“Erőszakmentes hetet” tartottak egy angliai iskolában, amikor a tanár megkérte diákjait, tegye fel a kezét az, aki szerint a “meleg” egy sértő kifejezés. A diákok nagy része a tanár megdöbbenésére, így is tett, kezét magasba emelte. A tanár úgy gondolta tovább kérdezősködik, arra volt kíváncsi
ki gondolja azt, hogy akik a saját nemükhöz vonzódnak, azok rosszabbak, mint bárki más?
A gyerekek nagy része itt is felemelte a kezét. A tanár ezután megkérte az igazgatót, hadd magyarázza el osztályának, amikor ezt a szót használják, akkor róla is beszélnek, őt is bántják. Engedélyt kapott, a reakció fantasztikus volt. Természetesen a kezdetben megdöbbenéssel fogadták a hírt, de utána már egymás után jöttek a kérdések, van e barátja, és így tovább.
Nem sokkal az óra vége után az egyik gyerek levelet csúsztatott a tanár zsebébe. A levélben ez állt:
Ugyanúgy tekintek rád, mint eddig. Egy nagyszerű tanár vagy, a csodálatos, fantasztikus, elképesztő csak néhány szó, amivel jellemeznélek. És persze a bátorság. Mert nagy bátorság kell ahhoz, hogy valaki megossza másokkal személyes titkát. Nem kell félned, tudom, hogy az osztályból mindenki így gondolja.
