Kockázatos a bűnöző élet. Az embert elkapják, és hosszabb-rövidebb időre rács mögé zárják, tisztában van ezzel, aki erre a pályára adja a fejét. Tudja mit kockáztat, ha rajta veszt. Az angol Robert Stevens negyven éves bűnöző karrierrel, negyvenöt rábizonyított bűncselekménnyel, és huszonegy ítélettel a háta mögött azt hitte nem érheti meglepetés az alvilágban. Ám ami a kevéssé veszélyes, nem erőszakos bűnözőknek fenntartott, D kategóriás HMP Leyhill-ben várt rá az maga volt a pokol.
Az ötvennyolc éves fegyenc mindössze húsz napot bírt ki rabtársai között, aztán egy óvatlan pillanatban átugrott a falon, és meglépett. Nem sok időt töltött szabadlábon, egy járókelő felismerte a dél angliai Tortworthben, és szólt egy éppen arra járőröző rendőrnek, hogy merre találja a szökött fegyencet. Stevens nem tanúsított ellenállást, sőt bocsánatot kért a szökésért.
Később a bíróságon azzal magyarázta tettét, hogy nem bírta a D kategóriás börtön fiatal elítéltjeivel töltött napokat. Állandóan, még éjjel is hangosan bömbölt a rap zene, ráadásul állandóan zaklatták, hogy vegyen már egy kis drogot tőlük.
„Attól tartok, a bűncselekmények elkövetéséért kirótt büntetésnek része az is, hogy az elítélt esetleg kellemetlenül érzi magát a börtönben” – mondta Robert Stevensnek a bíró, és tíz hónappal meghosszabbította eredetileg hat és fél éves büntetését.
