Négy ország budapesti követsége is tiltakozik az ellen, hogy a magyar kormány által terjesztett szórólapon az szerepel, hogy nyugat-európai nagyvárosokban olyan, bevándorlók lakta „no-go” zónák vannak, amelyek fölött a hatóságok elvesztették az irányítást. Már márciusban szembesítették a kormányt Németország, Franciaország, Nagy-Britannia és Belgium külképviseletei, hogy ez nem igaz, ennek ellenére került elő a népszavazási kampányban ez az üzenet.
A 444 azt írta: több nagykövet közösen kért időpontot a külügyminisztériumtól, hogy választ kapjanak arra, miért állít ilyet a magyar kormány.
A portál megkeresésére Svédország budapesti nagykövete közölte: a svéd jogállam az ország egész területén képes szavatolni állampolgárai biztonságát. Niclas Trouvé elmondta, hogy már áprilisban kérték, hogy a magyar kormány távolítsa el honlapjairól a valótlan információkat, ez nem történt meg, most viszont azzal kellett szembesülniük, hogy ugyanezt az információt több millió példányban kinyomtatva minden magyar háztartásba eljuttatták.
A brit nagykövet annyit közölt, hogy „a tájékoztató füzetben foglaltak nyilvánvalóan nem felelnek meg a valóságnak: az Egyesült Királyságban nincsenek olyan területek, ahol a brit törvényeket ne lehetne betartatni”.
Dr. Heinz-Peter Behr német nagykövet azt mondta, továbbra sem tudják és nem értik, honnan vannak a kormány információi, az viszont biztos, hogy a német törvények a Németországi Szövetségi Köztársaság teljes területén korlátlanul érvényesek. Kitért arra is, hogy Berlin a világra nyitott városként minden évben nagyszámú turistát vonz, az ingatlanárak emelkednek, mindenki jól érzi náluk magát.
A francia nagykövet közölte: „nem tudjuk pontosan, mik is lehetnek ezek a No-Go-Zó-Ná-k; ez az igencsak egzotikus hangzású kifejezés tudomásunk szerint nem felel meg a francia nyelv egyetlen ismert fogalmának sem”. Hozzátették: ha a magyar kormány bizonyos hátrányos helyzetű negyedekre utal, emlékeztetnék arra, hogy a köztársaság törvényei „különbségtétel nélkül a francia területek egészén, illetve a Francia Köztársaság valamennyi lakójára nézve alkalmazandóak, tekintet nélkül azok lakóhelyére, származására vagy vallási hovatartozására.”
