Az Astrobiology magazin nemrég megjelent idei első számában az Australian National University két tudósa, Aditya Chopra és Charles H. Lineweaver által vezetett csoport merőben újszerű elmélettel rukkolt elő, ami minden, idegenekkel való találkozásban reménykedő nem ufőhívőt mély letargiába taszít:
A hipotézis alapját a bolygók keletkezéséről szerzett eddigi tudásunk adja. Az új égitestek ugyanis elképesztően kényes és bizonytalan dolgok, ahol pillanatok alatt óriásit változhat a hőmérséklet, vagy épp az atmoszféra összetétele, így igen kevés esély mutatkozik arra, hogy egy fejlődő életforma elég gyorsan alkalmazkodjon.
Chopra példának a Marsot és a Vénuszt hozza, hiszen négymilliárd évvel ezelőtt egészen lakhatóak voltak, sőt, van esély arra, hogy kezdetleges életformák jelentek meg a felszínen. Egymilliárd évvel később azonban beütött a baj: a Vénusz pokoli meleggé, a Mars pedig piszkosul hideggé változott, így előbbin egyszerűen megsültek, utóbbin pedig nonfiguratív szoborrá fagytak.
De miért élték túl a Föld élőlényei az itt lezajlott hasonló változásokat? A kialakult, egyre bonyolultabb életformák miatt, akik stabilizálták a gyorsan változó bolygót – például a növények a szén-dioxid megkötésével.