Dárdai Pál a mennybe vezetheti a magyar válogatottat jövőre
Fotó: MTI
Már senki sem emlékszik az észak-írek elleni Eb-selejtezőnkre (de igen), megint, már sokadszorra telik a téli szünetünk a reménykedés jegyében. Azt is biztosra vehetjük, hogy a szurkolói kártya, a jegyárak, vagy bármi más ellenére, telt ház lesz a görögök elleni első tavaszi Eb-selejtezőn.
Volt már pofára esés bőven a télvíz utáni történések miatt, de nem tanulunk a hibából: örök optimistaként és naiv drukkerként megint kicsit rózsaszínben látjuk a világot. Nem tudjuk elhessegetni azt a tényt, hogy lényegében mindegyik selejtezőcsoportunk az elmúlt két évtizedben volt annyira könnyű, hogy legalább a pótselejtezőre jók legyünk. Merthogy voltunk annyira nagyarcúak, hogy könnyűnek neveztük őket – egészen pontosan a „szakértők”, a magyar foci fő- és mellékszereplői.
Ez a túlzó optimizmus volt az egyik véglet az elmúlt időszakban, a másik meg az, amelyik leírására ezt a mondatot tudnánk előhúzni: „ki se kéne állni ezeknek a szerencsétleneket, nem jutunk mi ki sehova, soha”. Mi nem osztjuk az utóbbi tézist, elvégre rendszeresen látunk meglepetéseket egyetlen meccsen és egy egész tornán is. Miért ne adnánk meg erre az esélyt, még ha elég kicsi is az az esély – legalábbis esetünkben.
Ami a 2016-os, franciaországi Eb-t illeti. Tébolyult selejtezőcsoporttá fajult a miénk, és ezért mi is vastagon felelősek vagyunk. Történetesen az első meccsen adtunk egy pofont saját magunknak, és egyben egy óriási lökést észak-ír barátainknak. A vicces az, hogy a pocsék játék ellenére megnyerhettük volna a meccset, ugyanakkor ha így történik, alighanem még mindig Pintér Attilának hívják a kapitányt. A románoktól kikaptunk volna (ott ki lehet), vele Feröert is legyőztük volna (oké, ez nagyon nem biztos), a finnek ellen meg kitalált volna valamit a kapitány – levonta volna a következtetést a tavaszi barátságos vereség után.
Szóval az észak-írek bezavarnak, tekintve, hogy a folytatásban sem adták alább: nyertek Görögországban is, s legyőzték Feröert. A görögök úgy zuhantak a mélybe, mint a gazdaságuk, de annyira nem írnánk le őket. Egyrészt három pont jár egy győzelemért, másrészt még velünk is játszanak, ráadásul új kapitánnyal – érthető, hogy Claudio Ranieri távozott a kispadtól!
A románok ugyan sajnálják az ellenünk elhullajtott két pontot, viszont nyertek Finnországban és Görögországban is, és legyőzték odahaza a meglepetés-csapatot, nyeregben vannak. A finnek lesznek a fekete lovak, bár az a tény, hogy a görögöket és a románokat sem tudták odahaza megverni, bizakodásra adhat okot.
Most lejátszottuk a selejtező-sorozatot, ennek alapján két forgatókönyvet vázoltunk fel. Az első álomszerű, a második rémálomszerű. A második, valóban pesszimista verzióban mindössze egyetlen ponttal maradunk le a feltámadó görögök mögött a pótselejtezőtől. Hogy ez utóbbi mit jelent? Azt, hogy egyáltalán nem tűnik lehetetlen vállalkozásnak mégiscsak odaérni a harmadik helyre – ehhez az eredmények szerencsés alakulása esetén még két vereség is belefér a folytatásban.