Hamarosan az oltások is úgy terjedhetnek, mint a vírusok

Mondhatnak bármit az oltásellenes csoportok, egy rakás kifejezetten életveszélyes betegség eltűnését köszönhetjük a védőoltásoknak. Valószínűleg jóval kevesebben lennénk a Földön, ha nem találjuk meg a himlő, a rubeola, a diftéria, a tetanusz, a szamárköhögés vagy a kanyaró elleni oltóanyagot.

Csakhogy nem mindenkinek van lehetősége ezeket az oltásokat beadatni, még kevesebb ember engedheti meg magának, hogy költsön rájuk, jó részük ugyanis nem feltétlenül az olcsóbb kategóriába tartozik.

Kutatók abból indultak ki, hogy létezik egy úgynevezett „nyájimmunitás”, ami azt jelenti, hogy egy közösségben, amelyben több ember immunis egy adott betegségre, a vírusok sokkal nehezebben terjednek még a nem immunis emberekre is, mivel több ellenálló szervezeten kell átverekedniük magukat. Virológusok már évek óta dolgoznak azon, hogy egy hatékonyabban terjedő, kevesebb ráfordítással járó módszert találjanak a betegségek elleni küzdelemben. Jelenleg három járható út látszik kirajzolódni a tudomány előtt.

De mielőtt ezekre kitérnénk, tisztázzuk, hogyan is működnek pontosan a védőoltások.

1) Gyenge vírust az erős szervezetbe

Leggyakrabban egy ilyen oltással a kivédendő vírus legyengített változatát visszük be a szervezetünkbe. Ez nem elég erős ahhoz, hogy megfertőzzön minket (természetes állapotában a fertőzés alatt több ezerszer reprodukálódna, a gyengített változat csak maximum húszszor), de ahhoz igen, hogy az úgynevezett memória B-sejtekbe beleegye magát, amelyek ezután felismerik és hatékonyan elpusztítják akkor is, ha nem legyengített változatban érkezik.

Ezzel a módszerrel általában életre szóló immunitást szerzünk a betegséggel szemben, viszont nem használhatjuk akkor, ha valaki legyengült immunrendszerrel rendelkezik.

2) Halott vírust a gyenge szervezetbe

Egy másik módszerrel közvetlenül a vírust visszük be kémiai koktélok által inaktivált vagy elpusztított változatban a szervezetbe. Ilyenkor a szervezet felépít egy bizonyos szintű immunitást, hiszen látja a vírust, és foglalkozik vele, de nem lesz olyan hosszú távú a hatása, mint az előző módszernek.

Előnye, hogy olyanoknak is adhatjuk, akiknek legyengült az immunrendszerük, mivel semmilyen esélyt nem ad a fertőzésre. Ezen az elven működik a polio, a hepatitisz-a, az influenza és a veszettség elleni védőoltás is. Ebben az esetben jellemzően több védőoltásra van szükség ahhoz, hogy valakinél kialakuljon az immunitás.

3) Elég, ha a kórokozó vázára ugrik az immunrendszerünk

A harmadik módszerhez a kórokozó által termelt méreg szelídített változatát használják, amit toxoidnak nevezünk. Bár a méreg bekerül a szervezetbe, ártalmatlanul teszi azt, így az immunrendszerünk mindenféle kockázat nélkül veheti fel vele a harcot, és alakíthat ki immunitást.

Felhasználhatjuk a kórokozó poliszacharid vázát, ennek hatására a szervezet nem magára a vírusra vagy baktériumra, hanem a külső vázára lesz immunis, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy a kórokozót is kizárja vele együtt.

Mivel a gyerekek erre nem alakítanak ki túl jó immunválaszt, egy ártalmatlan proteinhez szokták kötni az oltásban az anyagot, amit szép magyar szóval konjugált poliszacharidnak nevezünk.

