Tudomány

Fegyvert fogtak Trianon ellen

rongyos gárda (rongyos gárda)
rongyos gárda (rongyos gárda)
A Sopron átvételére érkező osztrák csendőröket kellemetlen meglepetés érte 1921 késő nyarán.

Közvetlenül az első világháború borzalmainak véget vető fegyverletétel után még nem látszott kristálytisztán az elkövetkezendő békeszerződés értelmetlen és túlzó szigora. Azért az rögvest nyilvánvaló volt, hogy a kapituláció után is egyre beljebb és beljebb hatoló cseh, román és szerb katonaság nem városnézőben jön, a megszállt területek bekebelezése a célja.

Károlyi Mihályék bíztak a demokratikus alapelvekben, a népek önrendelkezésében és az “igazságban”, hagyták őket jönni. Kun Béláék hadsereget szerveztek, a Felvidéken sikerrel léptek fel, de vissza kellett vonulniuk. Horthyék már nem tehettek mást, mint elfogadták a diktátumot, ahogy Apponyi Albert gróf fogalmazott:

az ország előtt csak az a kérdés áll, öngyilkos legyen-e, nehogy megöljék.

Te is, Ausztria!?

A közvéleményt különösen felháborította, hogy egy másik vesztes ország, sőt, az egykori “birodalomfél” is területi követelésekkel lépett elő:

Ausztria etnikai alapon követelte Nyugat-Magyarország Burgenlandnak elnevezett nyugati sávját.

A nagyhatalmak áldásukat is adták a mintegy négyezer négyzetkilométeres terület elcsatolására, ám a többi szomszédhoz képest az osztrák állam túl gyenge volt, hogy követelését katonasággal támassza alá. Ez adott lehetőséget a Rongyos Gárda fellépésére és sikereire.

A gárda egyike volt az 1919-ben alakult irreguláris katonai egységeknek, amelyek a Károlyi-kormány, majd a kommunista hatalom ellenszerveződtek. Egykori katonák, kalandorok, a legkülönfélébb állású hazafiak alkották, magukat felelőtlen elemeknek, azaz olyan csoportosulásnak nevezték, amely senkinek nem tartozik felelősséggel.

Elűzték az osztrákokat

A magyar kormány 1920. június 4-én aláírta a trianoni békediktátumot, az országgyűlés novemberben ratifikálta, 1921. július 26-ánjelent meg a törvénytárban. Ettől kezdve Teleki Pál kormánya számára nem volt mentség, Nyugat-Magyarországot is ki kellett ürítenie és átadni Ausztriának.

Sopron átvételére 1921. augusztus 28-án érkeztek osztrák csendőralakulatok, csakhogy nem várt nehézségbe ütköztek: Ostenburg-Moravek Gyula, a Nemzeti Hadsereg tisztje megtagadta az engedelmességet, Ágfalva mellett pedig a Francia Kiss Mihály, Kaszala Károly és Maderspach Viktor vezette felkelők fegyverrel futamították meg az osztrákokat.

Ezzel kezdődött a “nyugat-magyarországi felkelés”: a rongyosok – a lakosság aktív támogatásával – Burgenland teljes területét ellenőrzésük alatt tartották, gerillaháborút vívtak az időről-időre próbálkozó osztrákok ellen.

A kormány tehetetlen, de minden jól alakul

A nemzetközi nyomás hatására a magyar kormány próbálkozott a gárda leszerelésével, de az összekötőként a helyszínre küldött Gömbös Gyula “tehetetlen” volt. Bethlen miniszterelnök is csak a kezét tudta széttárni az antant egyre sürgetőbb felszólításaira: a területen felkelés folyik, a kormány tehetetlen.

Nyilvánvalóan, ha nagyon akarja, a kabinet határozott fellépéssel leszerelhette volna a rongyosokat, de miért is akarta volna? Tevékenységük tökéletesen összevágott a magyar politika érdekeivel, bár azt mindmáig nem sikerült hitelt érdemlően bizonyítani, hogy Budapest állt volna az akciók hátterében.

A Rongyos Gárda kitartott, végül október 11-én kompromisszumos megoldás született:

Magyarország átadja a 280 ezer lakosú Burgenlandot – köztük mintegy 60 ezer magyar – Ausztriának, cserébe Sopron és a környező nyolc falu hovatartozásáról népszavazás dönthet.

Összesen 255 négyzetkilométerről és körülbelül 50 ezer lakosról volt szó, a népszavazás kierőszakolása mégis óriási eredménynek számított, lévén ez volt az egyetlen olyan magyar területi igény, amelyet a békekonferencia nagyhatalmai elfogadtak.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik