“Az érzékelő rendszerek első olyan tudományos tanulmányáról van szó, amely a romok alatt rekedt emberek felkutatására alkalmas” – magyarázta Paul Thomas a Loughborough-i Egyetem munkatársa.
Az érzékelők az emberi szervezetben zajló lebontási folyamatok gáz halmazállapotú termékeit detektálják, amelyek a légzés, izzadás és vizelés közben keletkeznek.
Kutyákat is be lehet tanítani ezeknek a vegyületeknek az azonosítására, ám az állatok kiképzése költséges, a kutatás alatt rendszeres pihenőidőre van szükségük, és a kutyákat irányító trénerek is veszélybe kerülhetnek a keresési akció alatt.
Az eszközt laboratóriumi támogatás nélkül is használhatják élesben a terepen, nagy számban vethető be és hosszú időn át érzékeli az élet jeleit.
A tesztekben egy valódi katasztrófa körülményeit szimulálták, nyolc önkéntes töltött el ötször 6 órát egy összeomlott, üvegből és betonból álló épület romjai között.
Az önkéntesek teste által kiválasztott vegyületek kölcsönhatásba léptek a törmelék anyagaival, és a körülményektől – a levegő hőmérsékletétől, nedvességtartalmától, a szél erejétől és irányától – függően változtak a mérhető paraméterek, ami nehezítette a detektálási folyamatot.
Az új érzékelők a nehéz körülmények között is nagyon gyorsan és pontosan azonosították a “romok” között az emberek által kibocsátott szén-dioxidot és ammóniát, valamint az acetont és az izoprént.
A tanulmányt a Brit Fizikai Intézet tette közzé a Journal of Breath Research című szakfolyóiratban.