Ahhoz, hogy ezek az oltóanyagok emberről emberre terjedjenek, tanulmányoznunk kell, hogy a természetben a vírusok milyen módszerekkel dolgoznak.

Jelenleg három út tűnik járhatónak, amelyek mindegyikét az oltóanyagok megalkotása és a vírusok működése alapján határozták meg. Egyelőre mindegyik csak elméletben vagy kutatólaborokban létezik, és valószínűleg elsőként olyan állatokon tesztelik majd, amelyek emberre is veszélyes betegséget hordoznak – ha a tesztek sikeresek lesznek, akár a betegségek megelőzésének és kezelésének teljesen új, olcsóbb és egyszerűbb módszerét is jelenthetik.

A témáról a Popular Science készített részletes összefoglalót.

I. Génmanipulációval gyengítenénk a vírusokat

Az első megoldási javaslat valahogy úgy működik, ahogy a védőoltások első verziója: a vírustörzs legyengített változatát ösztönözzük arra, hogy gyengén tovább terjedjen, ezzel nemcsak az oltóanyagot kapott ember, de a közvetlen környezete is immunissá válhat. A probléma csak az, hogy a jelenlegi oltóanyagok egyik fő feladata az is, hogy megakadályozza a mutálódást és a terjedést, elsősorban erre kellene megoldást találni.

Aztán ott van még az is, hogy ha a vírustörzs kontroll nélkül mutálódik, felerősödhet, ezzel pedig pont az ellenkezőjét válthatja ki, mint amit el akarunk érni: nem immunissá tenne a betegségek ellen, hanem megbetegítene minket.

Az oltóanyagot kapott személyben könnyebb ellenőrizni a vírusok mutálódását, mint egy második, harmadik, negyedik személyben, aki úgy kapta el a legyengített vírusokat a beoltott társától.

A kutatók szerint a megoldás az lehet, ha gyengén terjedő legyengített vírustörzset fejlesztünk ki, ami csak nagyon kis számú embert képes megfertőzni, így elejét lehet venni a túlzott mutációnak. Ehhez a génmanipuláció adhat segítséget.

Az elképzelés nem is annyira légből kapott: a gyermekbénulás ellen beadott oltóanyag szájon át szedhető változata három olyan vírustörzset tartalmaz, amelyből legalább egyik alkalom adtán tovább terjedhet másokra is, nem csak a gyógyszert szedő személyre.

Az Egészségügyi Világszervezet azonban nem javasolja a gyógyszert, mivel az egyik vírustörzs könnyen mutálódik, és védelem helyett akár a betegség kialakulásáért is felelhet.

II. Egy füst alatt a majmokat is megmenthetjük

A másik módszer abból indul ki, hogy rengeteg veszélyes betegséget az állatok adnak át nekünk – elég a pestisre gondolni, ami öt év alatt 20 millió ember halálát követelte Európában. A fekete halált a legyeknek és a patkányoknak köszönhetjük, mai tudásunk szerint ugyanis tőlük terjedt át ránk, emberekre.

De ott van még az ebola példája is, a megbetegedések egy része abból származik, hogy az emberek fertőzött emberszabású majmok elhullott tetemeivel kerültek kapcsolatba. Az ilyen eseteknél az is problémát jelent, hogy nagyon nehéz visszanyomozni a betegség forrását: a majompopulációnál még egyszerűbb, mint mondjuk az egerek esetében, amelyeket lehetetlen egyesével megvizsgálni.

Ha sikerülne egy vírusként terjedő vakcinát kifejlesztenünk, az azt jelentené, hogy nem csak az emberek, de a vészesen fogyatkozó főemlősök számára is megoldást találhatnánk a betegség kivédésére.

Ez az megoldás citomegalovírusokat (CMV) használna, amelyek a herpeszvírusok családjába tartoznak, és általában tünetmentes fertőzéssel járnak. A Webbeteg szerint a magyar lakosság 50-80 százaléka a 35. életévig átvészeli a fertőzést, méghozzá úgy, hogy nem mindenkin jelentkeznek a herpeszek, de a vírus megmarad a szervezetükben.

A kutatók ilyen citomegalovírusokhoz csatolnák a megállítani kívánt vírus egy apró részét, és ezt adnák be a védőoltással. Ez azért biztonságosabb megoldás, mert ha a CMV átterjed másokra, és mutálódik, nem a vírus erősödik fel, csupán a CMV, tehát a vakcina visszaváltozik citomegalovírussá.

A CMV azért tökéletes alany erre a fajta megoldásra, mert nagyon könnyen terjed – nem véletlenül kapja meg a lakosság átlag háromnegyede élete során -, és sokszor fajspecifikus, tehát egy adott állatfajon is lehet mindenféle módosítás nélkül tesztelni a terjedését.

Az egyetlen hátulütője az, hogy előfordulhat: ha valaki már fertőzött a herpeszvírussal, az oltóanyag nem fog hatni nála.

III. Kiéhezteti a HIV-vírust az ellenanyag

A harmadik lehetőség a már megbetegedett embereknek nyújthat megoldást, méghozzá az olyan betegségek esetében, amelyekre védőoltás nincs, csak orvosság.

Ilyen például a HIV: az elmúlt évtizedekben rengeteget haladtunk előre a kezelést illetően, de védőoltást nem sikerült kifejleszteni ellene. Az oltóanyaggal ellentétben a gyógyszereknek az a hátrányuk, hogy nem tudnak adaptálódni, ahogyan a vírusok mutálódnak – ahogy a vírus egyre ellenállóbb lesz az adott gyógyszerrel szemben, mi még mindig ugyanazokat az összetevőket tudjuk csak használni ellene.

A San Franciscó-i Kaliforniai Egyetem kutatói, Leor Weinberger vezetésével, a HIV-vírusokhoz hasonló kórokozók elleni módszert terápiás interferáló részecskék (Therapeutic Interfering Particles, TIP) segítségével fejlesztik. A TIP-ek olyan vírusok, amelyek a fertőzött embereket támadják meg, és gyakorlatilag eleszik az élelemként szolgáló proteineket a HIV-vírusok elől.

A HIV ugyanis megtámadja az egészséges, az immunrendszer helyes működéséért felelős sejteket, ezekből táplálkozik és sokszorozódik – a TIP megakadályozza ezt azzal, hogy elveszi a táplálékot a sejtekből. Így nem a HIV, hanem a TIP terjed tovább, ami viszont teljesen ártalmatlan az emberi szervezetre.

Bár így a HIV vírusa nem tűnik el teljesen a beteg testéből, nem tud tovább szaporodni, így nehezebben lesz belőle kifejlett AIDS. Más betegségeknél azt jelenti a módszer, hogy könnyebben lehet együtt élni a tünetekkel, jobb az életminőség, és megnövekszik az élethossz.

Ráadásul a TIP-vírus nagyon ritkán terjed betegekről egészségesekre, így csak azok kapják el, akikben már amúgy is megtalálható a HIV vírusa. Ha egy egészséges emberbe TIP kerül, legrosszabb esetben is kivár, és akkor lép akcióba, ha fertőzés történik.

Ennek a módszernek nagy előnye, hogy kiküszöböli az emberi természet hibáit is: a tartósan betegek ugyanis hajlamosak nem követni az orvosi előírásokat, és nem veszik be a gyógyszereiket. Ez egy nagyon gyakori jelenség, még egyhetes antibiotikum-kúránál is megfigyelhető: amint a beteg jobban lesz, elhanyagolja a gyógyszeres kezelést. A módszer hátránya viszont az, hogy nagyon kell ügyelni arra, hogy a TIP hatására a HIV vírusa ne mutálódjon, és ne tegye még rosszabbá a helyzetet, mint amilyen korábban volt.

(Kiemelt fotó: Pixnio)