 |
Az amerikai gazdaság fokozatos magára találására számít az OECD. Előrejelzése szerint az idén 2,5, jövőre viszont már 4,0 százalékos növekedés várható az Egyesült Államokban. Egyfelől ugyanis – érvelnek – enyhülni fognak a geopolitikai és pszichológiai feszültségek: az iraki háborúnak vége, az ottani olajmezők rendelkezésre állnak, megszűnnek a gazdasági környezettel kapcsolatos bizonytalanságok. Másrészt – és láthatóan ezt az érvet tartják fontosabbnak – a befektetések piacán stabilizálódás érződik, elhárultak a könyvelési botrányok okozta akadályok a növekedés elől. A beruházások felfutását vetítheti előre szerintük, hogy a hosszú távú hozamszint alacsony, ráadásul szűkül a rés a vállalati és az államkötvények hozama között. Igaz, a tőkebefektetések minden országban a mélypontra kerültek, az Egyesült Államokban is, és a gyengülés néhány szektorban még folytatódik. A kapacitások kihasználtsága messze a történelmi mélypont alá került, ugyanakkor a rövid élettartamú csúcstechnológia mintha megért volna a lecserélésre. Klasszikus dekonjunktúra-képlet: itt van már gödör alja, ahonnan – az OECD szerint – már csak fölfelé van út.
Ehhez képest kiábrándítóan gyengék az első negyedévi (előzetes) adatok az amerikai növekedésről. Mindössze 1,6 százalékkal haladta meg az első három havi GDP az egy évvel korábbit, s bár ez valamivel gyorsabb a tavalyi év utolsó negyedében produkált 1,4 százalékos tempónál, jóval elmarad az elemzők előzetes, 2,0-2,2 százalékos várakozásától. Különösen az keltett csalódást, hogy az állóeszköz-beruházások csak 0,5 százalékkal nőttek az első negyedévben, ezen belül az üzleti szektor fejlesztései 4,2 százalékkal visszaestek, amit ellensúlyozott a lakásépítések – 12 százalékos gyarapodása.
 |
A növekedés legfontosabb hajtóereje még mindig a 1,4 százalékkal gyarapodó személyes fogyasztás (amelynek gyarapodása egyébként közvetlenül a szeptember 11-i tragédia után, 2001. negyedik negyedében érte el a legnagyobb, 6,0 százalékos tempót). A híradásokban említés esett a nettó export növekedéséről mint új, pozitív fejleményről. A nettó többlet mögött azonban az áll, hogy az export 3,2 százalékkal visszaesett – különösen a külföldre nyújtott szolgáltatások gyengélkedtek -, ám az import még drasztikusabban, 7,9 százalékkal csökkent.
Sokakhoz hasonlóan az OECD is arra számít, hogy „az Amerika-vezette fellendülés” szétterjed a világban. Az eurózónában például, ha igaz, az idén még csak 1,0 százalékos növekedés várható, 2004-ben viszont ez felgyorsul 2,4 százalékra (bár az előző, novemberi előrejelzésükben 2003-ra 1,8, jövőre pedig 2,7 százalékos növekedést jósoltak. Nem várható egyhamar a magas munkanélküliség enyhülése. Az eurózónában például az idei 8,8 után jövőre jó, ha 8,7 százalékra csökken az állástalanság.
 |
Magyarországon az OECD szerint a növekedést visszafogja azonban a versenyképesség számottevő csökkenése, s a világgazdasági fellendülés késlekedése. A novemberben előre jelzett mértékekből (amely szerint már az idén elértük volna a 4 százalékos sebességet) igencsak viszszavettek, 2003-ra 3,1, 2004-re pedig 3,7 százalékos növekedést tartanak valószínűnek. Láthatóan nem adnak valami sok esélyt az államháztartási hiány leszorításának. A kormány a tavaly „bevallott” 9,6 százalék után ebben az évben a GDP 4,5 százalékának megfelelő deficitet kíván elérni a büdzsében, 2004-ben pedig már csak 3,5 százaléknyit. Az OECD elemzői a tavaly közzétett hiányt – a pénzforgalmi számbavétel miatt – 8,4 százalékra korrigálták, 2003-ra viszont 5,6, jövőre pedig még mindig 5,0 százalékos deficitet várnak. Vélhetően amiatt „tolták át” a tavalyi deficit egy részét erre az évre, mert a 2002. végi, „egyszeri” tételként elszámolt, az állami társaságokat érintő tételek valójában későbbi kiadásokat takarhatnak. Megtörténhet ez például a kincstár által, az autópálya-társaságoktól átvállalt hitelekkel.
A magyar kilátások megítélésében az OECD lényegesen közelebb áll a Reuters körkérdésére a múlt héten válaszoló elemzőkhöz, mint a kormányhoz. Bár a Reuters-felmérés kedvezőbb inflációs előrejelzésre jutott, miután az elemzők márciusban is, most is lejjebb vitték az idei prognózist. Most már az év átlagában 4,8 százalék, decemberben pedig 4,9 százalékos áremelkedéssel számolnak, bár a pénzromlás mértéke már lassan egy éve 5 százalék alatt van. Török Zoltán, a Raiffeisen Értékpapír Rt. elemzője három tényezővel magyarázza a kedvezőbb prognózist: a világpiacon a kőolajár-emelkedéssel kapcsolatos félelmek eloszlásával, amire ráerősít a dollár gyengülése; a korábbi forinterősödés késleltetett hatásával; és azzal, hogy a szolgáltatások piacán kialakult verseny fékezi a drágulást ebben a kritikus szektorban.
