Az elemzés egy korábbi kutatásra épült, melyben a vallásosság neurológiai alapját keresték, különösen a prefrontális kéregben. Az új Neuropsychologia-ban bemutatott tanulmány elkészítéséhez olyan adathalmazt használtak fel, melyet eredetileg a vietnami háborút megjárt, traumán átesett veteránok vizsgálatához hoztak létre. A felmérésben a súlyos agykárosodást átélt katonákat hasonlították össze az egészségesekkel.
A vizsgálatban 119 hátsó-oldalsó prefrontális kéregsérülésben szenvedő veterán adatait elemezték. Az agy ezen területe a tervezést és problémamegoldást szabályozza, de számtalan egyéb képességre is hatással van. Az analízis kimutatta, hogy az alanyok a károsodás után kevésbé lettek nyitottak az új ötletekre. Ez magyarázatot adhat arra, hogy ezek a veteránok miért voltak fogékonyabbak a vallásos elképzelésekre.
A kutatásban a résztvevőknek olyan feladatot adtak, melyekkel felmérhették kognitív rugalmasságukat – ez a szempontváltás képességére van hatással. Ezen kívül a katonák vallásosságát is elemezték standardizált mérés segítségével.
Ezután CT-vizsgálat következett, mellyel lokalizálni tudták a sérülés pontos helyét. Így derült ki, hogy a hátsó-oldalsó prefrontális kéreg károsodása összefüggésben áll a vallásossággal és a csökkentett kognitív rugalmassággal.
Korábbi tanulmányok azt is kimutatták, hogy az agy ezen régiójának sérülése a munkamemóriát is befolyásolja – a rövid távú emlékezet ezen komponense rövid ideig tárolja, és adott esetben manipulálja az információkat. Ez szintén kulcsfontosságú a kognitív rugalmasság szempontjából.
Az eredmény természetesen nem jelenti azt, hogy minden mélyen hívő ember agysérült, illetve, hogy a károsodás minden esetben vallásossá teszi az érintettet. A tanulmány csupán annyit állít, hogy az agy ezen specifikus területének sérülése megnehezíti az új gondolatok befogadását, illetve a mély meggyőződések felülvizsgálatát.
