi állományok jelentős része még otthon maradt vagy nem érkezett meg hozzánk.
  • Ugyancsak a mérsékelt, hómentes időjárás miatt a madarak nem koncentrálódnak a kiegyenlítettebb hőmérsékletű és élelmet biztosító lakott területekre, találnak elegendő eleséget. Ez az oka egyébként annak is, hogy tavaly januárhoz képest általában is igencsak gyér a madáretetők látogatottsága.
  • Immár egy évtizede felbukkant Magyarországon egy szúnyog terjesztette betegség, az Usutu vírus, ami helyi szinten akár jelentősebb népességcsökkenést okozhat.
  • A városi fekete rigók a kedvező, többek között ragadozómentesebb környezetben helyenként jelentősen túlszaporodtak. Ezeken a helyeken a természetes, két-három hektáronkénti egy-egy pár helyett akár 6-8 vagy ennél is több páros fészkelőállomány költ. Ráadásul  a vélt vagy valós biztonság és bőség miatt a szülők „ellustultak, ellazultak”. Gyakran nem rejtik el kellő módon a fészkeket, ezzel terített asztalt kínálnak a szárnyas és szőrmés ragadozóknak.
  • Ahol pedig a ragadozók megszaporodnak, például télen napokra az etetők környékre költözik egy énekesmadár-zsákmány remélő karvaly, onnan időlegesen a rigók is továbbállnak.

Összességében tehát ezek indokolják, hogy egyes környékeken néhány évig rengeteg fekete rigót látni, majd akár évekre eltűnnek – máshol pedig pont fordítva, így az egyedszám országosan csak alig változik.

A városi ellenség inkább a macska, mint a szarka

A laikusok által félreismert szarkák védelmében el kell még mondani, hogy nem okoznak végletes állománycsökkenést az énekesmadaraknál.

A túlszaporodott macskák sokkal nagyobb pusztításra képesek, mivel a fiókák mellett a felnőtt madarakat is könnyel elkapják éjjel és nappal egyaránt. Csak éppen a szarka alkalmasabb a bűnbak szerepére, mint a szőrös, »kedves« cicus

– fogalmaz Orbán Zoltán.

Mint említettük, a városi rigók helyenként oly mértékben túlszaporodtak, hogy a ragadozók képtelenek őket „kipusztítani”. Ha mindent beleadnak, nem tízszeres, hanem mondjuk négyszeres túlszaporodásról beszélünk, és azt is csak helyileg és ideiglenesen.

Végezetül néhány érdekesség a rigók szokásairól. Vegyesevő madarak, magot, gyümölcsöt, gerincteleneket, rovarokat, apró gyíkokat is elfogyasztanak, sőt, a bokrok között keresgélve alkalom adtán ők is megehetik a fészekből a náluk kisebb fajok tojásait, fiókáit. Télen a városi dísznövények bogyói is szívesen fogyasztják, és hihetetlen akkurátusan forgatnak fel mindent táplálékért. Akár a kapirgáló tyúk:

Télen az avar rengeteg csemegét rejt. Rovarok, férgek, csigák keresnek benne menedéket, mert egyrészt kiváló búvóhely, másrészt a rothadás miatt némi meleget nyújt. A fekete rigók az avarkutatás specialistái, ha valami rejtőzködik a levelek közt, ők megtalálják. Ezért téli segítésük egyik jó módja a madárbarát levélgereblyézés.

(Kiemelt kép: MME/OrbánZoltán)

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik